Barion Pixel

Villanyszerelők Lapja

A házgyári épületek villanyszerelési technikái

2016. február 3. | Lantos Tivadar |  10 179 |

Az alábbi tartalom archív, 8 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

A házgyári épületek villanyszerelési technikái

A villamos szakmában dolgozók jól ismerik a panelházak villamos hálózatainak állapotát. Bizony ráférne a korszerűsítés ezekre az épületekre, hiszen a negyven évvel ezelőtti technológia a lakások többségében még ma is fellelhető. Az alábbi cikkben röviden összefoglaljuk, hogy a függőleges és vízszintes panelelem gyártásánál hogyan alakították ki a villamos hálózatot.

Függőleges betonöntés

A házgyárak lehetővé tették az egyes épületelemek előregyártását. A paneleknél a falfelület annyira sima, hogy nem kellett rá vakolat. Ez a tény kihívások elé állította, állítja az akkori és a mai kor villanyszerelőit, hiszen a vezetékek és a csatlakozási helyek elhelyezése más típusú feladatot igényel.

A függőleges öntésű panelelemek villamos dobozainak és szerelvényeinek helyén a házgyárban megfelelő furatokat, nyílásokat, a villamos vezetékek számára hornyokat hagytak ki.  A forrógőzös érlelés után kivették a panelokat az öntőformából, beépítették az ablakokat, és az elemeket a helyszínre szállították, ahol összeszerelték a paneleket, majd ezután kezdték meg a villanyszerelők a munkájukat. Minden lakás fogyasztásmérője a földszinti mérőszobában foglalt egykoron helyet - vannak olyan panelek, ahol ez a mai napig így van -, táplálást a közös gyűjtősínről kapott. A mért csatlakozóvezeték függőleges csatornán jutott el a lakásokig. A védőcsöveket és vezetékeket szögbelövő készülékkel rögzítették, mégpedig úgy, hogy menetes végű szöget lőttek a betonfalba, melyre a bepattintható műanyagbilincset csavarozták.

A dobozokat gipszes habarccsal helyezték el legelsőnek, a megfelelő üregekbe. Ilyenkor elsősorban arra kellett ügyelni, hogy a dobozok ne deformálódjanak, valamint nyílásuk a fal síkjába essen, mert újabb vakolatréteg nem került a falfelületére. A vezeték fektetését mindig a doboztól kellett kezdeni, a szükséges vezetékméret levágása után ugyancsak gipszes habarccsal rögzítették a horonyba a vezetéket.  A villanyszerelő a rögzítést csak bizonyos szakaszonként végezte el. Szükség esetén felhasználták a vezeték fektetésénél a falszögletek és illesztési hézagok védett részeit is.  A hornyok elvakolása már nem a villanyszerelő, hanem a kőművesek feladata volt.

A lefektetett vezetékek szálfolytonosságát törpefeszültséggel, a hálózat szigetelését pedig szigetelésvizsgálóval ellenőrizték. Tapétázás után szerelték fel a különböző szerelvényeket, melyeket ragasztással rögzítettek. Az érintkező felületek, konnektorok mindkét oldalát külön bevonták ragasztóanyaggal, melyek száradási ideje 24 óra volt. Miután a száradási idő letelt, fel lehetett rakni a szerelvényfedelet. Furatot a betonfalba csak kemény fémlapkás ütve fúróval tudtak készíteni a további szerelvények rögzítéséhez, amely azonnal készre szerelhető volt. Dobozfedővel zárták el végül az elágazó dobozok nyílását.

Vízszintes betonöntés

Ha a panelelemeket nem függőleges, hanem vízszintes formában készítették, a villanyszerelési technológia is megváltozott.  A vezetékek védőcsövei és dobozai már a gyártás során a panelekbe kerültek épp úgy, mint a nyílászáró szerkezetek.  Csavarral rögzítették az öntőformához a fából készült merev szerelvénydobozokat, a felesleges nyílásokat műanyagsapkákkal zárták el, hogy a beton ne tudjon azokba behatolni.  A lakás főbiztosítója számára nagyobb fadobozt építettek be, ide több védőcső érkezett, melybe az egyes áramkörök vezetékei futnak.  Csökken a védőcső sérülésének lehetősége, ha minden oldalról egyenlő vastagságú beton veszi körül. Ennek biztosítására gömbacélból készült távtartók segítségével elállították a csővezetéket az öntőforma síkjától.  A védőcsövek rögzítésére felhasználható volt a panelek betonvasalása is. Az így előkészített forma görgőkön jutott be az öntőhelyre. A vízszintes öntés lényege, hogy kisebb betonréteg nyomása alá kerülnek az előre összeszerelt villamos vezetékek védőcsövei és a rögzített dobozok, így nem roppannak össze.

A panelház villamosenergia-ellátását földkábellel biztosítják.  Az épület főbiztosítói után az egyes lakások fölszállói az alagsori folyosókon jutnak el a lakásokhoz. Az egyes lakások főbiztosítóit, fogyasztásmérőit a felszálló csatornákban helyezték el.  A távbeszélő vezeték valamikor párhuzamosan haladt az erősáramú fölszállókkal.  Ide csatlakozik a kaputelefon vezetéke is.

A falelemek összeszerelése után a villanyszerelő első feladata a védőcsövek folytonosságának biztosítása volt. Elkészítették a sarokcsatlakozásokat és az átkötéseket.  Éles vágóval eltávolítják a felesleges csővégeket és egyéb akadályokat.  Ezután kezdődött meg a vezetékek behúzása. Olyan térelválasztó elemeknél, ahol csöveket elhelyezni nem célszerű, vezetékragasztást alkalmaztak, a vezetéket közvetlenül a kész falra ragasztották fel. A beépített fadobozokba nem külső, hanem süllyesztett konnektorokat és kapcsolókat lehetett elhelyezni.  A lakások fogyasztásmérőjét és felszálló vezetékét szekrényborítás takarta el.

Egyszerű lenne, ha csak ez a két technológia létezne. A házgyári lakások azonban készültek előre gyártott helyiségekkel is. Ezek szerelési módja nem sokban különbözik a vízszintes öntésű panelházak technológiájától. Azonban mai napig találni érdekes megoldásokat, szabvánnyal kevésbé összeegyeztethető megoldásokat. Egy panelház villamos felújítása tehát nem kis feladat, amely sok meglepetéssel szolgálhat és még akkor nem is említettük az utólagos módosításokat és „egyéni” kialakításokat.

 

A Villanyszerelők Lapja egy havi megjelenésű épületvillamossági szaklap, amely nyomtatott formában évente 10 alakommal jelenik meg. A VL elsődlegesen a villanyszereléssel, épületvillamossági kivitelezéssel foglalkozó szakembernek szól, de haszonnal olvashatják üzemeltetők, karbantartók, társasházkezelők és mindenki, aki érdeklődik a terület újdonságai, előírásai, problémái és megoldásai iránt.

A VL előfizetési díja egy évre 9950 Ft, amelyért 10 lapszámot küldünk postai úton. Emellett az előfizetőink pdf-ben is letölthetik a legfrissebb lapszámokat, illetve korlátlanul hozzáférhetnek a korábbi számok tartalmához is, így 20 évnyi tudásanyagot vehetnek bírtokba.

Érdekel az előfizetés →

Beleolvasok →