Jogszabályok

Jogszabálymutató

A Jogszabályismertetés – terjedelmi okokból a teljesség igénye nélkül – a villanyszerelő szakmunkás, a villanyszerelő mester, az erősáramú elektrotechnikus és az elektromérnök szakképzettséggel rendelkező kivitelezőknek (a továbbiakban: villanyszerelőknek) ad – általában egyszerű szavakkal, rövidített tartalommal, a sajátosságokhoz igazodó rendszerezéssel – tájékoztatást a tevékenységük gyakorlása során alkalmazott legfontosabb jogszabályokról.

Az Olvasónak azonban tudnia kell, hogy a jogszabályok tartalmának egyszerűsítése, rövidítése csak az érthetőség határáig lehetséges. Esetenként azonban az egyes jogszabályok legfontosabb rendelkezéseinek szó szerinti ismertetésére is szükség van. E kiadványban ismeretterjesztés szintjén tárgyalt jogszabályok többsége a magánéletben is hasznosítható információt tartalmaz. Így például az adásvételi szerződés, a megbízási szerződés, a bérleti szerződés szabályainak ismerete, illetve a szavatossági igény érvényesítéséről szóló előírások ismerete nem csak a kivitelezők számára lehet hasznos.

A Jogszabályismertetés a villanyszerelők számára ügyeik elintézéséhez, problémáik megoldásához, a jogérvényesüléshez és a jogérvényesítéshez nyújt segítséget.

A Jogszabályismertetés a cím mellett vagy a szövegben egyszer tartalmazza a jogszabály számát, megnevezését, ahol szükséges, utalás történik a jogszabályhelyre és ismerteti a jogszabály rövid tartalmát. A jelenleg hatályos jogszabályok már az Európai Közösség jogszabályaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaznak. A Jogszabály ismertetés a bonyolultabb ügyekben nem pótolja a jogi szakértő igénybevételét, de segítséget jelent a napi munka során a döntéshozatalban, megmutatja a jogérvényesítés irányát és adott helyzetben segít megérteni a jogi tanácsot.

A Jogszabályismertetés jogszabályokkal követi az adott szakterületen vállalt munkára (kereskedelmi ügyletre) való felkészüléstől a szakmai munka befejezéséig tartó folyamatot, különös tekintettel az igényes gyakorlati munkát elősegítő, arra visszaható fogyasztói és minőségügyi igényérvényesítési lehetőségekre.

A Jogszabályismertetés a jogszabályok hierarchiájának megfelelően – a szakmai gyakorlathoz igazodó csoportosítással – a napi munkához legfontosabb, 2007. január 31. napján hatályos jogszabályok rövid tartalmát, illetőleg magyarázatát tartalmazza.

A hatályos jogszabályok változása a Magyar Közlönyből, a tárcaközlönyökből vagy elektronikus jogszabálygyűjteményből kísérhető figyelemmel.

Dr. Csanádi Károly

ügyvéd

Jogszabályismertetés villanyszerelőknek rövid tartalommal

1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről (Ptk.)

A Polgári Törvénykönyv (röviden: Ptk.) a gazdasági jog körébe tartozó más jogszabályokkal együtt a jogalanyok, így a természetes személyek, a jogi személyek (Kft.) és a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok (Kkt., Bt.) vagyoni viszonyait szabályozza. Az egyéni vállalkozó is a polgári jogviszonyok alanya. A szerződésekből – jellemzően – polgári jogi igények keletkeznek. Jogvita esetén ilyen ügyeket polgári bíróságok tárgyalnak.

 A szerződések általános szabályai

A szerződés kétoldalú jogügylet, melynek közvetlen célja valamilyen jogi hatás (jogkövetkezmény) elérése. A gyakorlatban a jogi hatás a vállalkozás eredményében, áruszállításban, valamely szellemi szolgáltatásban stb. realizálódik. A szerződés irányulhat jogviszony létrehozására, módosítására, megszűntetésére. A szerződést jogalanyok hozzák létre, őket feleknek nevezzük, az egyik fél a jogosult, a másik fél a kötelezett. A létrejött szerződésekben a felek személye ismertté válik és pozícióik pontosan meghatározottak (megrendelő-vállalkozó, megbízó-megbízott, eladó-vevő stb.). A szerződésekhez állami elismerés kapcsolódik, az állam jogi eszközökkel segíti a felek szerződéseinek megvalósulását, a nem teljesítésnek vagy nem szerződésszerű teljesítésnek polgári jogi szankció alkalmazása lehet a következménye.

Képviselő útján is lehet szerződést kötni vagy más jognyilatkozatot tenni, kivéve, ha jogszabály szerint a jognyilatkozat csak személyesen tehető meg. Képviseleti jogot törvény alapján (Kft. ügyvezető) és írásbeli meghatalmazással (ügyvéd) lehet létesíteni. A szervezeti képviselet meghatározott munkakör betöltésének tényéhez kapcsolódik.

A szerződés tárgya valamely dolog (termék) vagy szolgáltatás (dolog átadása, tevékenység, tevékenységtől való tartózkodás és más magatartás). A felek a szerződés tartalmát szabadon állapíthatják meg (típusszabadság). A szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja. Semmis a szerződés, ha jogszabályba vagy nyilvánvalóan jó erkölcsbe ütközik, ha a jogszabály megkerülésével kötötték vagy lehetetlen szolgáltatásra irányul. Szerződésben meghatározott szolgáltatásért ellenszolgáltatás jár.

A szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges, vagy bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben meg kell állapodniuk, kivéve az olyan kérdéseket, amelyekről jogszabály rendelkezik. A feleket a szerződés megkötésénél együttműködési kötelezettség terheli, és figyelemmel kell lenniük egymás jogos érdekeire. A szerződéskötést megelőzően is tájékoztatniuk kell egymást a megkötendő szerződést érintő minden lényeges körülményről.

Előszerződés a kivitelezési kapacitás lekötése vagy az értékesítés terén segítheti az együttműködést. Előszerződés megkötése lehetséges ingatlan adás-vételét megelőzően is, melyben rögzíthető az előleg vagy foglaló adásának ténye.

Az előszerződésnek tartalmaznia kell a felek kötelezettségvállalását a szerződés megkötésére, és azt is, hogy a szerződést mikor kell megkötni. A megkötendő szerződés tartalmára legalább olyan mértékben utalni kell, hogy annak alapján – szükség esetén – a bíróság a szerződést létre tudja hozni. A szerződés megkötését bármelyik fél megtagadhatja, ha bizonyítja, hogy az előszerződés létrejötte után beállott körülmény miatt a szerződés teljesítésére nem képes.

Az általános szerződési feltételek és különösen a szokásostól eltérő rendelkezései csak akkor válnak a szerződés részévé, ha annak tartalmát a másik fél megismerte és elfogadta. Általános szerződési feltételeknek minősülnek azok a feltételek, amelyeket az egyik fél több szerződés megkötése céljából egyoldalúan, előre meghatároz, és amelyeknek meghatározásában a másik fél nem működhetett közre.

Tisztességtelen az általános szerződési feltétel, illetve a fogyasztói szerződés kikötése, ha a jóhiszeműség követelményének megsértésével a feleknek a szerződésből eredő jogosultságait és kötelezettségeit egyoldalúan és indokolatlanul az egyik fél hátrányára állapítja meg.

Ha szerződéskötéskor gazdálkodó szervezet használ tisztességtelen általános szerződési feltételt, azt a sérelmet szenvedő fél és a külön jogszabályban meghatározott szervezet (ügyész, miniszter, jegyző, gazdasági és szakmai kamara, fogyasztói szakmai, gazdasági érdekképviseleti szervezet, az Európai Unió bármely tagállamának joga alapján létrejött minősített szervezet - az általa védett fogyasztói érdekek védelme körében) is megtámadhatja bíróság előtt. A fogyasztói szerződés tisztességtelen kikötését a fogyasztó megtámadhatja akkor is, ha az nem minősül általános szerződési feltételnek.

Aki a szerződéskötésre ajánlatot tesz, ajánlatához kötve marad, kivéve, ha kötöttségét az ajánlat megtételekor kizárta. Az ajánlati kötöttség azt jelenti, hogy az ajánlattevő egyoldalúan nem léphet vissza, azonban kötöttségének idejét meghatározhatja. Az ajánlattól eltérő tartalmú elfogadást új ajánlatnak kell tekinteni (véleményeltérés), amely egyeztetést igényel.

Szerződést kötni szóban, írásban és ráutaló magatartással lehet. Jogszabály bizonyos esetekben előírja, illetve megköveteli a szerződés írásban történő megkötését (ingatlan adásvételi szerződése, haszonélvezeti jog alapítása szerződéssel, gépjármű tulajdonjogának megszerzését igazoló okirat, kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés, társasági szerződés stb.). A szerelőiparban részletes, írásbeli szerződés ajánlott a későbbi, esetleges jogvitákban történő bizonyíthatóság miatt.

Ha jogszabály kivételt nem tesz, a felek közös megegyezéssel módosíthatják a szerződés tartalmát vagy megváltoztathatják kötelezettségvállalásuk jogcímét, de a szerződésnek a módosítással nem érintett része változatlan marad. A szerződést biztosító mellékkötelezettségek közül a kezesség fennmarad, de a kezes helyzete nem válhat súlyosabbá, mint a módosítást megelőzően volt. A szerződést egyezséggel is lehet módosítani. A felek a szerződésből eredő vitás kérdéseket közös megegyezéssel úgy rendezik, hogy feltételeikből kölcsönösen engednek egymásnak. Bíróság akkor módosíthatja a szerződést, ha a felek tartós jogviszonyában a szerződéskötést követően beállott körülmény folytán a szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti.

A felek a szerződés teljesítését érintő minden lényeges körülményről kötelesek egymást tájékoztatni. A kötelezett, egy dolog szolgáltatására irányuló szerződés esetén, köteles a dolgot – a jogszabályok rendelkezéseinek és a szakmai szokásoknak megfelelően – azonosításra alkalmas jelzéssel ellátni és a dologról a rendeltetésszerű használathoz, a felhasználáshoz szükséges tájékoztatást megadni (kezelési, használati utasítás). Ha a kötelezett gazdálkodó szervezet, akkor a dolog minőségének tanúsítására is köteles.

A szerződéseket tartalmuknak megfelelően, a megszabott helyen és időben, a megállapított mennyiség, minőség és választék szerint kell teljesíteni. A szolgáltatásnak a teljesítés időpontjában alkalmasnak kell lennie a jogosult által meghatározott célra. Rendelkeznie kell azzal a minőséggel, nyújtania kell azt a teljesítményt, amely azonos fajtájú szolgáltatásoknál szokásos és amelyet a jogosult elvárhat, figyelembe véve a szolgáltatás természetét, valamint a kötelezettnek a gyártónak, az importálónak, vagy ezek képviselőjének a szolgáltatás konkrét tulajdonságaira vonatkozó (különösen reklámban vagy az áru címkéjén megjelenő) nyilvános kijelentését, továbbá a kötelezett által adott leírásban szereplő és az általa a jogosultnak mintaként bemutatott szolgáltatásban lévő tulajdonságokkal.

A teljesítési időt a szerződő felek határnap vagy határidő kitűzésével állapítják meg. A határnap a teljesítés napját jelöli meg, a határidő azt az időszakot, amelynek kezdete és vége között kell a teljesítésnek megtörténnie. A teljesítési határidőbe a szerződéskötés napját nem kell beszámítani, ha a teljesítési határidő utolsó napja a munkaszüneti nap, akkor a határidő a következő munkanapon jár le. A kötelezett a határnapot megelőzően, valamint a határidő kezdete előtt – a pénztartozás kivételével – csak a jogosult beleegyezésével teljesítheti a szolgáltatást. A jogosult a lehető legrövidebb időn belül köteles meggyőződni arról, hogy a teljesítés megfelelő-e. Ha a szolgáltatás osztható, a jogosult a részteljesítést is köteles elfogadni, kivéve akkor, ha a részteljesítést a szerződés kizárta vagy lényeges érdekét sérti.

A felek a szerződést közös megegyezéssel megszüntethetik vagy felbonthatják. Megszüntetés esetén a szerződés a jövőre nézve szűnik meg, a felek további szolgáltatásokkal nem tartoznak. A megszűnés előtt nyújtott szolgáltatás szerződésszerű pénzbeli ellenértékét meg kell fizetni, s ha a megfelelő ellenszolgáltatást a másik fél még nem teljesítette, a pénzbeli szolgáltatás visszajár.

A szerződés felbontása esetén a már teljesített szolgáltatások visszajárnak. A szerződés a megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal szűnik meg. Aki a szerződésnél (felek megállapodása) vagy jogszabálynál fogva elállásra jogosult, jogát a másik félhez intézett nyilatkozattal gyakorolja. Az elállás a szerződést felbontja. Az elállás jogát a felek bánatpénz fizetése ellenében is kiköthetik.

Aki szerződésnél vagy jogszabálynál fogva felmondásra jogosult, jogát a másik félhez intézett nyilatkozattal gyakorolja. A felmondás a szerződést a jövőre nézve megszünteti. Ha a felmondás nem azonnali hatályú, a törvényben vagy a szerződésben meghatározott felmondási idő elteltéig a szerződés fennmarad.

A kötelezett késedelembe esik, ha a szerződésben megállapított teljesítési határidő eredménytelenül eltelt, illetve, ha kötelezettségét a jogosult felszólítására sem teljesíti. A késedelem jogkövetkezménnyel jár, ugyanis a kötelezett köteles megtéríteni a jogosultnak a késedelemből eredő kárát, kivéve, ha bizonyítja, hogy a késedelem elhárítása érdekében elvárható módon járt el. A jogosult a kötelezett késedelme esetén is követelheti a teljesítést, vagy ha ez már nem áll érdekében, elállhat a szerződéstől.

A jogosult akkor esik késedelembe, ha a szerződésszerűen felajánlott teljesítést nem fogadja el, valamint elmulasztja azokat az intézkedéseket vagy nyilatkozatokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a kötelezett megfelelően teljesíteni tudjon, és nem állítja ki a nyugtát, illetőleg az értékpapírt nem adja vissza. A jogosult késedelmének jogkövetkezménye az is, hogy köteles megtéríteni a kötelezettnek a felelős őrzéséből eredő költségeket, valamint a dolog megsemmisülésének, elvesztésének vagy megrongálódásának veszélyét ugyanúgy viseli, mintha a teljesítést elfogadta volna.

Szerződésszegésért való felelősséget – ha jogszabály másként nem rendelkezik – nem lehet kizárni és korlátozni, kivéve, ha az ezzel járó hátrányt az ellenszolgáltatás megfelelő csökkentése vagy egyéb előny kiegyenlíti. Aki kötelezettsége teljesítéséhez vagy joga gyakorlásához mást (teljesítési segéd, közreműködő, alvállalkozó) vesz igénybe, annak magatartásáért felelős.

 1.2 Szerződést biztosító mellékkötelezettségek; foglaló, kötbér, jótállás, bankgarancia, jogvesztés kikötése, zálogjog, óvadék, kezesség

A szerződő feleknek jellemzően érdeke fűződik a megkötött szerződés teljesítéséhez és ehhez tágabb értelemben nemzetgazdasági érdek is kapcsolódik. A szerződések teljesítésének kikényszerítéséhez rendelkezésre állnak a jogi eszközök, mégis kétségessé válhat, hogy a kötelezett hajlandó, illetve képes lesz-e az adott időpontban teljesíteni, a nem szerződésszerű teljesítés vagy a teljesítés elmaradása ugyanis nem zárható ki. A szerződést biztosító mellékkötelezettségek alkalmazásával erősíthető a jogosult helyzete és hátrányosabban érintheti a kötelezettet.

A jogszabályi környezet alkalmas arra, hogy a vállalkozó megkapja az általa nyújtott szolgáltatás ellenértékét. A megrendelő-vállalkozó jogviszonyban az egyes szerződést biztosító mellékkötelezettségek alkalmazása segíti a kötelezett fizetőkészségének érvényesülését.

 1.2.1.Foglaló

A szerződés megkötésekor – a felek megállapodása alapján – a kötelezettségvállalás jeléül foglalót lehet adni. Bármely szerződéshez kapcsolható mellékkötelezettség. Az átadott pénzösszeg vagy más dolog csak akkor tekinthető foglalónak, ha ez a rendeltetése a szerződésből egyértelműen megállapítható. A foglaló átadása ügyvédi letét útján is történhet. A foglalóra vonatkozó szabályok csak akkor alkalmazhatók, ha a foglalóról érvényes szerződésben állapodtak meg. Az írásba foglalás szokásos módja az előszerződés. A szerződés teljesítése esetén a foglalót a szolgáltatás ellenértékébe be kell számítani. A teljesítés meghiúsulásáért felelős személy az adott foglalót elveszti, a kapott foglalót kétszeresen köteles visszaadni.

A túlzott mértékű foglalót a bíróság mérsékelheti. A bírói gyakorlat a szolgáltatás ellenértékének 10%-a körüli összegét fogadja el megfelelő mértékű foglalónak. Ettől azonban el lehet térni az összes körülmény mérlegelése alapján; figyelembe kell venni a foglaló összegét, vizsgálni kell a foglalónak a szerződés szerinti szolgáltatáshoz viszonyított arányát, a feleknek a szerződés megkötéséhez és fenntartásához fűződő érdekeit, a teljesítés meghiúsulásának okait és körülményeit.

 1.2.2. Kötbér

A felek írásban történő megállapodása alapján a kötelezett meghatározott pénzösszeg fizetésére kötelezheti magát arra az esetre, ha olyan okból, amelyért felelős, nem vagy nem szerződésszerűen teljesít.

Kötbér utáni kamat felszámítására vonatkozó megállapodás semmis. A kötbér utáni kamat kikötésének tilalma nem jelenti azt, hogy a kötbér-tartozás, mint pénztartozás után nem követelhető késedelmi kamat.

A kötbért a jogosult akkor is követelheti, ha kára nem merült fel és érvényesítheti a kötbért meghaladó kárigényét is. A nem teljesítés esetére kikötött kötbér érvényesítése a teljesítés követelését kizárja. A késedelem vagy a hibás teljesítés esetére kikötött kötbér megfizetése nem mentesít a teljesítés alól.

Az építési és a szerelési szerződésekhez használatos alakzatok a késedelmi, a minőségi, a hibás teljesítési és a meghiúsulási kötbér. A feleknek a szerződésben meg kell jelölniük, milyen szerződésszegést kívánnak kötbérrel biztosítani. A kötbérfizetési kötelezettség feltétele, hogy a kötelezett felelős legyen a szerződésszegésért.

A kötbérre vonatkozó szerződéses feltételek nem értelmezhetők kiterjesztően. Ha a felek késedelmi kötbérben állapodtak meg, úgy a teljesítés meghiúsulása vagy hibás teljesítés esetén kötbér nem követelhető, hiszen más szerződésszegés esetére irányoztak elő szankciót. A késedelem esetére kikötött kötbér késedelem esetén is jogszerűen csak akkor érvényesíthető, ha a kötelezett késedelme felróható volt.

 1.2.3. Jótállás [garancia] a Polgári Törvénykönyv 248. §-a és a kormányrendeletek alapján a tartós fogyasztási cikkekre, a lakásépítésre és a javító-karbantartó szolgáltatásokra

A jótálló azért vállal felelősséget (garantálja), hogy az adott szolgáltatás a jótállási idő alatt hibátlan, rendeltetésszerű használatra alkalmas marad.

Aki a szerződés hibátlan teljesítéséért szerződés vagy jogszabály alapján jótállásra köteles, ennek időtartama alatt a felelősség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. A jótállás a kötelezettet a jótállási kötelezettséget keletkeztető szerződésben vagy jogszabályban (151/2003. (IX.22.) Korm. rendelet, 181/2003. (XI. 5.) Korm. rendelet, 249/2004. (VIII.27.) Korm. rendelet), továbbá a szolgáltatásra vonatkozó reklámban foglalt feltételek szerint terheli.

Fogyasztói szerződés esetében a jótállási nyilatkozatnak tartalmaznia kell a jótállás kötelezettjének nevét és címét, a jótállás tartalmát, időtartamát, területi hatályát és a belőle eredő jogok érvényesítésének módját; utalnia kell továbbá arra, hogy a jótállás a fogyasztónak a törvényből eredő jogait nem érinti. A jótállási nyilatkozatot a fogyasztó kérésére írásban vagy más maradandó eszközzel rögzíteni kell és a fogyasztó rendelkezésére kell bocsátani. Jótállást kötelezően előíró jogszabály a jótállási nyilatkozatra vonatkozóan további követelményeket állapíthat meg. Az e bekezdésben meghatározott feltételek nem teljesülése nem érinti a jótállási kötelezettségvállalás érvényességét.

A jogosult a jótállási határidő alatt bármikor közölheti kifogását a kötelezettel. A törvénynek a szavatossági jogok gyakorlására vonatkozó szabályait a jótállási jogok gyakorlásánál megfelelően alkalmazni kell.

A jótállási kötelezettség mindig azt terheli, aki közvetlen kapcsolatban áll a fogyasztóval. A kereskedő a jogszabályban foglaltaknál kedvezőbb jótállási feltételeket is vállalhat. Ha a termékre a gyártó vagy az importáló a kormányrendeletben meghatározottaknál kedvezőbb jótállási feltételeket vállal, ezt a jogot a kereskedő köteles átruházni a vásárlóra.

Az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó jótállási kötelezettséget a 151/2003. (X. 22.) Korm. rendelet tartalmazza. A jótállás időtartama egy év. Ha a gyártó a fogyasztási cikkre az e rendeletben foglaltaknál kedvezőbb jótállási feltételeket vállal, a jótállás alapján a forgalmazót megillető jogok a fogyasztói szerződés teljesítésének időpontjában átszállnak a fogyasztóra.

A lakásépítéssel kapcsolatos kötelező jótállást a 181/2003. (XI. 5.) Korm. rendelet szabályozza.

A jótállási kötelezettség kiterjed az újonnan épített lakások és lakóépületek épületszerkezeteire, a lakás- és épületberendezések beépítésére, illetve beszerelésére, valamint a lakóépületek lakásokat kiszolgáló helyiségeire és részeire. A jótállási kötelezettség kiterjed a jogszabályban meghatározott lakás- és épületberendezésekre is, amennyiben azok a lakás alkotórészének minősülnek. Lakásnak minősül a 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (OTÉK) szerint kialakított épület vagy épületrész; a lakóépület olyan épület, amelyben lakásnak minősülő, önálló rendeltetési egységű helyiség található.

A jótállási kötelezettség az építési szerződéssel az építési-szerelési munka elvégzésére kötelezettséget vállaló személyt, építési szerződés hiányában pedig az építési-szerelési munka tényleges elvégzőjét (a vállalkozót) terheli. A vállalkozó a megrendelőre nézve a kormányrendeletben foglaltaknál kedvezőbb jótállási feltételeket vállalhat. Semmis az a megállapodás, amely a rendeletben foglaltaktól a megrendelő hátrányára tér el. Az érvénytelen megállapodás helyébe a jogszabály rendelkezései lépnek.

A jótállás időtartama az átadás-átvételi eljárás befejezésének időpontjától számított három év. A jótállási jogokat a lakás (lakóépület) tulajdonosa, a lakás tulajdonba adásáig a megrendelő (a továbbiakban együtt: jogosult) a vállalkozóval vagy az általa javításra kijelölt szervezettel szemben érvényesítheti.

A jótállási igény a jótállási jeggyel érvényesíthető. A vállalkozó a jótállási jegyet lakásonként külön-külön köteles kiállítani, és azt az átadás-átvételi eljárás során a jogosultnak átadni. A jótállási jegynek tartalmaznia kell:

- a jótállás körébe tartozó lakás, a lakást kiszolgáló helyiségek és épületrészek, valamint épületszerkezetek és berendezések meghatározását,

- a jogosultat a jótállás alapján megillető jogokat, azok érvényesíthetőségének határidejét és feltételeit,

- a vállalkozó és az általa a javításra kijelölt szervezet nevét és címét,

- az átadás-átvételi eljárás befejezésének időpontját.

A jótállási jegynek utalnia kell arra, hogy a jótállás a jogosult törvényből eredő jogait nem érinti. A jótállási jegy szabálytalan kiállítása vagy a jogosult részére történő átadásának elmaradása nem érinti a jótállási kötelezettségvállalás érvényességét.

A vállalkozó a bejelentett jótállási igény alapján tizenöt napon belül köteles a hibát megvizsgálni és a jogosult igényéről nyilatkozni. A javítást, a cserét, a munka újbóli elvégzését úgy kell teljesíteni, hogy az lehetőség szerint a lakóépület, illetőleg a lakás használatát ne akadályozza.

A lakások és a lakóépületek kötelező jótállás alá tartozó épületszerkezetei:

- a lakóépület alapjai, fal- és födémszerkezetei,

- a lakások burkolatai (ideértve a festést, a mázolást, tapétázást is),

- a lakóépület nyílászáró szerkezetei, korlátjai és mellvédjei,

- a lakóépület kéményei,

- a lakóépület tetőzete és az azon levő tetőfelépítmények,

- a lakóépületen levő ereszcsatornák és esővízlefolyó vezetékek,

- a lakóépület szigetelése és a külső vakolat.

A kötelező jótállás alá tartozó lakás- és épületberendezések:

- a főzőkészülék (tűzhely, főzőlap stb.),

- a fűtőberendezés (egyedi kályha, konvektor, elektromos hőtároló kályha stb.),

- a melegvízellátó berendezés (gáz-vízmelegítő, villanybojler, fürdőkályha),

- az épületgépészeti és egészségügyi berendezések (falikút, mosogató, fürdőkád, zuhanyozó, mosdó, WC-tartály, WC-csésze stb. a hozzá tartozó szerelvényekkel),

- a szellőztető berendezés (páraelszívó stb.),

- a beépített bútor (beépített ruhásszekrény, konyhaszekrény stb.),

- a redőny, vászonroló, napvédő függöny,

- a csengő és a kaputelefonnak a lakásban levő készüléke, valamint a kaputelefon és felcsengető berendezés a vezetékhálózattal,

- a lakás elektromos vezetékeihez tartozó kapcsolók és csatlakozóaljak,

- a központi fűtő- és melegvíz-szolgáltató berendezés a hozzá tartozó szerelvényekkel, ideértve a lakásban levő vezetékszakaszt és fűtőtesteket (radiátor stb.) is, kivéve a közüzemi szolgáltató által jóváírással vagy üzemeltetésre átvett vezetékeket és berendezési tárgyakat,

- a víz-, szennycsatorna- és gázvezeték a hozzá tartozó szerelvényekkel, ideértve a lakásban levő vezetékszakaszt is, a hozzá tartozó szerelvényekkel; gázvezeték esetén a közüzemi szolgáltató által jóváírással vagy üzemeltetésre átvett vezetékek és berendezési tárgyak kivételével,

- az elektromos vezeték és érintésvédelmi rendszer a lakásban levő vezetékszakaszt és szerelvényeket is ideértve, kivéve a közüzemi szolgáltató által jóváírással vagy üzemeltetésre átvett méretlen készüléket és fogyasztásmérőt,

- a lakást szolgáló szellőztető berendezés és a klímaberendezés,

- a központi antenna és erősítő berendezései, ideértve a lakásban levő vezetékszakaszt és csatlakozóaljat is,

- a személy- és teherfelvonó,

- a háztartásban keletkező hulladék gyűjtésére szolgáló berendezés,

- a lakást szolgáló kút a hozzá tartozó szerelvényekkel

- a lakásban keletkezett házi szennyvíznek a telekhatáron belüli elhelyezésére, illetőleg elszikkasztására szolgáló berendezés.

A lakóépületnek a lakásokat kiszolgáló kötelező jótállás alá tartozó helyiségei és részei:

- tetőterasz,

- pince- és padlástérség vagy tüzelőtároló,

- kapualj,

- lépcsőház,

- folyosók és függőfolyosók,

- központi berendezések helyiségei,

- mosókonyha,

- szárítóhelyiség,

- gyermekkocsi- és kerékpártároló helyiség,

- hulladéktároló helyiség,

- gépkocsitároló helyiség (garázs, teremgarázs).

Az egyes javító-karbantartó szolgáltatásokra vonatkozó kötelező jótállásról szóló 249/2004. (VIII. 27.) Korm. rendelet alapján a megrendelt javító-karbantartó szolgáltatások esetében, ha a szolgáltatásnak az általános forgalmi adót és az anyagköltséget is magában foglaló díja a 20 000 (húszezer) forintot meghaladja, a szolgáltatást nyújtó vállalkozót jótállási kötelezettség terheli. A jótállás időtartama hat hónap. A jótállási határidő a szolgáltatás elvégzése után a dolognak a fogyasztó vagy megbízottja részére történő átadással vagy az üzembe helyezés napjával kezdődik.

A jótállási kötelezettséget a jogszabály a villanyszerelő szakmai tevékenységét érintő lakás-karbantartási és -javítási szolgáltatások, háztartási gépek és készülékek javítása, barkács- és kerti szerszámok javítása tekintetében határozza meg.

Lakás-karbantartási és -javítási szolgáltatások körébe tartozik a lakóépületen, épületrészen, lakáson, hétvégi házon, garázson, üdülőn végzett, továbbá lakóépületben levő felvonó karbantartása végett szükséges építési-szerelési munkák közül a javító-karbantartó villanyszerelési munka – a felújítási és fenntartási tevékenység kivételével.

A vállalkozó köteles a fogyasztónak a szolgáltatás díjának átvételekor, legkésőbb a dolognak a fogyasztó vagy megbízottja részére történő átadásakor - külön kérés nélkül -jótállási jegyet átadni. A jótállási jegyen fel kell tüntetni a vállalkozó nevét és címét, az elvégzett munkát, a felhasznált alkatrészeket, anyagokat; a szolgáltatás díját, a fogyasztót a jótállás alapján megillető jogokat, azok érvényesíthetőségének feltételeit és határidejét, a dolog fogyasztó részére történő visszaadásának időpontját.

A vállalkozó a fogyasztó jótállási igényéről jegyzőkönyvet köteles felvenni, amelyben rögzíti a fogyasztó nevét, címét, az érvényesíteni kívánt igényt, az elvégzett javító-karbantartó szolgáltatás megnevezését, díját, a dolog átadása vagy az üzembe helyezése időpontját, a hiba bejelentésének időpontját, a hiba leírását, a kifogás rendezésének módját. Ha a kifogás rendezésének módja a fogyasztó igényétől eltér, ennek indokolását a jegyzőkönyvben meg kell adni. A vállalkozó a jegyzőkönyv másolatát a fogyasztónak átadni köteles.

Ha a vállalkozó a fogyasztó igényének teljesíthetőségéről annak bejelentésekor nem tud nyilatkozni, álláspontjáról a fogyasztót legkésőbb három munkanapon belül köteles értesíteni.

A vállalkozó a kijavítás vagy a munka újbóli elvégzésének határidejét köteles megállapítani és a fogyasztót a vállalt határidőről a bejelentéskor vagy a nyilatkozatra fennálló három munkanapon belül tájékoztatni.

A vállalkozó a dolgot kijavításra elismervény ellenében köteles átvenni. Az elismervényen fel kell tüntetni a fogyasztó nevét és címét, a dolog azonosításához szükséges adatokat, a dolog átvételének idejét és azt az időpontot, amikor a fogyasztó a kijavított dolgot átveheti. Ha a hibás teljesítés folytán a kijavítandó dolog elszállítása vagy visszaszállítása szükséges, erről - a 10 kg-nál kisebb tömegű és tömegközlekedési járművön szállítható dolgok kivételével - a vállalkozó köteles gondoskodni. Ha az el-, illetve visszaszállítást a vállalkozó elmulasztja, azt a vállalkozó költségére a fogyasztó is elvégezheti vagy elvégeztetheti.

A 11/1985. (VI.22.) ÉVM-IpM-KM-MÉM-BkM együttes rendelet rendelkezik az egyes épületszerkezetek és azok létrehozásánál felhasználásra kerülő termékek kötelező alkalmassági idejéről.

A villanyszerelő szakmában az öt (5) év időtartamú kötelező alkalmassági idő az alábbi épületszerkezetekre és termékekre terjed ki.
Épületszerkezet
Termék
 

10.
Elektromos tápvezetékek, jelző vezetékek,
10.1
Műanyag szigetelésű vezetékek

Hálózatok
10.2
Védőcsövek és dobozok

10.3
Elosztó, csatlakozó és biztosító táblák

10.4
Kapcsolókés és csatlakozó aljak

10.5
Lámpatestek és foglalatok

10.6
Elektromos motorok

10.7
Felcsengető berendezések, kaputelefonok és központi antenna rendszerek

10.8
Főelosztó berendezések és szintleágazó szekrények

10.9
Elektromos vízmelegítők és tűzhelyek

11.
Villámvédelem
11.1
Felfogók, bevezetők és földelők

 

Az egyes nyomvonal jellegű építményszerkezetek kötelező alkalmassági idejét a 12/1988. (XII. 27.) ÉVM-IpM-KM-MÉM-KVM együttes rendelet tartalmazza.

Tíz (10) év a kötelező alkalmassági idő a kábelhálózatok és szerelvényeik, kábelcsatornák és kábelaknák, a térvilágítás külső- és belső téri szerelvényei, tartószerkezetei, az erős- és gyengeáramú földbe fektetett kábelek és vezetékek, valamint az erősáramú kábelek és vezetékek (kábelvonalak, csatlakozó-, elosztó- és biztosító szerelvények, védőcsövek, kábelcsatornák) tekintetében.

Öt (5) év a kötelező alkalmassági idő az erősáramú csupasz és szigetelt szabadvezetékekre és azok tartozékaira (oszlopok, vezetékek, szigetelők és szerelvények).

 1.2.4. Bankgarancia

A bank kötelezettséget vállal arra, hogy meghatározott feltételek – így bizonyos esemény beállta, vagy elmaradása, illetőleg okmányok benyújtása – esetében és határidőn belül a kedvezményezettnek a megállapított összeghatárig fizetést fog teljesíteni. A bankgaranciát mindig hitelintézet (pénzintézet) vállalja és az a célja, hogy a jogosultnak biztosítékot nyújtson arra az esetre, ha a kötelezett fizetési kötelezettségének a megfelelő időben nem tesz eleget.

 1.2.5. Jogvesztés kikötése

A felek írásban megállapodhatnak abban, hogy a szerződésszegésért felelős fél elveszít valamely jogot, vagy kedvezményt (részletfizetési kedvezményt), amely őt a szerződés alapján megilletné.

A Ptk. nem határozza meg, hogy a felek milyen jogosultság vagy kedvezmény elvesztésben állapodhatnak meg. Így a jogvesztés tárgya lehet minden olyan jogosultság vagy kötelezettség, amellyel a fél rendelkezett. A jogvesztésnek arányban kell állnia a szerződésben szereplő gazdasági érdekkel, de figyelembe veendő a felróhatóság és a felek magatartásán kívül álló egyéb körülmény. A törvény a jogvesztés érvényesítéséhez írásbeli alakzatot rendel. Csak akkor alkalmazható, ha a fél felelős a szerződésszegésért.

 1.2.6. Zálogjog

Pénzben meghatározott vagy meghatározható követelések biztosítására köthető ki. A zálogtárgyból a jogosult igénye – törvény eltérő rendelkezése hiányában – más követeléseket megelőz, ha a kötelezett nem teljesít. A zálogtárggyal való felelősség kiterjed a kamatokra, a követelés és a zálogjog érvényesítésének költségeire és a zálogtárgyra fordított szükséges költségekre is. A követeléssel együtt a zálogjog is átszáll az új jogosultra.

A zálogjog tárgya lehet minden birtokba vehető dolog, átruházható jog vagy követelés és a felek megállapodásától függően a zálogtárgy hasznaira is kiterjedhet. A követelés biztosítékául a kötelezett jogi személy, illetve jogi személyiség nélküli gazdasági társaság vagyona vagy annak meghatározott része is szolgálhat. A dolog egy részén nem alapítható zálogjog, ingatlan esetében az ingatlan-nyilvántartásban nyilvántartott egész ingatlanra, illetőleg az egész tulajdoni illetőségre létesíthető.

A zálogjog fajtái a jelzálogjog, a kézizálogjog, a követelést vagy jogot, valamint vagyont terhelő zálogjog. Jelzálogjog estén a zálogjog jogosultját a zálogtárgy birtoklásának joga nem illeti meg. Kézizálogjog esetén a zálogtárgy birtoklásának joga megilleti a zálogjog jogosultját. Zálogjoggal minden olyan követelés biztosítható, amely bírósági úton érvényesíthető.

A zálogjog szerződés jogszabály vagy hatósági határozat alapján keletkezhet. A zálogszerződést írásban kell megkötni jövőbeli vagy feltételes követelés biztosítása esetén, valamint olyan dologra vagy jogra vonatkozóan, amely felett a zálogkötelezett a zálogszerződés megkötése után szerez rendelkezési jogot.

Ingatlant terhelő zálogjog alapításához a zálogszerződés írásban foglalása és a zálogjognak az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése szükséges. Vagyont terhelő zálogjog alapításához a zálogszerződés közjegyzői okiratba foglalása és a jelzálogjognak a Magyar Országos Közjegyzői Kamaránál vezetett nyilvántartásba való bejegyzése szükséges.

Kézizálogjog zálogszerződéssel való alapításához a zálogtárgy átadása szükséges. Követelést vagy jogot terhelő zálogjog akkor érvényesíthető, ha a zálogjog megalapítását a kötelezettel közölték, vagy az okiratot a zálogjogosultnak átadják, feltéve, ha ilyen okirat készült. A zálogtárgyból való igény teljesítése – ha jogszabály másként nem rendelkezik – bírósági határozat alapján, végrehajtás útján történik.

A zálogjog megszűnik, ha a jogosult igénye a zálogtárgyból teljesült, ha a zálogjoggal biztosított követelés megszűnik, a zálogjogosult a zálogtárgy tulajdonjogát megszerzi, a zálogtárgy elpusztul, kizárólag a jelzálogjog esetében a követelés elévül, kizárólag a kézizálogjog esetében a jogosult a zálogtárgyat a tulajdonosnak visszaadja.

A Polgári Törvénykönyv törvényi zálogjogot biztosít a vállalkozó számára [Ptk. 397. § (2) bekezdés], a bérbeadó számára (Ptk. 429. §), a letéteményes számára [Ptk. 465. § (4) bekezdés], a fuvarozó számára [Ptk. 499. § (2) bekezdés], a szállítmányozó számára (Ptk. 519. §) stb., de külön jogszabály is létrehozhat zálogjogot, így például az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény.

A vállalkozót a díj biztosítására zálogjog illeti meg a megrendelőnek azokon a vagyontárgyain, amelyek a vállalkozási szerződés következtében birtokába kerültek.

Ingatlan vagy lakás bérbeadóját (albérletbe adóját) a hátralékos bér és járuléka erejéig a bérlőnek a bérlemény területén levő vagyontárgyain zálogjog illeti. A bérbeadó mindaddig, amíg e zálogjoga fennáll, megakadályozhatja a zálogjoggal terhelt vagyontárgyak elszállítását.

Ha a bérlő írásban kifogásolja a zálogjog fennállását, terjedelmét vagy azt, hogy a bérbeadó a követelésére teljes fedezetet nyújtó vagyontárgyakon felül más vagyontárgyak elszállítását is megakadályozta, a bérbeadó nyolc napon belül köteles zálogjogát bírósági úton érvényesíteni. Ha ezt elmulasztja, zálogjoga megszűnik. Ha a bérlő a zálogjoggal terhelt dolgot a bérbeadó engedélye nélkül elszállítja, és más megfelelő biztosítékot nem nyújt, a bérbeadó követelheti a dolognak a bérlő költségén való visszaszállítását. A dolog visszaszállításával a zálogjog feléled.

A letéteményest díjkövetelése és költségei biztosítására zálogjog illeti meg a letevőnek azokon a vagyontárgyain, amelyek a letét következtében kerültek birtokába.

A fuvarozót a fuvardíj és költségek erejéig zálogjog illeti meg azokon a dolgokon, amelyek a fuvarozással kapcsolatosan birtokába kerültek.

A szállítmányozót díjai és költségei erejéig a megbízóval szemben zálogjog illeti meg azokon a dolgokon, amelyek a megbízással kapcsolatosan birtokába kerültek, illetőleg amelyek felett a birtokában levő okmányok révén rendelkezik. A szállítmányozó a zálogjogot az előző szállítmányozók előtte ismert követeléseinek biztosítására is köteles érvényesíteni; ha ezt elmulasztja, az előző szállítmányozóknak közvetlenül felelős. A szállítmányozó zálogjoggal biztosított követelését a zálogtárgyból a fuvarozó után, de más jogosultakat megelőzően, bírósági eljárás nélkül, a kereskedelmi forgalomban való értékesítéssel elégítheti ki.

A törvényi zálogjog esetei között több olyan is található, ahol - bár a zálogjog létrejöttéről jogszabály rendelkezik - a zálogjog létrejöttéhez hatósági határozatra van szükség. Az ingatlannak a végrehajtási törvény (Vht.) [a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 138. § (2) bekezdése] szerinti ingatlan-végrehajtás során történő lefoglalása esetén bírósági határozaton alapul a jelzálogjog.

 1.2.7. Óvadék (kaució)

Valamely követelés biztosítására pénzen, bankszámla-követelésen, értékpapíron és egyéb, külön törvényben meghatározott pénzügyi eszközön az erre irányuló szerződéssel és az óvadék tárgyának átadásával óvadék alapítható. Ha az óvadék tárgya más dolog, vagy az óvadék tárgyát nem adták át, a zálogjog szabályait kell alkalmazni.

Átadásnak kell tekinteni, ha az óvadék tárgya egyértelműen azonosítható módon a kötelezett hatalmából a jogosult hatalmába kerül vagy a kötelezett korlátlan rendelkezése alól kikerül, különösen a bankszámlán, értékpapírszámlán, értékpapír-letéti számlán való jóváírást, ideértve a kötelezett vagy harmadik személy számláján a jogosult javára történő jóváírást is.

A felek megállapodhatnak abban, hogy a kötelezett egyenértékű fedezettel helyettesítheti, a jogosult jogszabályban meghatározott feltételekkel használhatja az óvadék tárgyát és rendelkezhet vele.

A jogosult az óvadékkal biztosított követelését az óvadék tárgyából – a szerződés nemteljesítése vagy nem szerződésszerű teljesítése esetén bírósági eljárás nélkül – közvetlenül rendezheti, ha az óvadék tárgya pénz, bankszámla-követelés, nyilvánosan jegyzett piaci árral vagy egyébként az adott időpontban a felektől függetlenül meghatározható árral rendelkező értékpapír vagy egyéb pénzügyi eszköz.

A jogosult minden esetben köteles a kötelezettel ésszerű időn belül elszámolni, és a követelését, valamint annak járulékait meghaladó fedezetet, illetve - értékesítés esetén - a követelését, annak járulékait és az értékesítéssel kapcsolatos költségeket meghaladó bevételt a kötelezett részére kiadni. Az óvadék visszajár, ha az alapjául szolgáló szerződés megszűnt, illetőleg a szavatossági vagy jótállási idő eltelt anélkül, hogy az óvadék felhasználására jogalap keletkezett volna.

 1.2.8. Kezesség

A kezesség a szerződés személyi biztosítéka, általa a kötelezett vagyonán kívül egy harmadik személy vagyona is a követelés fedezetévé válik. Kezességi szerződéssel a kezes arra vállal kötelezettséget, hogy amennyiben a kötelezett nem teljesít, maga fog helyette a jogosultnak teljesíteni. A kezességi szerződés a kezes és a jogosult között jön létre. A kezességvállalás a jogosult irányába ingyenes. Kezességet vállalni csak írásban lehet.

A kezes kötelezettsége igazodik ahhoz a kötelezettséghez (főkötelezettség), amelyért kezességet vállalt, és azokat a kifogásokat is érvényesítheti a jogosulttal szemben, amelyeket a kötelezett is érvényesíthet. A kezes kötelezettsége nem válhat terhesebbé, mint amilyen az elvállaláskor volt, kiterjed azonban a kezesség elvállalása után esedékessé váló mellékszolgáltatásokra. A kezes felel a perköltségekért és a végrehajtási költségekért, ha keresetindítás előtt őt a teljesítésre felszólították.

Egyszerű kezesség esetén a kezes mindaddig megtagadhatja a teljesítést, amíg a követelés a kötelezettől és az olyan kezesektől, akik őt megelőzően, reá tekintet nélkül vállaltak kezességet, behajtható. A kezes kötelezettsége általában másodlagos, sortartási kifogást támaszthat a jogosult igényével szemben, amíg a jogosult nem igazolja, hogy a követelés a kötelezettől nem volt behajtható.

Készfizető kezesség esetén a kezes nem követelheti, hogy a jogosult a követelést először a kötelezettől hajtsa be, ha a felek így állapodtak meg vagy a kezességet kár megtérítéséért vállalták, illetve a kezességet bank vállalta.

A kezesek felelőssége egyetemleges is lehet, ha ugyanazért a kötelezettségért többen vállaltak kezességet.

 1.3. Bánatpénz (Ptk. 320. §)

A polgári jogban az elállási jog gyakorlásának ellenértéke, melyben a szerződő felek szerződéskötéskor állapodnak meg arra az esetre, ha egyik fél a szerződéstől a szerződésben meghatározott ok alapján eláll. Ha a szerződés a szerződésben meghatározott elállási jog gyakorlása miatt szűnik meg, akkor a bánatpénzre jogosult fél nem követelheti a teljesítést, csak a bánatpénz illeti meg. A bánatpénz a másik fél kártalanítására szolgál, de a jogosultnak akkor is jár, ha nála kár nem keletkezett. A bíróság a túlzott mértékű bánatpénz összegét mérsékelheti.

Az elállás a szerződést felbontja. A szerződés megszűnéséhez vezet, ha a felek a szerződést felbontják. A szerződés felbontása esetében a szerződés megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal szűnik meg, és a már teljesített szolgáltatások visszajárnak. Nem gyakorolhatja a szerződésen alapuló elállási jogot az a fél, aki a már megkapott szolgáltatást nem vagy csak tetemesen csökkent értékben tudja visszaszolgáltatni.

A szerződés felbontását a Polgári Törvénykönyv a szerződés megszűnésének esetei között tárgyalja. A kézikönyv azonban a szerződést biztosító mellékkötelezettségek közé sorolja, az építési-szerelési munkákra kötött szerződéseknek is elsődleges célja ugyanis a teljesítés, így a szerződés felbontásából következő idő- és pénzbeli veszteséget hangsúlyozza.

 1.4. Adásvételi szerződés (Ptk. 365. § - 377. §)

Az adásvételi szerződés tulajdon átruházás esetén használatos általános és közismert szerződésfajta. Az eladó köteles a dolog tulajdonát a vevőre átruházni és a dolgot a vevő birtokába bocsátani, a vevő pedig köteles a vételárat megfizetni és a dolgot átvenni (visszterhes szerződés). A dolog tulajdonjogának átruházása, birtokának átengedése, a vételár megfizetése, a dolog átvétele főkötelezettségnek minősül. Az adásvétel fogalmi eleme, hogy az eladó a dolog tulajdonjogát ruházza át a vevőre. A szerződésben további, ún. mellékkötelezettségek is szerepelnek. A vevő a dolog átvételével, ingatlan adásvétele esetén az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéssel válik tulajdonossá. Az adásvételnek tárgya lehet minden forgalomképes dolog.

Az ingatlan adásvételének érvényességéhez a szerződés írásba foglalása és ügyvédi ellenjegyzés szükséges. Adásvételi szerződés alapján valamely dolog tulajdonba adása történik, pénz (ellenszolgáltatás) ellenében. Az eladó köteles a vevőt a dolog lényeges tulajdonágairól, így különösen a dologgal kapcsolatos jogokról és terhekről tájékoztatni, és a vonatkozó okiratokat a vevőnek átadni (tájékoztatási kötelezettség). A szerződéskötési költségek, a tulajdon átruházási illeték, továbbá a dolog átvételének és a tulajdonváltozás ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésének költségei a vevőt terhelik.

Az eladó a tulajdonjogot csak a szerződés megkötésekor, írásban és legfeljebb a vételár teljes kiegyenlítéséig tarthatja fenn. A ki nem fizetett áru vagy szellemi termék (pl. tervdokumentáció), nem megy át a vevő tulajdonába. A vevő a tulajdonjog-fenntartás hatályossága idején a dolgot nem idegenítheti el és nem terhelheti meg. Ha harmadik személynek az adásvétel tárgyára olyan joga van, amely a vevő tulajdonszerzését akadályozza, akkor a vevő elállhat a szerződéstől és kártérítést követelhet (jogszavatosság).

Az adásvétel egyes különös nemeit a törvény a következők szerint határozta meg: megtekintésre vétel, próbára vétel, minta szerinti vétel, elővásárlási jog, visszavásárlási jog, vételi jog (opció), és részletre vétel.

Ha a tulajdonos meghatározott dologra nézve – írásbeli megállapodással – elővásárlási jogot enged, és a dolgot el akarja adni, akkor a kapott ajánlatot a szerződés megkötése előtt köteles az elővásárlásra jogosulttal közölni. Ha az elővásárlási jogot az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzik, akkor az mindenkivel szemben hatályos, aki a bejegyzést követően az ingatlanon valamely jogot szerez. A jogszabályon alapuló elővásárlási jog a szerződéses elővásárlási jogot megelőzi.

Az eladott dolog visszavásárlásának jogát az adásvételi szerződéssel egyidejűleg írásba kell foglalni. Visszavásárlási jogot legfeljebb öt évre lehet kikötni és az eladónak a vevőhöz intézett nyilatkozatával jön létre. A visszavásárlási ár egyenlő az eredeti vételárral, a hasznos ráfordítás és az értékcsökkenés azonban elszámolható.

Ha a tulajdonos másnak vételi jogot enged, akkor a jogosult a dolgot egyoldalú nyilatkozattal megvásárolhatja. A vételi jogra vonatkozó megállapodást – a dolog és a vételár megjelölésével – írásba kell foglalni. A határozatlan időre kikötött vételi jog hat hónap elteltével megszűnik.

 1.5. Bizományi szerződés (Ptk. 507. § – 513. §)

Bizományi szerződés alapján a bizományos díjazás ellenében köteles a megbízó javára a saját nevében adásvételi szerződést kötni.

Ha a bizományos a megbízóra kedvezőbb feltételek mellett köti meg az adásvételi szerződést, mint amilyeneket a bizományi szerződésben megállapítottak, az ebből eredő előny a megbízót illeti meg. Ha a bizományos a bizományi szerződésben megállapított áron alul ad el, köteles a megbízónak az árkülönbözetet megtéríteni, kivéve, ha bizonyítja, hogy az adásvételi szerződést a megállapított áron megkötni nem lehetett, az eladással a megbízót kártól óvta meg, és a megbízót idejében értesíteni nem tudta.

Ha a bizományos a bizományi szerződésben kikötött feltételektől lényegesen eltér, a megbízó az adásvételi szerződést visszautasíthatja, kivéve, ha a bizományos a megállapított árnál drágábban vásárolt, de az értékkülönbözetet megtéríti.

A bizományi szerződés alapján kötött adásvételi szerződés a bizományossal szerződő féllel szemben a bizományost jogosítja és kötelezi. A bizományos a megbízónak felelősséggel tartozik mindazoknak a kötelezettségeknek a teljesítéséért, amelyek a vele szerződő felet a szerződés folytán terhelik.

A bizományos hitelezői nem támaszthatnak igényt a bizományossal szerződő féllel szemben fennálló és a megbízót illető követelésekre, vételi bizomány esetén a bizományos által megvett dolgokra, a bizományoshoz befolyt és elkülönítve tartott vagy kezelt olyan pénzösszegekre, amelyekről megállapítható, hogy a megbízót illetik.

A bizományos az adásvételi szerződést a megbízóval maga is megkötheti. A bizományos díjigényét nem érinti, ha a szerződést a megbízóval maga köti meg.

A bizományosnak díj csak annyiban jár, amennyiben az adásvételi szerződést teljesítették. A díj magában foglalja a bizomány ellátásával rendszerint együtt járó költségeket, kivéve az áru fuvarozásával felmerült kiadásokat. A bizományos a díjban benne nem foglalt szükséges és hasznos költségei megtérítését követelheti; a díjban egyébként benne foglalt igazolt költségeit csak akkor követelheti, ha az adásvételi szerződés a megbízó érdekkörében felmerült okból nem ment teljesedésbe.

Az adásvételi szerződés megkötése előtt a megbízó a szerződést azonnali hatályú felmondással, a bizományos pedig tizenöt napos felmondással megszüntetheti. Bizományi szerződés az a szerződés is, amelynek alapján a bizományos nem adásvételi, hanem más szerződés kötésére vállalt kötelezettséget.

A bizományra egyebekben a megbízás szabályait kell alkalmazni.

 1.6. Vállalkozási szerződés (Ptk. 389. § - 400. §)

Alanyai: a megrendelő és a vállalkozó. Alvállalkozó igénybevétele esetén az alvállalkozói szerződésben a vállalkozó helyzete a megrendelőével azonos. A vállalkozó a jogosan igénybe vett alvállalkozóért úgy felel, mintha a munkát maga végezte volna; alvállalkozó jogosulatlan igénybevétele esetén pedig felelős minden olyan kárért is, amely anélkül nem következett volna be.

A vállalkozási szerződés eredménykötelem, amelynek lényege a munkával elérhető eredmény létrehozása. A vállalkozó valamely dolog tervezésére, előkészítésére, feldolgozására, átalakítására, üzembe helyezésére, megjavítására vagy munkával elérhető más eredmény létrehozására, a megrendelő pedig a szolgáltatás átvételére és a díj fizetésére köteles. A vállalkozási szerződés lényeges tartalmi eleme a szolgáltatás tárgya, a vállalati összeg és a teljesítési határidő. A szerződésben a szolgáltatás tárgyát mennyiségi és minőségi követelményekkel kell meghatározni.

A felek megállapodhatnak abban, hogy a vállalkozó részletes műszaki és gazdasági adatokat tartalmazó ajánlatot készít, a megrendelő pedig díjat fizet, és az ajánlatot átveszi. A megrendelő a részletes ajánlatot – a törvény eltérő rendelkezésének, illetőleg a felek eltérő megállapodásának hiányában – szabadon felhasználhatja abban az esetben is, ha annak alapján a vállalkozóval nem köt szerződést. A felek a szolgáltatást műszaki tervekre és költségvetésre utalással is meghatározhatják.

A vállalkozó a munkát saját költségén végzi el, a felmerült kiadásokat előlegeznie kell. E rendelkezéssel nem ellentétes az a gyakorlat, hogy a tőkeszegény vállalkozások előleg fizetésében állapodnak meg ügyfelükkel. A legtöbb jogi problémát az el nem végzett munkára, és/vagy az átvételi elismervény nélkül felvett előleg okoz.

A vállalkozó a megrendelő utasítása szerint köteles eljárni. A tervdokumentáció átadása a megrendelő utasításának minősül. Az utasítás nem terjedhet ki a munka megszervezésére. A vállalkozó köteles a megrendelőt minden olyan körülményről haladéktalanul értesíteni, amely a vállalkozás eredményességét vagy kellő időre való elvégzését veszélyezteti vagy gátolja. Az értesítés elmulasztásából eredő kárért felelősséggel tartozik.

Ha a megrendelő alkalmatlan anyagot vagy célszerűtlen, szakszerűtlen utasítást ad, erre a vállalkozó köteles őt figyelmeztetni. A figyelmeztetés elmulasztásából eredő kárért a vállalkozó a felelős. Ha azonban a megrendelő a figyelmeztetés ellenére utasítását fenntartja vagy nem szolgáltat megfelelő anyagot, a vállalkozó a szerződéstől elállhat. Az elállás a szerződés felbontásához vezet. Ha nem áll el, a kapott anyaggal, illetőleg a megrendelő utasítása szerint a megrendelő kockázatára köteles a munkát elvégezni.

Ha a munkát a megrendelő által kijelölt helyen kell végezni, a megrendelő köteles a munkahelyet munkavégzésre alkalmas állapotban a vállalkozó rendelkezésére bocsátani (munkaterület átadása). Ha a megrendelő e kötelezettségének a vállalkozó által megszabott megfelelő határidőn belül nem tesz eleget, a vállalkozó elállhat a szerződéstől és kártérítést követelhet.

A megrendelő a munkát és a felhasználásra kerülő anyagot ellenőrizheti, a szerződésben, illetőleg jogszabályban meghatározott esetben – építési műszaki ellenőr útján – ellenőrizni köteles. Nem mentesül a vállalkozó a felelősség alól, ha a megrendelő az ellenőrzést elmulasztotta vagy nem megfelelően végezte el. Ha egyes munkarészeket a vállalkozó beépít (eltakar), és ezután az ellenőrzés a munka egy részének újbóli elvégzését tenné szükségessé, a vállalkozó köteles előzetesen, megfelelő időben a megrendelőt a beépítésről értesíteni. Ha a megrendelő az értesítés ellenére az ellenőrzést elmulasztja, később a beépített munkarészt csak akkor ellenőrizheti, ha az újból végzett munkával kapcsolatos költségeket a vállalkozónak megfizeti.

1.7. Fővállalkozói szerződés (Ptk. 401. §)

[fővállalkozás – generálkivitelezés fogalma]

Önálló feladat ellátására alkalmas, összetett gazdasági, illetve műszaki egység megvalósítására irányuló vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó köteles a munka gazdaságos és gyors, az ugyanazon a létesítményen dolgozó többi vállalkozóval összehangolt elvégzéséhez szükséges feltételeket megteremteni, valamint a többi vállalkozóval az együttműködés módjának és feltételeinek meghatározásához szükséges szerződéseket megkötni.

A vállalkozó felelőssége az ilyen vállalkozási szerződésben rögzített műszaki, gazdasági és egyéb feltételek teljesítéséért akkor is fennáll, ha a teljesítéshez szükséges tervet a vállalkozó egészben vagy részben nem maga készítette. A fővállalkozói tevékenység fokozott kockázattal jár, mert a fővállalkozó felelős a saját maga által végzett tervezési, építési-szerelési és technológiai szerelési munkákért és adott esetben helytállni köteles az alvállalkozók, beszállítók, közreműködők szerződésszegéseiért is.

A fővállalkozás lényege a beruházás tervezése, szervezése, a kivitelezés összehangolása és az elkészült létesítmény kulcsrakész átadása a megrendelőnek. A fővállalkozási jogviszony alanyai a megrendelő és a fővállalkozó. Egy vállalkozási szerződés akkor minősül fővállalkozásnak, ha a teljes beruházás, vagy annak önálló feladat ellátására alkalmas összetett gazdasági-műszaki egysége – a szerződésben rögzített műszaki jellemzőkkel (komplexitással), határidőre történő teljesítéssel és eredményfelelősséggel – kulcsrakész állapotban valósul meg. Az eredményfelelősség fogalma jogvitára adhat okot, célszerű a szerződésben pontosan meghatározni, hogy a felek mit tekintenek eredménynek.

Gépek, berendezések, egyéb tárgyi eszközök nélkül, kizárólag az építmény létrehozására vonatkozó építési (vállalkozási) szerződés nem tekinthető fővállalkozásnak. Ilyen esetben a szerződésben foglaltakat generálkivitelező valósítja meg és szervezi a lebonyolítást az alvállalkozókkal és a szállítókkal.

Generálkivitelezés esetén a beruházó szerződést köt a tervezővel, több tervező esetén a generáltervezővel (tervezési szerződés, tervezési művezetési szerződés), az építmény megvalósítására a generálkivitelezővel (építési szerződés építőipari vállalkozással) és szükség szerint szerelési szerződést hoz létre a technológiai szerelési munkák elvégzésére. A tervező nem áll jogviszonyban a generálkivitelezővel, ezért ebben a szerződéses konstrukcióban szükség van az építési műszaki ellenőr koordinációs tevékenységére, hogy a tervező tanácsai, javaslatai eljussanak a kivitelező szervezetekhez.

 1.8. Építési szerződés (Ptk. 402. § - 405. §)

Építési-szerelési munka elvégzésére irányuló eredményköteles, vállalkozási típusú szerződés. Ha a szerződés megkötésekor a kivitelezéshez szükséges valamennyi terv (költségvetés, műleírás stb.) még nem áll rendelkezésre, a tervek fokozatos szolgáltatásának határidőit, valamint az építési-szerelési munka egészére vonatkozó költségelőirányzat alapján megállapított tájékoztató jellegű díjat a szerződésben meg kell határozni.

Az építési-szerelési munka általában oszthatatlan, de oszthatónak kell tekinteni, ha a felek a szerződésben megállapodnak a munka egyes részeinek (műszakilag elhatárolható szakaszok) átadás-átvételében. A hatósági engedélyek beszerzése a megrendelő feladata. A munkahely építési-szerelési munka végzésére akkor alkalmas, ha állapota a szerződés teljesítését nem gátolja. A felek a munkaterület átadás-átvételének tényét az építési naplóban rögzítik. A munkaterület átadás-átvételének okszerű meghiúsulásáért a megrendelő felelőssége peres eljárásban megállapítható.

A vállalkozó kérésére a megrendelő köteles a tervek magyarázatát (tervezői művezetés), a részletes kivitelezési utasítást megadni. A megrendelő köteles a munkát időközönként (hetente, 10 naponként stb.) ellenőrizni. A felek a munkavégzéssel kapcsolatos minden lényeges adatot, körülményt és utasítást az építési munkahelyen vezetett építési naplóban kötelesek egymással közölni. Az építési naplóról külön jogszabály rendelkezik. A vállalkozó köteles elvégezni a tervben szereplő, de a költségvetésből hiányzó munkákat (többletmunka), továbbá azokat a műszakilag szükséges munkákat is, amelyek nélkül a létesítmény rendeltetésszerű használatra nem alkalmas.

A pótmunka nem szerepel a kiviteli tervdokumentációban, nem része az eredetileg létrejött építési-szerelési szerződésnek és a szerződés teljesítését terhesebbé teszi. A vállalkozó a szerződés módosítása vagy új szerződés megkötése esetén köteles pótmunka elvégzésére. Jogvita az adott munka többletmunkának vagy pótmunkának történő minősítéséből keletkezhet.

 1.9. Szerelési szerződés (Ptk. 407. § – 407/A. §)

A technológiai szerelési szerződésekre – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – az építési szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni. Az építési szerződésre vonatkozó előírásokkal azonosnak tekinthető a szerelési munkahely átadása, a szerződő felek teljesítés során történő együttműködése, a megrendelő ellenőrzési joga, az eltakart munkák ellenőrzése, a helyszíni képviselet, a többletmunka szabályozása. Az építési szerződés és a technológiai szerelési szerződés közötti különbség gyakran abból ered, hogy a vállalkozó olyan berendezést szerel, melyet nem maga gyárt. A felszerelt berendezés (komplett berendezés) működőképességéért azonban fennáll vállalkozó felelőssége.

A Ptk. részletesen nem tartalmazza, de a bírósági gyakorlat szerint, az épületgépészeti vagy az ahhoz közelálló ipari szerelések körében technológiai szerelési munkának minősül a vas-, acél- és fémszerkezet, a tartály, tápházi berendezés, vízlágyító berendezés, gép, gépi berendezések, az irányítástechnikai és automatikai berendezések szerelése, továbbá a vegyitermék ipari csatlakozó és üzemi területen belüli technológiai vezetékei, az ipari gázcsatlakozó és üzemi területen belüli technológiai gázvezetékek, gőz-, forró víz- és termálvíz vezetékek, zagyvezetékek, vízvezetékek közül az üzemi területen belüli bármilyen vezetésű, a technológiai folyamatot kiszolgáló kohászati alapanyagot elosztó, (ellátó) és bekötő vezetékek, valamint a bármilyen anyagból készült technológiai belső csőhálózat, folyamszabályozó mérő, jelző és vezérlő elektromos, elektronikus, hidraulikus, pneumatikus vezetékek, ezek szerelvényei, műszerei, mérőköri elemei, ipari légtechnikai és klímaberendezések, felvonó és szállító berendezések szerelési munkái.

Az átadás-átvétel harminc nap időtartamú próbaüzemmel történik. Előtte meg kell győződni a berendezés próbaüzemre való alkalmasságáról (hidegpróba), illetve alkalmassá kell tenni azt a próbaüzemre. Az erre vonatkozó nyilatkozatokat, továbbá a hibákat, hiányokat, és a kijavításukra, pótlásukra megállapított határidőket jegyzőkönyvbe kell foglalni. Ha a berendezés gyártása is a vállalkozó tevékenységi körébe tartozik, biztosítania kell a szakszemélyzetet a próbaüzem egész tartamára. A próbaüzemhez szükséges energiát, alap-, nyers- és segédanyagokat, valamint a különleges műszereket a megrendelőnek kell biztosítania.

A próbaüzem időtartama alatt a szerződő felek a teljes rendszert ellenőrzés mellett működtetik. A próbaüzem akkor sikeres, ha a berendezés üzemzavar nélkül képes az előírt teljesítményre. A berendezés alkalmasságáról a felek által közösen végzett teljesítményméréssel is meggyőződhetnek.

A megrendelő az átvételt nem tagadhatja meg, ha a próbaüzem során olyan kisebb jelentőségű hibákat és hiányosságokat állapítottak meg, amelyek a rendeltetésszerű, állandó és előírt üzemeltetést nem akadályozzák, és egyébként a berendezés megfelel a szerződésben szereplő feltételeknek.

 1.10. Megbízási szerződés (Ptk. 474. § - 487. §)

A megbízást a megbízó utasításai szerint és érdekének megfelelően kell teljesíteni. A megbízott személyesen köteles eljárni, igénybe veheti azonban más személy közreműködését is, ha ez a megbízás jellegével együtt jár. A megbízott az igénybe vett személyért úgy felel, mintha a rábízott ügyet maga látta volna el. Más személy közreműködése igénybe vehető a megbízónak károsodástól való megóvása érdekében is. Ebben az esetben a megbízott az igénybe vett személyért nem felelős, ha bizonyítja, hogy e személy kiválasztása, utasításokkal való ellátása és ellenőrzése terén úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Ha a megbízott által igénybe vett személyt a megbízó jelölte ki, a megbízott e személyért nem felelős, ha bizonyítja, hogy az igénybe vett személy utasításokkal való ellátása és ellenőrzése terén az adott helyzetben általában elvárható módon járt el.

Ha a megbízó célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad, a megbízott köteles őt erre figyelmeztetni; ha a megbízó az utasításhoz e figyelmeztetés ellenére is ragaszkodik, az utasításokból eredő károk őt terhelik.

A megbízott köteles a megbízót tevékenységéről és az ügy állásáról kívánságára szükség esetén e nélkül is tájékoztatni, különösen, ha más személy igénybevétele vált szükségessé vagy ha a felmerült új körülmények az utasítások módosítását teszik indokolttá. A megbízott a megbízó utasításától csak akkor térhet el, ha ezt a megbízó érdeke feltétlenül megköveteli. A megbízott köteles a megbízót a megbízás teljesítéséről haladéktalanul értesíteni.

A megbízó díj fizetésére köteles. A megbízott a díjat akkor is követelheti, ha eljárása nem vezetett eredményre. A megbízó a díjat csökkentheti vagy kifizetését megtagadhatja, ha az eredmény elmaradásáért a megbízott a felelős. A díj a szerződés megszűnésekor esedékes.

Az ügy ellátásával felmerült költségek a megbízót terhelik. A megbízott a költségek előlegezésére nem köteles. A megbízottat költségei és díjkövetelése biztosítására zálogjog illeti meg a megbízónak azokon a vagyontárgyain, amelyek a megbízás következtében kerültek birtokába.

A szerződés a megbízás teljesítése nélkül is megszűnik, ha azt valamelyik fél felmondja. A megbízó a szerződést bármikor azonnali hatállyal felmondhatja, köteles azonban helytállni a megbízott által már elvállalt kötelezettségekért. A szerződést a megbízott is bármikor felmondhatja, a felmondási időnek azonban elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy a megbízó az ügy intézéséről gondoskodni tudjon. A megbízó súlyos szerződésszegése esetén a felmondás azonnali hatályú is lehet.

 1.11. Bérleti szerződés (Ptk. 423. § - 433. §)

[dologbérlet]

A szerződés alanyai: a bérbeadó és a bérlő, lényege a dolog használatának átengedése. A törvény szerint a bérleti szerződés alapján a bérbeadó köteles a dolgot időlegesen a bérlő használatába adni, a bérlő pedig bért fizetni. A bérbeadó – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – szavatol azért, hogy a bérelt dolog a bérlet egész tartama alatt szerződésszerű használatra alkalmas és egyébként is megfelel a szerződés előírásainak. Ha a bérelt dolog rendeltetésszerű használatra nem alkalmas, a bérlőt azonnali hatályú felmondás joga illeti meg. A bérbeadó szavatol azért, hogy harmadik személynek nincs a bérelt dologra vonatkozóan olyan joga, amely a bérlőt a használatban korlátozza vagy megakadályozza. Ennek hiánya esetén a bérlő azonnali hatállyal felmondhat. A bérlő a dolgot rendeltetésének és a szerződésnek megfelelően használhatja. Felelős minden olyan kárért, ami rendeltetésellenes vagy szerződésellenes használat következménye.

A bérbeadó a bérlő szükségtelen háborítása nélkül ellenőrizheti a használatot, és követelheti a rendeltetésellenes vagy szerződésellenes használat megszüntetését, valamint kártérítést követelhet. Ha a bérlő a bérelt dolgon jogosulatlanul olyan átalakítási munkálatokat végeztetett, amelyekhez a bérbeadó vagy a hatóság engedélyére lett volna szükség, a bérbeadó kívánságára köteles az eredeti állapotot helyreállítani.

A dolog fenntartásával járó kisebb kiadásokat a bérlő, a többi kiadást, valamint a dologgal kapcsolatos közterheket a bérbeadó viseli. A bérlő a bért időszakonként köteles előre megfizetni. A bérfizetés elmulasztása esetében a bérbeadó a bérletet azonnali hatállyal felmondhatja, feltéve, hogy a bérlőt megfelelő határidő kitűzésével és a következményekre való figyelmeztetéssel a hátralék megfizetésére írásban felszólította és a bérlő e határidő elteltéig sem fizetett.

Határozatlan időre kötött bérleti szerződést 15 napra fel lehet mondani. A határozott időre kötött bérleti szerződés határozatlan időtartamúvá alakul át, ha a bérleti idő lejárta után a bérlő a dolgot tovább használja, és ez ellen a bérbeadó 15 napon belül nem tiltakozott.

A bérlet megszűnése után a bérlő köteles a dolgot a bérbeadónak visszaadni, a bérbeadóval szemben fennálló, a bérleti jogviszonyból keletkezett követeléseinek kiegyenlítéséig azonban a dolgot annak használata nélkül visszatarthatja. Ez a szabály ingatlan vagy lakás bérletére nem alkalmazható. A bérlő mindazt, amit a saját költségén a dologra felszerelt, a dolog épségének sérelme nélkül leszerelheti.

 1.12. Tervezői művezetési szerződés (Ptk. 404. §)

Tervezési szerződésben (tervezői művezetési szerződésben) állapodhat meg a megrendelő és a tervező arról, hogy a kivitelező-vállalkozó kérésére a megrendelő a tervek magyarázatát és a részletes kivitelezési utasítást a tervező közreműködésével megadja. A tervezői művezetési szerződés a Ptk.-ban nem önálló, nevesített szerződés, de a szakmai gyakorlat ismeri és alkalmazza ezt a szerződéstípust. Jogszabályi háttér a településtervezési és az építészeti-műszaki tervezési, valamint az építésügyi műszaki szakértői jogosultság szabályairól szóló 104/2006. (IV. 28.) Korm. rendelet 1. § (2) bekezdés 4. pontjának d) alpontja, amely kimondja, hogy a művezetés építészeti-műszaki tervezési tevékenységhez esetenként kapcsolódó tevékenységnek minősül.

Az építési törvény (Étv. 33. § (4) bekezdés) szerint tervezői művezetésnek nevezzük a tervezéssel kapcsolatosan a kivitelezés során felmerülő szakkérdések megoldását, tervegyeztetések lefolytatását, továbbá az építészeti-műszaki terveknek megfelelő megvalósításban való közreműködést az építtetővel kötött megbízás alapján.

A tervezői művezetési szerződés csak a tervezői tevékenységgel való szoros kapcsolata miatt illeszkedik a tervezési szerződés leírásához, egyébként a megbízási szerződés egyik fajtája lehetne.

A tervezői művezetési szerződésben a tervező arra vállal kötelezettséget, hogy az építés-szerelési és a technológiai szerelési munkának a terv szerinti kivitelezését a szerződésben meghatározott időszakonként figyelemmel kíséri, magyarázattal és tanácsadással segíti. A tervezői művezető jogállása tanácsadó, utasítást nem adhat a vállalkozónak, a tervet sem módosíthatja, észrevételeit, tervtől eltérő kivitelezés tényét azonban rögzítheti az építési naplóban. Bejegyzése az építési műszaki ellenőr ellenjegyzése alapján minősülhet a megrendelő utasításának. A tervezői művezetési szerződés megbízási szerződéstípus, melynek végrehajtása során a megbízott gondos eljárásra köteles.

 1.13. Felelősség szerződésen kívül okozott kárért

1.13.1. A kártérítés általános szabályai

Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A károsult a kár elhárítása, illetőleg csökkentése érdekében úgy köteles eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amely abból származott, hogy a károsult e kötelezettségének nem tett eleget. A károsult terhére esik mindazok mulasztása, akiknek magatartásáért felelős.

Károsodás veszélye esetén a veszélyeztetett kérheti a bíróságtól, hogy azt, akinek részéről a veszély fenyeget, tiltsa el a veszélyeztető magatartástól, illetőleg kötelezze a kár megelőzéséhez szükséges intézkedések megtételére és - szükség szerint - biztosíték adására. Ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha a károsodás veszélyét tisztességtelen gazdasági tevékenységgel idézték elő.

Semmis valamely szerződésnek az a kikötése, amely a szándékos vagy súlyos gondatlanságból eredő károkozásért, az életben, a testi épségben, az egészségben okozott károsodásért, továbbá bűncselekmény következményeiért való felelősséget előre korlátozza vagy kizárja.

 1.13.2. A veszélyes üzem működéséből eredő károk

Aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat, köteles az ebből eredő kárt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik. Ezeket a szabályokat kell alkalmazni arra is, aki az emberi környezetet veszélyeztető tevékenységével másnak kárt okoz.

Nem kell megtéríteni a kárt annyiban, amennyiben a károsult felróható magatartásából származott. A felelősség kizárása vagy korlátozása semmis, ez a tilalom a dologban okozott károkra nem vonatkozik. A kártérítési követelés három év alatt elévül.

Ha a kárt több személy fokozott veszéllyel járó tevékenységgel közösen okozta, egymásközti viszonyukban a felelősség általános szabályait kell alkalmazni. Ha a károkozás egyik félnek sem róható fel, de a kár egyikük fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében bekövetkezett rendellenességre vezethető vissza, a kárt ez utóbbi köteles megtéríteni. Ha a kárt mindkét fél fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében bekövetkezett rendellenesség okozta, továbbá, ha ilyen rendellenesség egyik félnél sem állapítható meg, kárát - felróhatóság hiányában - mindegyik fél maga viseli.

 1.13.3. Az alkalmazott, a szövetkezeti tag, a képviselő és a megbízott károkozása

Ha alkalmazott a munkaviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a károsulttal szemben a munkáltató felelős. E szabályt kell alkalmazni akkor is, ha szövetkezet tagja okoz a tagsági viszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt.

Államigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget csak akkor lehet megállapítani, ha a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket igénybe vette. Ezeket a szabályokat kell alkalmazni a bírósági és ügyészségi jogkörben okozott kárért való felelősségre is, ha jogszabály másként nem rendelkezik.

A megbízott által ilyen minőségben okozott kárért a károsult harmadik személlyel szemben a megbízó a megbízottal egyetemlegesen felelős. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy őt a megbízott megválasztásában, utasításokkal ellátásában és felügyeletében mulasztás nem terheli. Ez a szabály a fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytató személyek felelősségére nem vonatkozik.

Állandó jellegű megbízási viszony esetében, továbbá, ha a megbízó és a megbízott egyaránt gazdálkodó szervezet, a bíróság a károsult és a megbízó viszonyában az alkalmazottak károkozásáért való felelősség szabályait is alkalmazhatja. A törvényes képviselő károkozásáért a képviselt személy nem felelős.

A Polgári Törvénykönyv szabályai szerint felel az általa okozott kárért a megbízott a megbízóval, a képviselt személlyel munkaviszonyban nem álló képviselő pedig a képviselettel szemben. A megbízó vagy a képviselt személy az általa harmadik személynek nyújtott kártérítés fejében ugyancsak a Ptk. szerint követelhet megtérítést a megbízottól, illetőleg a képviselőtől.

Az alkalmazott és munkáltató közti ilyen igényekre a Munka Törvénykönyvének szabályai, szövetkezet és tagja közti ilyen igényekre pedig külön jogszabályok rendelkezései az irányadók.

 1.13.4. Az épületről lehulló tárgy által okozott kár

Épület egyes részeinek lehullásából vagy az épület hiányosságaiból másra háramló kárért az épület tulajdonosa felelős, kivéve, ha bizonyítja, hogy az építkezésre és karbantartásra vonatkozó szabályokat nem sértették meg, és az építkezés vagy karbantartás során a károk megelőzése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Az épületre kifüggesztett tárgyak leesésével okozott kárért a károsulttal szemben a felelős, akinek érdekében a tárgyat kifüggesztették.

Valamely tárgynak lakásból vagy más helyiségből való kidobásával, kiejtésével vagy kiöntésével okozott kárért a károsulttal szemben a lakás bérlője, illetőleg a helyiség használója felelős. Ha a bérlő, illetőleg a használó a károkozót megnevezi, kezesként felel. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a károkozó jogosulatlanul tartózkodott a helyiségben.

Valamely tárgynak az épület közös használatára szolgáló helyiségeiből való kidobásával, kiejtésével vagy kiöntésével okozott kárért a károsulttal szemben az épület tulajdonosa felelős. Ha a tulajdonos a károkozót megnevezi, kezesként felel.

 1.13.5. A felelősség módja, a kártérítés mértéke

A kárért felelős személy köteles az eredeti állapotot helyreállítani, ha pedig az nem lehetséges vagy a károsult azt alapos okból nem kívánja, köteles a károsult vagyoni és nem vagyoni kárát megtéríteni.

A kárt pénzben kell megtéríteni, kivéve, ha a körülmények a kár természetben való megtérítését indokolják. A kár természetben való megtérítése különösen akkor lehet indokolt, ha a kártérítés tárgyát a károkozó maga is termeli vagy az egyébként a rendelkezésére áll. Kártérítésként járadékot is meg lehet állapítani. Rendszerint járadékot állapítanak meg akkor, ha a kártérítés a károsultnak vagy vele szemben tartásra jogosult hozzátartozójának tartását, illetőleg tartásának kiegészítését hivatott szolgálni.

Kártérítés címén a károkozó körülmény folytán a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést és az elmaradt vagyoni előnyt, továbbá azt a kárpótlást vagy költséget kell megtéríteni, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges.

Akinek munkaképessége baleset folytán csökkent, csak akkor követelhet járadékot, ha a baleset utáni keresete (jövedelme) a baleset előtti keresetét - neki fel nem róható okból - nem éri el. Balesetből eredő munkaképtelenség vagy munkaképesség-csökkenés esetében járadékként az elmaradt keresetnek (jövedelemnek) a társadalombiztosítási ellátásokkal csökkentett összegét kell megtéríteni. A járadék megállapításánál a balesetért felelős személy javára nem vehető figyelembe az a kereset (jövedelem), amelyet a balesetet szenvedett személy a balesetből eredő jelentős testi fogyatékossága ellenére rendkívüli munkateljesítménnyel ér el.

A balesetet szenvedett személy keresetveszteségét (jövedelem kiesését) általában a balesetet megelőző egy évben elért rendszeres kereset (jövedelem) havi átlaga alapján kell meghatározni. Ha az említett idő alatt a keresetben (jövedelemben) tartós jellegű változás állott be, csak a változás utáni kereset (jövedelem) átlagát lehet figyelembe venni. Ha a balesetet szenvedett személy munkabére a balesetkor rendszeres jellegű és határozott összegű volt, ezt kell a keresetveszteség megállapításánál figyelembe venni. Ha a keresetveszteség (jövedelem kiesés) így nem állapítható meg, annak meghatározásánál az azonos vagy hasonló munkát munkaviszony (tagsági viszony) alapján végző személyek átlagos havi keresete az irányadó. A keresetveszteség (jövedelem kiesés) megállapításánál figyelembe kell venni azt a jövőbeli változást is, amelynek meghatározott időpontban való bekövetkezésével már előre teljes bizonyossággal lehet számolni.

A baleset következtében meghalt személy által eltartottak olyan összegű tartást pótló járadékot igényelhetnek, amely szükségleteiknek - a tényleges, illetőleg az elvárhatóan elérhető keresetüket (jövedelmüket) is figyelembe véve - a baleset előtti életszínvonalon való kielégítését biztosítja. Járadék követelhető akkor is, ha a baleset következtében meghalt személy a tartási kötelezettségének megszegésével nem nyújtotta ténylegesen a tartást, vagy ha a járadékot igénylő a tartási igényét menthető okból nem érvényesítette.

A járadék mértékének megállapításánál értékelni kell, hogy a járadékot igénylő érvényesítette-e, illetőleg érvényesíthet-e követelést azokkal szemben, akik az ő tartására a baleset idején meghalt személlyel egy sorban voltak kötelesek. Ha a kár mértéke - akár csak részben - pontosan nem számítható ki, a bíróság a károkozásért felelős személyt olyan összegű általános kártérítés megfizetésére kötelezheti, amely a károsult teljes anyagi kárpótlására alkalmas. Az általános kártérítés visszakövetelésének nincs helye azon az alapon, hogy a tényleges kár mértéke utóbb nem érte el az általános kártérítés összegét. Ha azonban a kötelezett általános kártérítésként járadékot fizet, a járadék mértékének csökkentését vagy a járadékfizetés időtartamának megváltoztatását a körülmények alakulásához képest követelheti.

A kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes. A kárért felelős személy helyzetére a szerződés teljesítésében késedelmes kötelezettre irányadó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. Az engedményezésre, a tartozásátvállalásra, a követelések biztosítására, a teljesítésre és beszámításra vonatkozó szabályokat a kártérítési követelésekre is megfelelően alkalmazni kell.

Az elévülés szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy öt évnél rövidebb idő alatt nem évülhet el a követelés, ha a kárt szándékosan vagy bűncselekménnyel okozták. A bűncselekménnyel okozott kár esetén azonban a követelés öt éven túl sem évül el mindaddig, amíg a bűncselekmény büntethetősége el nem évül.

 2. Munkaszerződések (Munka Törvénykönyve)

2.1. A munkajogi szabályozás keretei

E fejezetnek az a célja, hogy a villanyszerelő legyen tájékozott azokról a jogforrásokról, amelyek meghatározzák foglalkoztatásának körülményeit, ha tevékenységét munkavállalóként végzi. A munkaszerződésekkel kapcsolatos ismeretekre akkor is szükség van, ha a villanyszerelő munkáltatói pozícióban került. A tartós foglalkoztatás közismert jogi kerete a munkaviszony. A munkavégzésre irányadó munkajogi, illetőleg ezzel összegfüggésben a társadalombiztosítási és adójogi rendelkezések gyakran módosulnak, ezért nélkülözhetetlen a jogszabályi változások figyelemmel kísérése e joganyagban megszerzett jártasság szinten tartása céljából. A munkáltató és a munkavállaló számára legfontosabbnak a foglalkoztatás szabályai, a kártérítési felelősség és a jogorvoslatra vonatkozó előírások jelölhetők meg.

A teljes vagy részmunkaidős munkaviszonyban történő foglalkoztatás szabályait – a Munka Törvénykönyvéről (röviden: Mt.) szóló – többször módosított – 1992. évi XXII. törvény határozza meg. E fejezet az Mt. rendelkezéseit tárgyalja, de rövid áttekintést ad a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyról, ismertebb nevén a megbízási jogviszonyról is.

A villanyszerelő személyre szóló megbízási szerződéssel – általában főfoglalkozása mellett, munkaidején kívül – történő foglalkoztatása nem sorolható a munkajogi szabályozás keretei közé. Ez a szerződéstípus a Polgári Törvénykönyv (1959. évi IV. tv.) hatálya alá tartozik. A megbízási szerződés nem munkaidőre, hanem valamilyen szerelésre, javításra jön létre a megbízó és a megbízott között. A megbízási jogviszony és a munkajogviszony között lényeges különbségek mutatkoznak meg. Nevezetesen, a megbízási szerződés alapján megszerzett bevétel az adójog szerint nem minősül munkabérnek, adójóváírás sem érvényesíthető, a megbízottat nem illeti meg a felmondási védelem, de mint önálló tevékenységgel kapcsolatban a felmerült költségek elszámolhatók 10 százalékos költséghányad vagy tételes költségelszámolás alkalmazásával. A megbízási jogviszony nem keletkeztet nyugellátásra jogosító szolgálati időt, növeli azonban a nyugdíjalapot az egyéni járulékfizetés évenként meghatározott felső határáig. A megbízottat nem illeti meg fizetett szabadság, a heti pihenőidőre vonatkozó szabályok alkalmazása, étkezési utalvány vagy más természetbeni juttatás, végkielégítés stb. Jogviták elbírálására polgári bíróság illetékes, a kártérítési felelősség megállapítása a Ptk. szerint történik, ugyanakkor a megbízási díjat a munkabérhez hasonló mértékű társadalombiztosítási járulék terheli, a közterheket és az egyéni járulékfizetést illetően is más szabályok vonatkoznak erre a jövedelemszerzési formára.

 2.2. Jognyilatkozatok

A munkaviszonnyal kapcsolatos nyilatkozatokat - ha munkaviszonyra vonatkozó szabály eltérően nem rendelkezik - alaki kötöttség nélkül lehet megtenni. A munkavállaló kérésére a nyilatkozatot akkor is írásba kell foglalni, ha az egyébként nem kötelező. Az alaki kötöttség megsértésével tett nyilatkozat érvénytelen.

A jognyilatkozat írásba foglalása önmagában nem elegendő, szükséges, hogy azt az intézkedés megtételére jogosult munkáltatói jogkört gyakorló személy, illetve a munkavállalói nyilatkozat esetében a munkavállaló aláírja és az a másik fél számára átadásra kerüljön.

Az írásbeli nyilatkozat akkor tekinthető közöltnek, ha azt az érdekeltnek vagy az átvételre jogosult személynek adják át. Vezető állású munkavállaló mellett dolgozó titkárnő, irodavezető, vagy a küldemények érkeztetését végző iktató átvételre jogosult személynek minősül. A közlés akkor is hatályos, ha az átvételt az érdekelt megtagadja vagy szándékosan megakadályozza, de erről jegyzőkönyvet kell készíteni.

Az Mt. meghatározta a kézbesítési vélelemre irányadó rendelkezéseket. Eszerint a tértivevénnyel kézbesített írásbeli nyilatkozatot kézbesítettnek kell tekinteni,

ha az érdekelt a küldemény átvételét megtagadta, akkor a kézbesítés megkísérlésének napján,

egyéb esetekben az eredménytelen kézbesítési kísérlet, valamint az értesítés elhelyezésének napját követő 10. munkanapon.

A kézbesítési vélelem megdönthető,

ha a kézbesített írásbeli nyilatkozattal szemben az Mt. alapján bírósági eljárásnak van helye, és

a kérelmet a bírósági eljárás kezdeményezésével egyidejűleg terjesztik elő, továbbá

betartják az előírt határidőket, miszerint a kézbesítési vélelem beálltáról való tudomásszerzéstől számított 15 nap, de legkésőbb a vélelem beálltától számított 6 hónapon belül lehet előterjeszteni.

A munkáltató írásbeli intézkedését köteles megindokolni, ha az ellen a munkavállaló jogorvoslatot kezdeményezhet. Ebben az esetben a jogorvoslat módjáról és határidejéről a munkavállalót tájékoztatni kell.

 2.3. A munkaszerződés alanyai, létrehozása

Az Mt. alapján létrejött munkaviszony alanyai a munkáltató és a munkavállaló. Munkáltató az lehet, aki jogképes. A munkáltatóra, mint jogalanyra vonatkozó szabályozás során az Mt. megkülönböztetés nélkül azonos jogokat és kötelezettségeket állapít meg, így

a természetes személy (pl. egyéni vállalkozó vagy bármely magánszemély, aki munkát végeztet),

a jogi személy (pl. állami vállalat, tröszt, egyéb állami gazdálkodó szerv, szövetkezet, jogi személyiségű gazdasági társaság: közös vállalat, korlátolt felelősségű társaság, részvénytársaság), illetve

jogi személyiséggel nem rendelkező (pl. közkereseti, betéti társaság) munkáltatókra egyaránt.

Munkáltató egyedüli kritériuma a jogképesség. A Ptk. alapján jogképes az, akinek jogai és kötelességei lehetnek, ilyen az ember, az állam, a jogi személy, a jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezet (amely munkaviszony alanya lehet).

A magánszemély munkáltatónak nem feltétele a cselekvőképesség, így kiskorú, vagy bírósági döntés alapján korlátozottan cselekvőképes, illetve cselekvőképtelen személy is lehet munkáltató, de ennek érvényességéhez a törvényes képviselő nyilatkozata vagy beleegyezése, utólagos jóváhagyása szükséges.

 2.4. A munkáltatói jog gyakorlása

A munkáltató köteles a munkavállalóval közölni, hogy a munkaviszonyból eredő munkáltatói jogokat és kötelességeket (munkáltatói jogkör) mely szerv vagy személy gyakorolja, illetve teljesíti. A szervezeti-működési szabályzatban, alapító okiratban, közgyűlés határozatban célszerű kijelölni a megbízott személyt. Ha a munkáltatói jogkört nem az arra jogosított szerv, illetőleg személy gyakorolta, eljárása érvénytelen, kivéve, ha a munkavállaló a körülményekből alappal következtethetett az eljáró személy (szerv) jogosultságára.

A munkáltatói jogkör kiterjed a munkaviszony létesítésére, megszüntetésére, a munkaszerződés módosítására, a munkaviszonnyal összefüggő bármely intézkedés, utasítás megtételére. A munkáltatói jogkört e jogkörrel felruházott személy vagy szerv is elláthatja. Cégek esetében a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény nemcsak azt határozza meg, hogy ki gyakorolhatja a munkáltatói jogokat, hanem azt is tartalmazza, hogy az egyes tisztségek milyen jogviszonyban tölthetők be.

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága jogegységi határozatot hozott arról, hogy betéti társaság nem létesíthet munkaviszonyt az üzletvezetésre egyedül jogosult egyedüli beltagjával.

 2.5. Munkaviszony

A munkaviszony - ha törvény másként nem rendelkezik - munkaszerződéssel jön létre. A munkaszerződést írásba kell foglalni. Ez a szabály akár az egynapos, illetve bármilyen rövid időtartamú munkavégzésre vonatkozó munkaszerződésre vonatkozik. A munkaszerződés írásba foglalásáról a munkáltató köteles gondoskodni. Az írásba foglalás elmulasztása miatt a munkaszerződés érvénytelenségére csak a munkavállaló - a munkába lépést követő harminc napon belül - hivatkozhat.

A munkaviszony kizárólag törvény rendelkezése alapján azonban egyéb módon, - a munkáltató egyoldalú jogi aktusával -, azaz pl. kinevezéssel, választással is létesülhet, amelynek érvényességi kelléke a munkavállaló elfogadó nyilatkozata, aláírása is szükséges.

A munkaszerződés, ha a munkaviszony létesítéséhez hatósági engedély szükséges, csak az engedély beszerzését követően köthető meg. Ez a rendelkezés vonatkozik a 16 éven aluli fiatal munkavállaló alkalmazásához szükséges gyámhatósági engedélyre (Mt. 72. §), és a külföldi munkavállalók magyarországi foglalkoztatásának engedélyezési szabályaira [a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (Flt.) 7. §].

A munkaszerződésben a felek bármely kérdésben megállapodhatnak. A munkaszerződés jogszabállyal, illetve kollektív szerződéssel ellentétben nem állhat, kivéve, ha a munkavállalóra kedvezőbb feltételt állapít meg.

A feleknek a munkaszerződésben meg kell állapodniuk a munkavállaló személyi alapbérében, munkakörében, illetve munkavégzési helyében. A munkaszerződésben meg kell jelölni a felek nevét, illetve megnevezését és a munkaviszony szempontjából lényeges adatait.

A személyi alapbért időbérként kell meghatározni - órabér, napibér, havibér -, melynek összege teljes munkaidő esetén a minimálbérnél kevesebb nem lehet. A személyi alapbér összegszerűsége mellett rögzíteni szükséges, milyen időtartamú munkavégzés kötődik hozzá. A személyi alapbérben teljesítménybérezés esetén is meg kell állapodni, de ha a teljesítmény követelmény teljesítése nemcsak a munkavállalón múlik, akkor garantált bér megállapítása is kötelező.

A munkakör konkrét munkát jelöl meg, amit köteles elvégezni a munkavállaló. Ennek ismeretében lehet vizsgálni a szakmai, egészségügyi alkalmasságot. A munkakörhöz tartozó részletes feladatokat a munkaköri leírás tartalmazza.

A munkaviszony - a felek megállapodásának megfelelően - állandó vagy változó munkahelyen történő munkavégzésre jön létre. Munkavégzés helyeként kell meghatározni, hogy a munkavállaló állandó, vagy változó munkahelyre került-e felvételre; értelemszerű megjelölést kell használni: székhely, telephely címe, közigazgatási terület konkrét megnevezése, az ország meghatározása, ha a munkavállalót tartósan külföldön szándékoznak foglalkoztatni.

Ha a munkavállaló a munkáját - a munka természetéből eredően - szokásosan telephelyen kívül végzi, a munkaszerződésben állandó munkavégzési helyként a munkáltató azon telephelyét kell megjelölni, ahonnan a munkavállaló az utasítást kapja. Változó munkavégzési hely esetén a munkavégzési helyre vonatkozó szabályok szempontjából a munkavállaló munkahelyének azt a telephelyet kell tekinteni, amelyre a munkáltató munkavégzés céljából beosztotta. Változó munkavégzési helyben történő megállapodás esetén a munkavállalót első munkavégzési helyéről munkaszerződés megkötésekor tájékoztatni kell.

A munkáltató pontos nevének, megnevezésének a cégnyilvántartásban, illetve egyéb hatósági nyilvántartásban szereplő névvel egyezően kell a munkaszerződésben szerepelnie.

Az Mt. a lényeges adatok körét nem nevesíti, de ezeknek tekinthető a felek azonosítására alkalmas adatok: munkáltató székhelye, a nyilvántartásba vevő cégbíróság megnevezése, cégjegyzékszáma, illetve a munkáltató egyéb nyilvántartási száma vagy a munkavállaló esetén az adóazonosító jel, TAJ-szám a járulékbefizetési kötelezettségének teljesítése céljából.

A 91/533/EGK irányelvvel összhangban az Mt. meghatározza azokat a napi munkavégzéshez kötődő információkat, melyeket a munkáltató a munkaszerződés megkötésével egyidejűleg köteles adni a munkavállalónak.

A munkaszerződés megkötésével egyidejűleg a munkáltató a munkavállalót tájékoztatja

az irányadó munkarendről,

a munkabér egyéb elemeiről,

a bérfizetés napjáról,

a munkába lépés napjáról,

a rendes szabadság mértékének számítási módjáról és kiadásának, illetve

a munkáltatóra és a munkavállalóra irányadó felmondási idő megállapításának szabályairól, valamint

arról, hogy a munkáltató kollektív szerződés hatálya alá tartozik-e.

A törvény szerint a munkáltató a tájékoztatást legkésőbb a munkaszerződés megkötésétől számított harminc napon belül írásban is köteles a munkavállaló részére átadni.

A munkáltató megnevezésének, lényeges adatainak, továbbá a fentiekben meghatározottak változásáról a munkáltató legkésőbb a változás hatálybalépését követő harminc napon belül köteles írásban tájékoztatni a munkavállalót.

A munkaviszony kezdete a munkába lépés napja. A munkába lépés napját a felek a munkaszerződésben határozzák meg. Erre vonatkozó megállapodás hiányában a munkaszerződés megkötését követő munkanapon kell a munkavállalót munkába állítani.

A munkaviszony - eltérő megállapodás hiányában - teljes munkaidőben történő foglalkoztatásra jön létre. Részmunkaidős foglalkoztatás esetén a munkaviszony alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni munkavállalói juttatás tekintetében legalább az időarányosság elve alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével összefügg.

A munkaviszony - eltérő megállapodás hiányában - határozatlan időtartamra jön létre. A határozott idejű munkaviszony időtartamát naptárilag, vagy más alkalmas módon kell meghatározni. Ha a felek a munkaviszony időtartamát nem naptárilag határozták meg, a munkáltató köteles tájékoztatni a munkavállalót a munkaviszony várható időtartamáról. Ha a munkaviszony létesítéséhez hatósági engedély szükséges, a munkaviszony legfeljebb az engedélyben meghatározott időtartamra létesíthető.

A határozott időre szóló munkaviszony időtartama - ideértve a meghosszabbított és az előző határozott időre kötött munkaszerződés megszűnésétől számított hat hónapon belül létesített újabb határozott időtartamú munkaviszony tartamát is - az öt évet nem haladhatja meg.

A határozott idejű munkaviszony határozatlan idejűvé alakul, ha a munkavállaló az időtartam lejártát követően legalább egy munkanapot, közvetlen vezetője tudtával tovább dolgozik. A harmincnapos vagy ennél rövidebb időre létesített munkaviszony azonban csak annyi idővel hosszabbodik meg, amilyen időtartamra eredetileg létrehozták.

 2.6. Jogorvoslatok

A munkaügyi viták rendjét a Munka Törvénykönyvéről (röviden: Mt.) szóló, többször módosított, 1992. évi XXII. törvény szabályozza. Típusai a kollektív munkaügyi vita és a munkaügyi jogvita. A felelős műszaki vezetők elsősorban a munkaügyi jogviták szabályainak ismeretében érdekeltek. Azok számára, akik részt vesznek munkahelyükön az érdekképviseleti munkában vagy vezetőként kell kezelni ilyen kérdéseket, ismertetésre kerülnek a kollektív munkaügyi vitára vonatkozó törvényi rendelkezések.

 2.6.1. Kollektív munkaügyi vita

A munkáltató és az üzemi tanács, illetőleg a munkáltató (a munkáltatói érdekképviseleti szervezet) és a szakszervezet között felmerült, jogvitának nem minősülő munkaviszonnyal összefüggő vitában (kollektív munkaügyi vita) az érintett felek között egyeztető tárgyalásnak van helye. Az egyeztetés a tárgyalást kezdeményező fél írásba foglalt álláspontjának a másik fél részére történő átadásával indul. Az egyeztetés időtartama alatt, de legfeljebb hét napig a vita alapjául szolgáló intézkedést végrehajtani nem lehet, továbbá a feleknek tartózkodniuk kell minden olyan cselekedettől, ami a megállapodást veszélyeztetheti.

 2.6.2. Közvetítés

A felek a konfliktus rendezése érdekében tőlük független, a konfliktusban nem érintett személy közvetítését vehetik igénybe. A közvetítőt a felek közösen kérik fel közreműködésre. Az egyeztetés időtartama alatt a közvetítő a felektől - az általa szükségesnek tartott mértékben - tájékoztatást, illetve adatszolgáltatást kérhet. Ebben az esetben a hét napos határidő a tájékoztatás megadására, illetve az adatszolgáltatásra előírt határidővel, legfeljebb azonban öt nappal meghosszabbodik. Az egyeztetés befejezésekor a közvetítő köteles az egyeztetés eredményét, illetve a felek álláspontját írásba foglalni és a felek részére átadni.

 2.6.3. Döntőbíráskodás

A kollektív munkaügyi vita rendezéséhez a felek - megállapodásuk alapján - döntőbírót vehetnek igénybe. A döntőbíró döntése, ha ennek a felek előzetesen írásbeli nyilatkozattal alávetették magukat, kötelező. A döntőbíró egyeztetőbizottságot hozhat létre, amelybe a felek azonos számú képviselőt küldenek.

A döntőbíró eljárása kötelező:

szakszervezeti információk, felhívások, valamint adatokat a munkáltatónál szokásos, vagy más megfelelő módon való közzétételének vitatott ügyében;

a munkáltató által vállalt, az üzemi tanács választásának, illetve működésének költségeit illetően a mérték tekintetében;

egyet nem értés esetén az üzemi tanácsot megillető együttdöntési jog a kollektív szerződésben meghatározott jóléti célú pénzeszközök felhasználása, illetve az ilyen jellegű intézmények és ingatlanok hasznosítása tekintetében.

Az egyeztetés során létrejött megállapodás, illetve a döntőbíró döntése kollektív szerződéses megállapodásnak minősül.

Az egyeztetés, valamint a döntőbíráskodás során - a felekkel egyetértésben - szakértőt, illetve tanút lehet igénybe venni. Az egyeztető, illetve a döntőbírói eljárással kapcsolatban felmerült indokolt és szükséges költségek - eltérő megállapodás hiányában - a munkáltatót terhelik.

 2.6.4. A munkaügyi jogvita

A munkavállaló a munkaviszonyból származó igényének érvényesítése, valamint a szakszervezet, illetve az üzemi tanács (üzemi megbízott) a Munka Törvénykönyvéből, illetőleg kollektív szerződésből vagy üzemi megállapodásból származó igényének érvényesítése érdekében munkaügyi jogvitát kezdeményezhet. A munkáltató - ha a törvény másképp nem rendelkezik - a munkaviszonnyal kapcsolatos igényének érvényesítése iránt munkaügyi jogvitát kezdeményezhet.

A munkaügyi jogvitában bíróság jár el. A munkáltató mérlegelési jogkörében hozott döntésével szemben munkaügyi jogvita abban az esetben kezdeményezhető, ha a munkáltató a döntésének kialakítására irányadó szabályokat megsértette.

Kollektív szerződésben, illetve a felek megállapodásában munkaügyi jogvita esetére békéltető személyét köthetik ki, aki a vitában egyezség létrehozását kísérli meg. Az egyeztetést a békéltetőnél kell e törvény szabályai szerint kezdeményezni. A békéltető az egyezséget köteles írásba foglalni.

A kollektív szerződésben, illetve a felek megállapodásában meghatározott békéltetés eredménytelenségének megállapítását követően – a munkaügyi jogvita körébe foglaltak kivételével - az elévülési időn belül lehet bírósághoz fordulni. A keresetnek az intézkedés végrehajtására – a jogellenes munkáltatói intézkedés elleni kifogás, az együttdöntési jog mellőzése a jóléti célú pénzeszközök felhasználása és ilyen jellegű intézmények, ingatlanok hasznosítása tárgyában, illetve a munkavállaló kötelezettség szegése és kártérítésre, ill. leltárhiány megtérítésére kötelező határozat eseteit kivéve – halasztó hatálya nincs.

A keresetlevelet az intézkedés közlésétől számított harminc napon belül lehet előterjeszteni

a munkáltató egyoldalú intézkedésével végrehajtott munkaszerződés-módosítással;

a munkaviszony megszüntetésével, ideértve a közös megegyezésen alapuló megszüntetést is;

a rendkívüli felmondással;

a munkavállaló kötelezettségszegése miatt alkalmazott jogkövetkezménnyel;

a fizetési felszólítással, illetve a kártérítésre - ideértve a leltárhiány megtérítésére - kötelező határozattal kapcsolatban.

A keresetlevél beadására megállapított határidőt megtartottnak kell tekinteni, ha a bírósághoz intézett keresetlevelet legkésőbb a határidő utolsó napján postára adták. Ha a fél a keresetlevél beadására megállapított határidőt elmulasztja, igazolással élhet.

 II. Az építési törvény rendelkezései

3. 1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről (Étv.)

[„Az építés” törvényben meghatározott szabályai (Étv. 38. § – 43. §)]

Építési munkát - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - csak a jogerős és végrehajtható építési engedélynek, továbbá a hozzá tartozó, jóváhagyott - engedélyezési záradékkal ellátott - terveknek és egyéb okiratoknak, valamint jogszabályban meghatározott esetekben az ezek alapján készített műszaki megvalósítási (kiviteli) terveknek megfelelően szabad végezni. A jóváhagyott - engedélyezési záradékkal ellátott - tervtől csak az építésügyi hatóság újabb előzetes engedélyével szabad eltérni, kivéve, ha az eltérés önmagában nem engedélyhez kötött építési munka.

Az építésügyi hatósági (létesítési) engedélyhez kötött építmények építőipari kivitelezési tevékenysége akkor folytatható, ha az építőipari kivitelezés az építési tevékenységet folytató (kivitelező) tevékenységi körében szerepel, és az építés műszaki munkálatait az építési munka jellegének megfelelő és jogszabályban meghatározott szakképesítéssel és gyakorlattal rendelkező felelős műszaki vezető irányítja.

Építési szakmunkát csak az végezhet, aki a tevékenységre jogszabályban előírt szakmai feltételekkel rendelkezik. Az építmények teherhordó szerkezeteit nem érintő javító, karbantartó, felújító tevékenységet a munka jellegének megfelelő szakmunkás képesítéssel rendelkező személy felelős műszaki vezető nélkül is végezhet.

Felelős műszaki vezető irányítása mellett csak saját céljára végezhet építési munkát magánszemély vagy az, akinek az építőipari kivitelezés a tevékenységi körében nem szerepel.

A kivitelező felelős a megvalósított építmény, építményrész, szakmunka rendeltetésszerű és biztonságos használhatóságáért, valamint az építtető által rendelkezésére bocsátott jogerős és végrehajtó építési engedélyben és a hozzá tartozó jóváhagyott engedélyezési tervekben előírtak biztosításáért.

A felelős műszaki vezető felel az építménynek, építményrésznek, szakmunkának a jogerős és végrehajtható építési engedélynek és a hozzá tartozó jóváhagyott engedélyezési terveknek, illetve a jogszabályban meghatározott kivitelezési terveknek megfelelő megvalósításáért, továbbá az építési tevékenységre vonatkozó szakmai, minőségi és biztonsági előírások megtartásáért és a munkálatok végzésének szakszerűségéért.

A kivitelező - a jogszabályban meghatározott esetben és módon - építési naplót vezet, abban a napi munkát rögzíti, a naplót állandóan a munka helyszínén tartja, és azt az ellenőrző hatóság, illetve a műszaki ellenőr kérésére rendelkezésre bocsátja. Az építési napló részét képezik az elvégzett építőipari kivitelezési tevékenységekre vonatkozó felelős műszaki vezetői nyilatkozatok is.

Építési célra anyagot, készterméket és berendezést csak a külön jogszabályban meghatározott megfelelőség-igazolással lehet forgalomba hozni vagy beépíteni. A megfelelőség-igazolás annak írásos megerősítése, hogy az építési célú termék a tervezett felhasználásra alkalmas, vagyis kielégíti a rá vonatkozó

honosított harmonizált európai szabványban, vagy

európai műszaki engedélyben,

ezek hiányában egyéb nemzeti műszaki specifikációban (nemzeti szabványban vagy építőipari műszaki engedélyben), valamint

egyedi (nem sorozatban gyártott) termék esetén a gyártási tervdokumentációban előírt követelményeket.

A megfelelőség-igazolás lehet

szállítói (forgalmazói, gyártói) megfelelőségi nyilatkozat,

független tanúsító szerv által kiadott irat.

Ha az építési munka végzése során természeti érték, építészeti vagy régészeti emlék, illetőleg építménnyel kapcsolatos képzőművészeti alkotás kerül elő, a kivitelező köteles azt az építésügyi hatósághoz, valamint más hatáskörrel rendelkező hatósághoz haladéktalanul bejelenteni, és a lelőhelyet a hatósági intézkedésig érintetlenül hagyni.

Az építési munka végzése során biztosítani kell, hogy a keletkező környezetterhelés, igénybevétel a külön jogszabályban meghatározott és megengedett mértéken belül maradjon.

Az építésügyi hatóság által meghatározott időtartamon belül az építmény környezetéből az építtetőnek és a kivitelezőnek az építési tevékenység során keletkezett építési hulladékot, maradék építőanyagot és építési segédeszközöket el kell szállíttatnia, a környezetet és a terep felszínét az eredeti, illetve engedélyezett állapotában kell átadnia, a környezetben okozott károkat meg kell szüntetnie.

 III. A közbeszerzések szabályai

2003. évi CXXIX. törvény a közbeszerzésekről (Kbt.)

A közbeszerzési eljárás célja szerződéses jogviszony létrehozása a feladat elvégzésére alkalmas ajánlattevővel. A megkötött szerződésre a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni. Az alábbi ismertetés nem a közbeszerzési szakma igényeinek részletességével tartalmazza e sajátos versenyeztetési folyamat leírását, magyarázatát. Megkísérli azonban a törvény általános részének és a közbeszerzések intézményeinek jelentősen rövidített bemutatásával, továbbá a jogorvoslati eljárások ismertetésével átláthatóbbá tenni a közbeszerzések folyamatát e szakterülettel csak időlegesen kapcsolatba kerülő vállalkozók számára.

A közbeszerzés rendszere többszintű jogi szabályozásból áll. Az alapvető rendelkezéseket a törvény tartalmazza, az egyes intézkedések és eljárások rendjét kormányrendelet szabályozza, a törvény végrehajtására vonatkozó egyéb szabályok miniszteri rendeletben találhatók.

A törvény tartalmazza az általános előírásokat, szabályozza a közösségi értékhatár feletti és a nemzeti értékhatár feletti eljárások rendjét közfinanszírozású és közüzemi beszerzők tekintetében, továbbá a nemzeti értékhatár alatti, egyszerű eljárásokat. A közbeszerzési törvény rendelkezik a szerződésmódosításról, a jogorvoslatról és a békéltetésről, valamint a Közbeszerzések Tanácsa jogállásáról.

 4.1. A közbeszerzés ajánlatkérői

minisztériumok, Miniszterelnöki Hivatal, központosított közbeszerzők,

központi költségvetési szervek, társadalombiztosítási költségvetési szerv; az elkülönített állami pénzalap kezelője,

önkormányzatok, megyei területfejlesztési tanács, a térségi fejlesztési tanács, a regionális fejlesztési tanács; köztestületek, közalapítványok;

a Magyar Nemzeti Bank, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaság, a Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaság, a Magyar Távirati Iroda Részvénytársaság, a közszolgálati műsorszolgáltatók,

Országgyűlés vagy a Kormány által többségi részben finanszírozott jogképes szervezetek,

szervezetek, melyek közbeszerzését az Európai Unióból származó forrásból támogatják.

 4.2. A közbeszerzés tárgya: árubeszerzés, építési beruházás, építési koncesszió, szolgáltatás, szolgáltatási koncesszió

Az árubeszerzés visszterhes szerződés, amelynek tárgya forgalomképes és birtokba vehető ingó dolog tulajdonjogának vagy használatára, illetőleg hasznosítására vonatkozó jognak - vételi joggal vagy anélkül történő - megszerzése az ajánlatkérő részéről. Az árubeszerzés magában foglalja a beállítást és üzembe helyezést is.

Az építési beruházás olyan visszterhes szerződés, amelynek tárgya építmény kivitelezésének vagy kivitelezésének és tervezésének megrendelése (és átvétele) az ajánlatkérő részéről.

Az építési koncesszió olyan építési beruházás, amely alapján az ajánlatkérő ellenszolgáltatása az építmény hasznosítási jogának meghatározott időre történő átengedése vagy e jog átengedése pénzbeli ellenszolgáltatással együtt.

A szolgáltatás megrendelése - árubeszerzésnek és építési beruházásnak nem minősülő - olyan visszterhes szerződés, amelynek tárgya valamely tevékenység megrendelése az ajánlatkérő részéről.

A szolgáltatási koncesszió olyan szolgáltatás-megrendelés, amely alapján az ajánlatkérő ellenszolgáltatása a szolgáltatás nyújtásával összefüggő hasznosítási jog meghatározott időre történő átengedése vagy e jog átengedése pénzbeli ellenszolgáltatással együtt.

A törvény közösségi, nemzeti és egyszerű eljárásban megállapított értékhatárokat tartalmaz. A közbeszerzések értékhatára a beszerzés tárgyától (árubeszerzés, építési beruházás, szolgáltatás) és az ajánlatkérő besorolásától (kormányzati, közüzemi) függ.

Az általános (kormányzati) közbeszerzési eljárásban a nemzeti értékhatár 2005. december 31-ig árubeszerzés esetében: 25 millió forint, építési beruházás esetében: 70 millió forint, építési koncesszió esetében: 100 millió forint, szolgáltatás megrendelése esetében: 20 millió forint, szolgáltatási koncesszió esetében: 25 millió forint.

A különös (közüzemi) közbeszerzési eljárásban – a vízügyi, az energia-, a közlekedési, az elektronikus hírközlési és a postai ágazatokban működő egyes szervezetek tekintetében – a nemzeti értékhatár 2004. január 1-től 2005. december 31-ig árubeszerzés esetében 50 millió forint, építési beruházás esetében: 100 millió forint, szolgáltatás megrendelése esetében 50 millió forint.

Az egyszerű közbeszerzési eljárás értékhatára 2004. január 1-jétől 2005. december 31-ig: árubeszerzés esetében 2 millió forint; építési beruházás esetében 10 millió forint; szolgáltatás megrendelése esetében 2 millió forint.

Az árubeszerzésre, az építési beruházásra, az építési koncesszióra, a szolgáltatás megrendelésére és a szolgáltatási koncesszióra vonatkozó nemzeti értékhatárokat a 2006. évre és az azt követő évekre az éves költségvetési törvény állapítja meg. Az értékhatárokra vonatkozó adatok frissítése a továbbiakban a Magyar Közlönyben kihirdetett költségvetési törvényből lehetséges.

 4.3. A közbeszerzési eljárás sajátosságaira jellemző értelmező rendelkezések a következők

Ajánlattevő: az a természetes személy, jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság vagy személyes joga szerint jogképes szervezet, aki, illetőleg amely a közbeszerzési eljárásban ajánlatot tesz.

Európai műszaki tanúsítvány: az áru használati alkalmasságának kedvező műszaki elbírálása, amely az építési munkákra vonatkozó alapvető követelményeknek az áru belső tulajdonságai és a meghatározott alkalmazási és használati feltételek szerinti teljesítésén alapul; az európai tanúsítványt az Európai Unió tagállama által e célra kijelölt tanúsító szervezet bocsátja ki.

Európai szabvány: az Európai Szabványügyi Bizottság (CEN) által európai szabványként (EN) vagy harmonizált dokumentumként (HD) jóváhagyott szabvány.

Értékelemzés: olyan döntés-előkészítő módszer, amelynek alkalmazása során az áru, a szolgáltatás, illetőleg az építési beruházás funkciójának, valamint előállítási, megvalósítási vagy beszerzési és üzemeltetési, működtetési költségeinek viszonyát kell vizsgálni.

Keretmegállapodás: meghatározott egy vagy több ajánlatkérő és egy vagy több ajánlattevő között létrejött olyan megállapodás, amelynek célja, hogy rögzítse egy adott időszakban közbeszerzésekre irányuló, egymással meghatározott módon kötendő szerződések lényeges feltételeit, különösen az ellenszolgáltatás mértékét, és ha lehetséges, az előirányzott mennyiséget.

Közbeszerzési műszaki leírás: azoknak a műszaki előírásoknak az összessége, amelyet különösen az ajánlattételhez szükséges dokumentáció tartalmaz, és amelyek meghatározzák a közbeszerzés tárgya tekintetében megkövetelt jellemzőket, amelyek alapján a közbeszerzés tárgya oly módon írható le, hogy az megfeleljen az ajánlatkérő által igényelt rendeltetésnek. A műszaki előírások tartalmazzák a minőségre, a teljesítményre, a biztonságra és a méretekre vonatkozó jellemzők meghatározását, ideértve a közbeszerzés tárgyára alkalmazandó, a minőségbiztosításra, a terminológiára, a jelekre, a vizsgálatra és vizsgálati módszerekre, a csomagolásra, a jelölésre, a címkézésre vonatkozó követelményeket. Építési beruházás vagy szolgáltatás megrendelése esetében továbbá tartalmazniuk kell a tervezésre és költségekre vonatkozó szabályokat, a munkák vizsgálati, ellenőrzési és átvételi feltételeit, az építési eljárásokat vagy technológiákat, valamint minden olyan egyéb műszaki feltételt, amelyet az ajánlatkérőnek módjában áll általános vagy különös rendelkezésekkel előírni az elkészült munka és azon anyagok vagy alkatrészek tekintetében, amelyeket az magában foglal.

Közös műszaki leírás: olyan műszaki leírás, amelyet az Európai Unió tagállamai által elismert eljárásnak megfelelően, valamennyi tagállamban történő egységes alkalmazás biztosítása érdekében állapítottak meg, és az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétettek.

Nyílt eljárás: olyan közbeszerzési eljárás, amelyben valamennyi érdekelt ajánlatot tehet.

Meghívásos eljárás: olyan közbeszerzési eljárás, amelyben az ajánlatkérő által kiválasztottak tehetnek ajánlatot.

Tárgyalásos eljárás: olyan közbeszerzési eljárás, amelyben az ajánlatkérő az általa kiválasztott egy vagy több ajánlattevővel tárgyal a szerződés feltételeiről.

Pályázó: az a természetes személy, jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság vagy személyes joga szerint jogképes szervezet, aki, illetőleg amely a tervpályázati eljárásban pályázatot (pályaművet) nyújt be.

Részvételre jelentkező: az a természetes személy, jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság vagy személyes joga szerint jogképes szervezet, aki, illetőleg amely a két szakaszból álló eljárás első, részvételi szakaszában részvételi jelentkezést nyújt be.

Tervpályázat: olyan sajátos, a 137/2004. (IV. 29.) Korm. rendeletben részletesen szabályozott tervezési versenyforma, amely tervezési feladatok előkészítésére szolgál, illetőleg pályamű alapján a tervező kiválasztásának egyik módja.

SDR: különleges lehívási jogok (Special Drawing Rights), a Nemzetközi Valuta Alap által meghatározott nemzetközi elszámolási egység.

 4.4. A minősített ajánlattevők hivatalos jegyzéke

A minősített ajánlattevők hivatalos jegyzékét a Közbeszerzések Tanácsa vezeti, meghatározza a jegyzékbe vétel feltételeit és a Közbeszerzési Értesítőben meghirdeti. A minősítési szempontok meghatározása során nem lehet különbséget tenni az ajánlattevők között székhelyük, illetőleg letelepedési helyük szerint, sem más módon.

A minősített ajánlattevő a Közbeszerzések Tanácsának jegyzék szerinti igazolását jogosult benyújtani a közbeszerzési eljárásban. Az igazolásnak tartalmaznia kell a minősítési szempontok szerinti megfelelésre történő hivatkozást és a jegyzék szerinti besorolást. A közbeszerzési eljárásban az ajánlatkérő köteles elfogadni a jegyzék szerinti igazolást.

A minősített ajánlattevőnek külön kell igazolnia a szerződés teljesítésére való alkalmasságát, ha az ajánlatkérő a közbeszerzési eljárásban, illetőleg az előminősítési rendszerében meghatározott minősítési szempontokhoz képest szigorúbban állapítja meg az ajánlattevő pénzügyi és gazdasági, valamint műszaki, illetőleg szakmai alkalmasságának feltételeit és igazolását. Az ajánlatkérőnek erre a körülményre kifejezetten utalnia kell a hirdetményben (felhívásban).

 4.5. Jogorvoslat

A közbeszerzésre, illetőleg a közbeszerzési eljárásra vonatkozó jogszabályokba ütköző magatartás vagy mulasztás miatt jogorvoslatnak van helye.

A közbeszerzési (tervpályázati) eljárás alapján megkötött szerződéssel kapcsolatos jogvita, illetőleg a közbeszerzési eljárással kapcsolatos polgári jogi igények elbírálása a bíróság hatáskörébe tartozik. Kivétel, ha a szerződéskötést követően, a szerződéskötéskor előre nem látható ok következtében beállott körülmény miatt a szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti, vagy lényeges körülmény miatt a szerződés vagy annak egy része nem lenne teljesíthető a megjelölt alvállalkozóval, illetve építési beruházás esetében az ajánlattevőként szerződő fél felelősségbiztosítási szerződéskötési kötelezettségével kapcsolatosan merül fel a jogvita.

A Közbeszerzési Döntőbizottság előtt jogorvoslatnak van helye a közbeszerzésre, illetőleg a közbeszerzési eljárásra vonatkozó jogszabályok megsértése miatt indult eljárás lefolytatása, az előminősítési kérelem elutasítása és a listáról való törlés ellen. A Közbeszerzési Döntőbizottság hatáskörébe tartozik a közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződés törvénybe ütköző módosítása vagy teljesítése miatt indult eljárás lefolytatása és a törvényt önként alkalmazó szervezet (személy) jogsértésével kapcsolatos jogvita elbírálása is.

 4.6. A közbeszerzésekkel kapcsolatos polgári perek

A közbeszerzésre, illetőleg a közbeszerzési eljárásra vonatkozó jogszabályok megsértésére alapított bármely polgári jogi igény érvényesíthetőségének feltétele, hogy a Közbeszerzési Döntőbizottság, illetőleg határozatának felülvizsgálata során a bíróság a jogsértést jogerősen megállapítsa.

Ha az ajánlattevő kártérítésként kizárólag az ajánlat elkészítésével és a közbeszerzési eljárásban való részvétellel kapcsolatban felmerült költségeinek megtérítését követeli az ajánlatkérőtől, e kártérítési igény érvényesítéséhez elegendő azt bizonyítania, hogy

ajánlatkérő megsértette a közbeszerzésre, illetőleg a közbeszerzési eljárásra vonatkozó jogszabályok valamely rendelkezését, és

valódi esélye volt a szerződés elnyerésére, valamint

a jogsértés kedvezőtlenül befolyásolta a szerződés elnyerésére vonatkozó esélyét.

 4.7. Békéltető eljárás

Békéltetési eljárás kezdeményezhető minden olyan esetben, amikor a Közbeszerzési Döntőbizottság hatáskörébe tartozó ügyben jogorvoslatnak van helye, kivéve a közbeszerzési eljárás mellőzésével történő beszerzés esetét.

A békéltetési eljárás célja az ajánlatkérő és az ajánlattevő, vagy az egyéb érdekelt közötti vitás ügy jogszabályoknak megfelelő megegyezéssel való rendezésének megkísérlése. A békéltetési eljárásban való részvétel önkéntes. Ha a vitában érintett bármelyik fél visszautasítja a békéltetési eljárásban való részvételt, a békéltetési eljárás nem folytatható le.

A békéltetési eljárás igénybevétele nem zárja ki az e törvényben biztosított egyéb jogorvoslati lehetőségek igénybevételét, azonban a békéltetési eljárás befejezése előtt nem kezdeményezhető jogorvoslat.

A békéltetés kérelemre indul. A kérelmet a Közbeszerzések Tanácsánál írásban kell benyújtani a jogorvoslati határidő megnyíltától számított öt napon belül. A kérelmező a békéltetési eljárás kezdeményezéséről - a kérelem benyújtásával egyidejűleg - köteles tájékoztatni a kérelemmel érintett közbeszerzési eljárás ajánlatkérőjét, illetőleg ajánlattevőit.

A kérelemhez csatolni kell azt az iratot, illetőleg annak másolatát, amelynek tartalmára a kérelmező bizonyítékként hivatkozik, továbbá a kérelemnek tartalmaznia kell

a kérelmező és képviselőjének nevét, székhelyét (lakóhelyét) és rövid úton történő értesítésének módját;

békéltetési eljárás lefolytatására felkért békéltető nevét;

a kérelemmel érintett közbeszerzési eljárás ajánlatkérőjének nevét, székhelyét, a közbeszerzés tárgyát;

a jogvita rövid leírását és a szükséges bizonyítékokat;

a jogsértés megtörténtének és a kérelmező arról való tudomásszerzésének időpontját;

a kérelemmel érintett közbeszerzési ügy lehetséges érdekeltjeinek a kérelmező által ismert nevét és székhelyét (lakóhelyét) és rövid úton történő értesítésének módját.

 3.5. 162/2004. (V. 21.) Korm. rendelet az építési beruházások közbeszerzésekkel kapcsolatos részletes szabályairól

A Kormányrendelet a közbeszerzési eljárások lefolytatásával kapcsolatos általános követelményekkel összhangban lévő, ugyanakkor azokhoz képest a sajátos többlet előírásokat jelentő építésügyi, építészeti és egyéb műszaki követelményeket határozza meg.

Építési beruházás alatt a közbeszerzési törvényben (Kbt.-ben) így meghatározott fogalmat kell érteni, amely műszaki tartalma szerint lehet

a Kbt. alapján a táblázatban felsorolt épületgépészeti tevékenységek egyikéhez kapcsolódó valamely építési munka, illetve meglévő építményen végzett valamely építési munka, részmunka kivitelezése, vagy kivitelezése és ezen munkarész részbeni vagy teljes tervezése együtt;

új építmény, illetve ezek együttesének kivitelezése, vagy kivitelezése és részbeni vagy teljes tervezése együtt;

az ajánlatkérő által meghatározott követelményeknek megfelelő építmény kivitelezése.
Osztályok
Csoportok
Alcsoportok
és tételek
Megnevezés

50
503

Épületgépészet (épületszerelvények és alkatrészek)

503.1.
Általános épületgépészet

503.2.
Gáz- és vízszerelés, valamint szerelvényezés

503.3.
Fűtő- és szellőzőkészülékek (központi fűtés, légkondicionáló, szellőzőberendezés) beszerelése

503.4.
Hang- és hőszigetelés; rezgés elleni szigetelés

503.5.
Elektromos szerelvények

503.6.
Antennák, villámhárítók, telefonok stb. beszerelése
 

Az épületgépészeti (épületvillamossági) gazdasági tevékenységek egységes ágazati osztályozása az Európai Közösségekben (NACE)

Ha az ajánlatkérő a felhívásban lehetővé teszi a közbeszerzés egy részére történő ajánlattételt, a szakági, üzemeltetési, engedélyezési vagy garanciális szempontból szorosan összetartozó részeket e szempontból sem bonthatja meg. Az összetartozó részek alvállalkozók bevonása esetében sem választhatóak szét.

A kivitelezésre irányuló építési beruházás esetén a dokumentáció tartalmát a jogszabályban előírt általános követelmények figyelembevételén túl úgy kell megállapítani, hogy annak tartalmaznia kell legalább

a meglévő építményre, illetve az érintett építményrészre vonatkozó alapadatokat, felméréseket, műszaki leírásokat és terveket, a munkavégzést érintő műszaki szakvéleményeket (például a meglévő szerkezetek felhasználhatóságára vonatkozó tartószerkezeti, közegészségügyi, biztonsági megállapításokat és követelményeket);

azon jogszabályok megjelölését, amelyeknek való megfelelést az ajánlatkérő érvényességi feltételként határozza meg;

a munkavégzés körülményeire vonatkozó különleges követelményeket és körülményeket;

a munkavégzést lényegesen befolyásoló feltételeket (például időbeli, térbeli korlátozások, időjárási körülmények);

az ajánlattevőtől kért javasolt technológiai, munkaszervezési vagy egyéb leírást.

A felek csak akkor módosíthatják a szerződésnek a felhívás, a dokumentáció feltételei, illetőleg az ajánlat tartalma alapján meghatározott részét, ha a szerződéskötést követően - a szerződéskötéskor előre nem látható ok következtében - beállott körülmény miatt a szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti.

A szerződés módosítását megalapozó körülménynek (Kbt. 303. §) tekintendő különösen, ha a szerződés teljesítése során olyan objektum kerül elő, amelyről a kulturális örökségvédelmi hatóság külön jogszabályban meghatározott intézkedése alapján feltételezhető, hogy az kulturális örökségi értéknek minősül.,

 5.1. Műszaki tervek:

helyszínrajz(ok), mely tartalmazza az építési területet, a meglévő, a megmaradó, az elbontandó és a tervezett építményeket, növényzetet, jellemző terepmagasságokat, az építmények, illetve energia- és közműhálózataik összefüggéseinek áttekintését;

általános tervek - alaprajzok, vízszintes és függőleges metszetek, hossz-szelvények, keresztszelvények, nézetek stb., melyekből az építmény és részei, térbeli elrendezése, méretei, szerkezetei, anyagai, berendezései stb. megállapíthatók és a mennyiségi kimutatás ellenőrizhető, illetve a kivitelezéshez szükséges további részlet és technológiai, gyártmány-, szerelési és egyéb műszaki tervek elkészíthetők;

részlettervek, az építmény olyan részeinek, szerkezeteinek és azok összeépítésének rajzai, melyek az általános terveken kellően nem ábrázolhatók.

Itt említhető a költségvetési kiírás, mennyiségi kimutatás: a költségvetési kiírás (árazatlan) minőségi követelményekkel, mennyiség-kimutatás az építmény jellege szerint szükséges szakági bontásban és részletezettséggel, konkrét gyártmányok, márkák megjelölése nélkül.

 IV. Műszaki vezetés, ellenőrzés, átadás-átvétel, hibás teljesítés, kintlévőségek behajtása

51/2000. (VIII. 9.) FVM-GM-KöViM együttes rendelet az építőipari kivitelezési, valamint a felelős műszaki vezetői tevékenység részletes szabályairól és az építési naplóról

6.1. Értelmező rendelkezések

Építési munkahely: az építőipari kivitelezési munkavégzés helye. A munkavégzés helyének minősül a munkaszervezéssel összefüggő felvonulási, előkészítési, valamint a munka elvégzéséhez szükséges építési anyagok, gépek, szerkezetek, szerelvények és felvonulási épületek elhelyezésére és az előkészítő technológiai munkafolyamatok elvégzésére szolgáló terület.

Építési szakmunka: jogszabály vagy szabvány alapján szakirányú képesítéssel végezhető építési-szerelési munka.

Építési-szerelési munka: minden olyan teljes körű vagy szakági munka (a technológiai szerelés kivételével), amelynek közvetlen célja az építmények, építményrészek megépítése, bővítése, korszerűsítése, felújítása, átalakítása, helyreállítása, karbantartása és javítása, illetőleg lebontása.

Építőipari kivitelezési tevékenység: minden olyan építési-szerelési munka, melynek eredményeképpen jogszabályban előírt tartalmú és részletezettségű terv alapján építmény létesül, vagy építési tevékenység valósul meg.

Építtető: minden olyan természetes vagy jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező társaság, aki (amely) az építmény megterveztetését, kivitelezését megrendeli, és rendelkezik a kivitelezés megkezdéséhez szükséges engedélyekkel.

Felelős műszaki vezető: az építési munkahelyen végzett építési-szerelési munkát az Étv.-ben meghatározott felelősséggel irányító személy.

Javító-karbantartó tevékenység: az építési-szerelési munkák közül a meglévő építmény karbantartása, helyreállítása, felújítása és javítása.

Kivitelező: az építőipari kivitelezési tevékenység gyakorlására - jogszabályban meghatározottak szerint - jogosult természetes vagy jogi személy, illetőleg jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság.

 6.2. Kivitelezési jogosultság és a kivitelezés feltételei

Építési-szerelési kivitelezési tevékenységet folytathat az egyéni vállalkozó vagy gazdasági társaság (gazdálkodó szervezet), ha a vállalkozói igazolványában, illetőleg társasági szerződésében, alapító okiratában (létesítő okiratban), szerepel a villanyszerelési tevékenység és van felelős műszaki vezetője. A Gazdasági Tevékenységek Egységes Ágazati Osztályozási Rendszere (TEÁOR ’03.) szerint villanyszerelési tevékenységnek minősül a 45.31 TEÁOR számú „Villanyszerelés” megnevezésű tevékenység és a 29.22 TEÁOR számú szakágazati tevékenységekből a felvonó és mozgólépcső javítása, karbantartása és fenntartása.

A TEÁOR 45.31 villanyszerelés szakágazatba tartozik az épületeken és egyéb építményeken a következők felszerelése és javítása:

= elektromos vezeték és csatlakozó, mérőóra,

= hírközlési rendszer,

= elektromos fűtőrendszer és egyéb fűtési rendszer elektromos részei,

= házi antenna és légvezeték,

= tűzjelző,

= betörés elleni riasztórendszer,

= felvonó és mozgólépcső, mozgójárda,

= villámhárító stb. szerelése.

Az építőipari kivitelezési tevékenység megkezdésekor a jogerős és végrehajtható építési engedélynek, továbbá a hozzá tartozó, jóváhagyott - engedélyezési záradékkal ellátott - terveknek és egyéb okiratoknak, valamint a kiviteli tervnek az építési munkahelyen rendelkezésre kell állnia.

Építési (létesítési) engedélyhez kötött építési munka csak a külön jogszabályban meghatározott tartalmú és részletezettségű műszaki megvalósítási tervdokumentáció (kiviteli terv) alapján végezhető.

A kivitelezési munka megkezdésekor az építési munkahelyet az építtető a kivitelező részére átadja. Ezzel egyidejűleg meg kell nyitni az építési naplót és abban az átadás-átvételt rögzíteni kell. Ha az építőipari kivitelezési tevékenység nem fővállalkozással valósul meg, és az építési munkát több kivitelező végzi, az építési munkahelyet az építtető a külön bekezdésben foglaltak szerint minden kivitelező részére átadja.

Közbeszerzés hatálya alá tartozó építési beruházásokra megállapított értékhatár feletti építési beruházások esetében az építőipari kivitelezési tevékenység megkezdése előtt a telken jól látható helyen elhelyezett táblán fel kell tüntetni

az építtető, a felelős műszaki vezető és az építési műszaki ellenőr nevét;

az építés tárgyát, az építés kezdési és várható befejezési időpontját;

az építési-szerelési munka és a kivitelező szervezet megnevezését.

Az építmény elkészítését követő műszaki átadás-átvétel befejezésekor a kivitelező köteles a kiviteli terveket a tényleges megvalósulásnak megfelelő módosítással az építtetőnek átadni.

 6.3. Felelős műszaki vezető

A felelős műszaki vezetői szakmagyakorlási jogosultság részletes szabályait a 244/2006. (XII. 5.) Korm. rendelet tartalmazza. A rendelkezéseket e fejezet kivonatosan ismerteti.

A szakmagyakorlási jogosultság megállapítható a szakmai feltételek teljesítése (iskolai végzettség és szakmai gyakorlat), és a jogosultsági vizsga letételének, vagy a jogosultsági vizsga alóli mentességnek az igazolása esetén.

A felelős műszaki vezetői feladatokat, ha az építési beruházás becsült értéke nem éri el a közbeszerzésekről szóló törvényben az építési beruházásokra megállapított nemzeti értékhatár kétszeresét, a jogszabályban meghatározott szakirányú végzettséggel és szakmai gyakorlattal rendelkező személy a területi kamara eseti engedélyével - névjegyzékbe vételi kötelezettség nélkül - saját maga vagy hozzátartozója számára is elláthatja.

Jogi személy, illetőleg jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet akkor végezhet szakmagyakorlási tevékenységet, ha a szakmagyakorlási jogosultsághoz kötött tevékenység a létesítő okiratában szerepel és rendelkezik a tevékenység ellátásához az e rendeletben előírt feltételeknek megfelelő taggal vagy velük munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személlyel.

A felelős műszaki vezető szakmagyakorlási jogosultságának megállapításához az építményfajtának megfelelő és a jogszabályban felsorolt végzettségek szükségesek. A szakmagyakorlási jogosultság megállapítása során szakirányú középfokú képesítésnek az egyes építményfajtáknak megfelelő szakirányú technikusi oklevél, illetve - a technikus képzés szüneteltetésének időszakában - szakirányú szakközépiskolai érettségi bizonyítvány minősül.

Szakmai gyakorlati időként a szakirányú végzettség megszerzését követően a kérelmezett szakmagyakorlási tevékenységi szakterületnek megfelelő

építési műszaki ellenőri,

felelős műszaki vezetői,

építőipari kivitelezési,

építésfelügyeleti,

építésügyi hatósági,

beruházói-műszaki,

felsőoktatási intézményben építészeti-műszaki szaktárgy oktatói,

építészeti-műszaki tervezési, építésügyi műszaki szakértői

tevékenység folytatásának időtartamát kell figyelembe venni.

A területi kamarák közös, az építésügyért felelős miniszter által működtetett elektronikus névjegyzéket vezetnek. A területi kamara a szakmagyakorlási tevékenységet folytató személyeket jogosultságuk megállapításával egyidejűleg névjegyzékbe veszi.

Összeférhetetlenségi szabály, hogy a felelős műszaki vezető nem végezhet építésügyi műszaki szakértői és építési műszaki ellenőri tevékenységet azon építmény kivitelezése során, ahol részben vagy egészben építési-szerelési munkát vezet. A felelős műszaki vezető nem láthat el továbbá felelős műszaki vezetői feladatokat olyan építési-szerelési munka esetében, ahol az építésügyi műszaki szakértői, illetve építési műszaki ellenőri tevékenységet olyan gazdálkodó szervezet [Ptk. 685. § c) pontja] végzi, amelynek tagja, illetve amellyel munkavégzésre irányuló jogviszonyban áll. A közbeszerzési törvény hatálya alá tartozó építési beruházások esetében a felelős műszaki vezető az építésügyi műszaki szakértői, építési műszaki ellenőri tevékenységeket folytatóknak hozzátartozója nem lehet, velük munkavégzésre irányuló jogviszonyban nem állhat.

A felelős műszaki vezető feladatai a következők:

az építési-szerelési munkák irányítása;

az építési-szerelési munkára vonatkozó jogszabályok (szakmai és minőségi követelmények), munkavédelmi, tűzvédelmi, környezetvédelmi, műemlékvédelmi, természetvédelmi, közegészségügyi és más kötelező hatósági előírások, továbbá az építésügyi hatósági (létesítési) engedélyek betartatása, azok betartásának az általa vezetett építkezéseken való ellenőrzése;

az építési napló megnyitása, vezetése, ellenőrzése és lezárása, az építési munkahely átvétele, őrzésének biztosítása;

az építőipari munkafolyamat szakszerű megszervezése, az egész kivitelezés során a minőségi követelmények biztosítása, a technológiai, a munkavédelmi és az egészségügyi előírások betartatása;

a kitűzés helyességének, valamint a talajmechanikai és egyéb vizsgálatok megtörténtének ellenőrzése;

a szükséges minőségi vizsgálatok és mintavételek elvégeztetése;

az azonnali intézkedést igénylő építési műszaki feladatok meghatározása és irányítása;

az építtetővel, illetve annak helyszíni képviselőjével (építési műszaki ellenőr), továbbá az esetleges alvállalkozók felelős műszaki vezetőivel való együttműködés;

az építési tevékenység műszaki terveitől eltérő, nem építési (létesítési) engedélyköteles kivitelezésnek az építési naplóban történő feltüntetése;

az átadás-átvételi eljárásban, illetőleg a használatbavételi engedélyezési eljárásban való közreműködés és az ehhez szükséges nyilatkozatok megtétele az építési naplóban;

az építményen végzett építési-szerelési munkák, továbbá az alvállalkozók munkájának összehangolása;

az építési munkák befejeztével az építési területről való levonulás végrehajtása és a munkaterület átadása az építtetőnek.

 6.4. Az építési napló

Az építési napló az építőipari kivitelezési tevékenység megkezdésétől a befejezéséig vezetett írásos dokumentáció, amely időrendben tartalmazza az építőipari kivitelezési tevékenység, illetve az építési-szerelési munkák adatait és a munka menetére, megfelelőségére és dokumentumaira (pl. tervrajzi kiegészítések) vonatkozó vagy az elszámoláshoz szükséges jelentős tényeket. Minden építési engedélyhez kötött, továbbá a közbeszerzési törvény hatálya alá tartozó építőipari kivitelezési munkáról a kivitelezőnek építési naplót kell vezetni. Az építési naplót a műszaki ellenőr legalább tíz naponként ellenőrzi.

Az építési naplóba bejegyzést az építési műszaki ellenőr, a helyszíni tervezői művezetéssel megbízott tervező, a kivitelező, a felelős műszaki vezető, az építésfelügyelet, az építésügyi hatóság és ellenőrzésre feljogosított más államigazgatási szerv tehet. Az építési naplót a kivitelezés ideje alatt az építési munkahelyen hozzáférhető helyen kell őrizni. Ha az építési napló elvész vagy megsemmisül, erről jegyzőkönyvet kell felvenni, és a rendelkezésre álló adatok alapján haladéktalanul újra fel kell fektetni.

 7. 158/1997. (IX. 26.) Korm. rendelet az építési műszaki ellenőri tevékenységről

Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 40. § (4) bekezdése szerint az építtető az építési-szerelési munka szakszerű elvégzésének végrehajtatására, ellenőrzésére helyszíni képviselőjeként az építőipari kivitelezési tevékenység jellegének megfelelő jogosultsággal rendelkező építési műszaki ellenőrt bízhat meg.

A közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény 306. § (3) bekezdése arról rendelkezik, hogy építési beruházás esetében a közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződés teljesítése során az ajánlatkérőként szerződő fél - külön jogszabályban meghatározott feltételek szerint - köteles a munkát megbízott helyszíni képviselője (műszaki ellenőr) útján ellenőrizni

Tehát a törvényekben foglaltaknak megfelelően az építtető az építési-szerelési munka szakszerűségének ellenőrzésével, illetőleg helyszíni képviselete ellátásával építési műszaki ellenőrt bízhat meg, illetőleg jogszabályban meghatározott esetekben köteles megbízni. Az építési műszaki ellenőr az építmény megvalósítására irányuló építési szerelési munka teljes folyamatában elősegíti és ellenőrzi a vonatkozó jogszabályok, hatósági előírások, szabványok, szerződések, valamint az építésügyi hatóság, illetve az építmény létesítését engedélyező hatóság által jóváhagyott építészeti műszaki terv betartását.

A fenti törvényekben meghatározottak végrehajtásának részletes szabályait tartalmazza az építési műszaki ellenőri tevékenységről szóló kormányrendelet, amely szerint az építési műszaki ellenőr feladatai az alábbiak:

a jogerős és végrehajtható építési (létesítési) engedély és a hozzá tartozó jóváhagyott építészeti-műszaki tervdokumentáció, valamint a kivitelezési tervek alapján az építéskivitelezési tevékenység ellenőrzése, az építmény kitűzése helyességének, szükség esetén a talajmechanikai, környezetvédelmi és egyéb felmérések, vizsgálatok megtörténtének ellenőrzése,

a hatósági engedélyek, hatósági előírások, határidők és a minőségi előírások, valamint a szerződések megtartásának folyamatos ellenőrzése,

az építési napló külön jogszabályban meghatározottak szerinti ellenőrzése, a bejegyzések és egyéb jegyzőkönyvek ellenjegyzése, illetőleg észrevételezése,

a hibáknak, hiányosságoknak, eltéréseknek az építési naplóban való feltüntetése,

a műszaki, illetve gazdasági szükségességből indokolt tervváltoztatásokkal kapcsolatos

javaslatok megtétele az építtető részére,

a munkák eltakarása előtt azok mennyiségi és minőségi ellenőrzése,

az átadás-átvételi eljárásban való részvétel,

egyes építményfajták műszaki teljesítmény-jellemzőinek ellenőrzése, a technológiával

összefüggő biztonsági előírások betartásának ellenőrzése,

a beépített anyagok, késztermékek és berendezések megfelelőség-igazolása meglétének ellenőrzése,

a műszaki ellenőri feladatok elvégzésének dokumentálása az építési naplóban.

Ha az építőipari kivitelezést - fővállalkozó hiányában - több kivitelező végzi és több felelős műszaki vezető irányítja, akkor az építési műszaki ellenőr - az építtető külön megbízása alapján - gondoskodik arról, hogy az elvégzett részmunkák vonatkozásában az egyes kivitelezők felelős műszaki vezetői által tett nyilatkozatok az építési naplóban összegyűjtésre kerüljenek, és azok a használatbavételi engedély iránti kérelem benyújtásakor az építtető rendelkezésére álljanak.

Az építési műszaki ellenőr hiba, hiányosság megállapítása esetén köteles azt haladéktalanul az építtető vagy annak megbízottja tudomására hozni.

Építési műszaki ellenőri tevékenységet az adott építési szakterületen az a személy folytathat, akinek a szakmagyakorlási jogosultságát a területi mérnöki kamara illetve az építész kamara megállapította és akit az építési műszaki ellenőri névjegyzékbe a szakterület megjelölésével felvettek.

Az építési műszaki ellenőri szakmagyakorlási jogosultság részletes szabályait a 244/2006. (XII.5.) Korm. rendelet tartalmazza.

A jogszabály összeférhetetlenségre vonatkozó rendelkezése, hogy az építési műszaki ellenőr építésügyi műszaki szakértői, kivitelezési, anyagbeszállítói és felelős műszaki vezetői tevékenységet nem végezhet az általa ellenőrzött építési-szerelési munkában. Az építési műszaki ellenőr nem láthat el további építési műszaki ellenőri feladatokat olyan építési-szerelési munka esetében, ahol az építésügyi műszaki szakértői, kivitelezési, anyagbeszállítói tevékenységet olyan gazdálkodó szervezet végzi, amelynek az építési műszaki ellenőr tagja, illetve amellyel munkavégzésre irányuló jogviszonyban áll. A közbeszerzésekről szóló törvény hatálya alá tartozó építési beruházások esetében a műszaki ellenőr az előzőekben felsorolt tevékenységeket folytatóknak hozzátartozója nem lehet, velük munkavégzésre irányuló jogviszonyban nem állhat.

 8. Műszaki átadás-átvételi eljárás, hiánypótlási kötelezettség (Ptk. 405. §, 407. § - 407/A.§)

A Ptk. szerint a megrendelő köteles az építési szerződések körébe tartozó munkát a vállalkozó értesítésében megjelölt időpontra kitűzött átadás-átvételi eljárás során megvizsgálni és a vizsgálat alapján felfedezett hiányokat, hibákat, a hibás munkarészekre eső költségvetési összegeket, valamint az érvényesíteni kívánt szavatossági igényeket jegyzőkönyvben rögzíteni. A technológiai szerelési munkák esetében az átadás-átvétel próbaüzemmel történik. Általában a sikeres próbaüzem utolsó napja az üzembe helyezési eljárás befejező napja.

A műszaki és a bírósági gyakorlat szerint a villanyszerelő szakmára vonatkozóan vagy ahhoz kapcsolódó szakterületen a technológiai szerelési munka körébe tartozik az erőátviteli villamosberendezés, irányítás-, számítástechnikai és automatikai berendezések, híradástechnikai, hírközlő berendezések, jelző és vezérlő elektromos-, elektronikus vezetékek, ezek szerelvényei, műszerei, mérőköri elemei, felvonó és szállító berendezések szerelési munkái. Technológiai szerelési munkának minősül még a villamos hálózat szerelési munkáinak körébe nem tartozó kábelfektetési és szerelési munka.

A műszaki átadás-átvételi eljárás célja annak megállapítása, hogy az építési-szerelési munka vagy a technológiai szerelés megvalósult-e a tervdokumentációban meghatározott mennyiségben és minőségben, valamint a teljesítés megfelel-e az előírt műszaki jellemzőknek. Ez utóbbi feltételnek meg kell felelni a fővállalkozói szerződés alapján megvalósított komplett létesítménynek is.

Az átadás-átvételi eljárásról jegyzőkönyv készül, amely tartalmazza az eljárás kezdetének és befejezésének időpontját, az észrevételeket, a jogszabályokban előírt nyilatkozatokat, valamint a megrendelő (építtető) döntését arról, hogy a létesítményt átveszi-e vagy sem, továbbá igényt tart-e a hibák kijavítására vagy árengedményt kér. A jegyzőkönyvnek nincs formai kötöttsége, de az mindenképpen követelmény, hogy tartalmazza mindazokat a bizonyító erejű tényeket, amelyekre jogvita esetén szükség lehet. A jegyzőkönyv építtetői példányához csatolni kell az előírt mellékleteket (megfelelőségi igazolásokat, felelős műszaki vezetői nyilatkozatokat). Nem tagadható meg az átvétel a szolgáltatás olyan jelentéktelen hibái, hiányai miatt, amelyek más hibákkal, hiányokkal összefüggésben, illetve a kijavításukkal, pótlásukkal járó munkák folytán sem akadályozzák a rendeltetésszerű használatot.

A mennyiségi és minőségi hibák, hiányok megnevezése, összegszerűsége, a kijavítás határideje, a kijavításért és az átvételért felelős személy megnevezése szerepelhet az átadás-átvételi eljárásról készült jegyzőkönyvben, de jelentősebb tételszám esetén külön hiánypótlási jegyzőkönyv vagy hibajegyzék (hiányjegyzék) is készíthető. A létesítmény hibáiról készült jegyzék (jkv.) a műszaki átadás-átvételi jegyzőkönyv mellékletét képezi, melyre a jegyzőkönyvben is célszerű hivatkozni.

A műszaki átadás-átvételi jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell a résztvevők aláírását, de helyén való annak minden oldalát aláírással ellátni. A hibajegyzék akkor jogérvényes, ha annak tartalmát a vállalkozó (kivitelező) megismerte, és ennek tényét aláírásával elismerte.

Hiánypótlás megállapításának van helye minden átadás-átvételi eljárás során, továbbá az üzembe helyezéskor. A mennyiségi hiányok meghatározása a költségvetés alapján lehetséges, a szerződés tárgyának tételes felsorolása ugyanis ebben a dokumentumban szerepel. Meg kell vizsgálni, hogy az összes anyag és berendezés a kiviteli terveknek megfelelően beépítésre került-e, továbbá a tartalék anyagok, berendezések a szerződésben foglaltaknak megfelelően rendelkezésre állnak-e. Az átadásra kerülő létesítmény (berendezés, technológiai szerelés) tényadatainak a költségvetéssel történő egybevetése, különbsége mutatja meg azokat a hiányokat, amelyeket a vállalkozónak pótolnia kell.

A hibák, hiányosságok másik csoportja a minőséggel kapcsolatos. Az egyes létesítményekre vonatkozó minőségi követelményeket jogszabályok, szabványok, műszaki előírások (ágazati előírás), engedélyek tartalmazzák, illetőleg ezeket a felek a szerződésben rögzítik. Általános esetben a műszaki átadás-átvételi eljárás során megállapított hiányok pótlása is a vállalkozó szerződéses kötelezettsége. Szerződésszerű teljesítés esetén a kérdés fel sem merülne.

 9. Hibás teljesítés (Ptk. 305. § - 307. §)

Olyan szerződés alapján, amelyben a felek kölcsönös szolgáltatásokkal tartoznak, a kötelezett hibásan teljesít, ha a szolgáltatott dolog a teljesítés időpontjában nem felel meg a jogszabályban vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak. Hibás teljesítésnek minősül a szolgáltatott dolog szakszerűtlen összeszerelése is (technológiai szerelés), ha a szerelési munka szerződéses kötelezettség, és azt a kötelezett vagy olyan személy (teljesítési segéd) végezte el, akinek magatartásáért a kötelezett a felelős. A kötelezett felel akkor is, ha a szolgáltatott dolog összeszerelését a szerződésnek megfelelően a jogosult végezte el, és a szakszerűtlen összeszerelés a használati útmutató hibájára vezethető vissza.

A kötelezett a hibás teljesítésért felelősséggel tartozik (kellékszavatosság). Ha a jogosult a hibát a szerződéskötés időpontjában ismerte vagy azt ismernie kellett, a kötelezett mentesül a szavatossági felelősség alól. Mentesül a kötelezett a szavatossági felelősség alól akkor is, ha a hiba a jogosult által adott anyag (rb. anyag) hibájára vezethető vissza, feltéve, hogy az anyag alkalmatlanságára a jogosultat figyelmeztette (építési naplóban és/vagy cégszerű aláírással ellátott tértivevényes levélben).

Fogyasztói szerződés esetében az ellenkező bizonyításig vélelmezni kell, hogy a teljesítést követő hat hónapon belül felismert hiba már a teljesítés időpontjában megvolt, kivéve, ha e vélelem a dolog természetével vagy a hiba jellegével összeegyeztethetetlen.

Hibás teljesítés esetén a jogosult

elsősorban – választása szerint – kijavítást vagy kicserélést követelhet, kivéve, ha a választott szavatossági igény teljesítése lehetetlen, vagy ha ez a kötelezettnek a másik szavatossági igény teljesítésével összehasonlítva aránytalan többletköltséget eredményezne, figyelembe véve a szolgáltatott dolog hibátlan állapotban képviselt értékét, a szerződésszegés súlyát, és a szavatossági jog teljesítésével a jogosultnak okozott kényelmetlenséget,

ha sem kijavításra, sem kicserélésre nincs joga, vagy ha a kötelezett a kijavítást, illetve a kicserélést nem vállalta, vagy e kötelezettségének megfelelő határidőn belül nem tud eleget tenni – választása szerint – megfelelő árleszállítást igényelhet vagy elállhat a szerződéstől. Jelentéktelen hiba esetén elállásnak nincs helye.

A kijavítást vagy kicserélést - a dolog tulajdonságaira és a jogosult által elvárható rendeltetésére figyelemmel - megfelelő határidőn belül, a jogosultnak okozott jelentős kényelmetlenség nélkül kell elvégezni. Ha a kötelezett a dolog kijavítását megfelelő határidőre nem vállalja vagy nem végzi el, a jogosult a hibát a kötelezett költségére maga kijavíthatja vagy mással kijavíttathatja. A jogosult a kijavításig vagy kicserélésig az ellenszolgáltatás arányos részét visszatarthatja. Fogyasztói szerződésben semmis az a kikötés, amely a szavatossági jogoknak a törvényben meghatározott sorrendjétől a fogyasztó hátrányára tér el.

A jogosult a választott szavatossági jogáról másikra térhet át. A jogosult a hiba felfedezése után a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül köteles kifogását a kötelezettel közölni. Fogyasztói szerződés esetében a hiba felfedezésétől számított két hónapon belül közölt kifogást kellő időben közöltnek kell tekinteni.

A jogosult a teljesítés időpontjától számított hat hónapos elévülési határidő alatt érvényesítheti szavatossági jogait. Ha a dolog használhatóságának legkisebb időtartamát hatósági előírás vagy kötelező műszaki előírás határozza meg (kötelező alkalmassági idő), és ez hat hónapnál rövidebb, az igény érvényesítésére ez a határidő irányadó.

Nem számít bele az elévülési időbe a kijavítási időnek az a része, amely alatt a jogosult a dolgot nem tudja rendeltetésszerűen használni. A szavatossági jog érvényesíthetőségének határideje a dolognak vagy jelentősebb részének kicserélése (kijavítása) esetén a kicserélt (kijavított) dologra (dologrészre), valamint a kijavítás következményeként jelentkező hiba tekintetében újból kezdődik.

 10. Szavatossági jogok (Ptk. 308. § – 311/A. § és a 11/1985. (VI.22.) ÉVM-IpM-KM-MÉM-BkM együttes rendelet)

Fogyasztói szerződés esetében a fogyasztó a teljesítés időpontjától számított kétéves elévülési határidő alatt érvényesítheti szavatossági igényét. Az ennél rövidebb elévülési határidőt megállapító kikötés semmis. Ha a fogyasztói szerződés tárgya használt dolog, a felek rövidebb határidőben is megállapodhatnak, egy évnél rövidebb elévülési határidő azonban ebben az esetben sem köthető ki.

Ha a jogosult igényét menthető okból nem tudja érvényesíteni, így különösen, ha a hiba a jellegénél vagy a dolog természeténél fogva a törvényben meghatározott határidőn belül nem volt felismerhető, a szavatossági jogok érvényesítésének határideje a teljesítés időpontjától számított egy év, tartós használatra rendelt dolog esetében három év. Ha a kötelező alkalmassági idő három évnél hosszabb (épületszerkezet, termék; 5 és 10 év), az igény érvényesítésére ez a határidő az irányadó. E határidők elmulasztása jogvesztéssel jár. Fogyasztói szerződésben a hároméves határidőnél rövidebb határidő kikötése semmis.

A szavatossági igényt a szolgáltatott dolog minden olyan hibája miatt határidőben érvényesítettnek kell tekinteni, amely a megjelölt kellékhiányt előidézte. Ha azonban a jogosult a szavatossági igényét csak a dolognak - a megjelölt hiba szempontjából - elkülöníthető része tekintetében érvényesíti, a szavatossági igény a dolog egyéb részeire nem minősül érvényesítettnek. A szavatossági jogok az ugyanabból a jogalapból eredő követeléssel szemben kifogásként a határidők eltelte után is érvényesíthetők.

A szavatossági kötelezettség teljesítésével és a szerződésszerű állapot megteremtésével kapcsolatos anyag-, munka- és továbbítási költségek a kötelezettet terhelik. Fogyasztói szerződés esetében a felek ettől eltérő megállapodása semmis.

Kicserélés vagy elállás esetén a jogosult nem köteles a dolognak azt az értékcsökkenését megtéríteni, amely a rendeltetésszerű használat következménye.

Szavatossági jogainak érvényesítésén kívül a jogosult a hibás teljesítésből eredő kárának megtérítését is követelheti a kártérítés szabályai szerint.

Ha a fogyasztói szerződés hibás teljesítésének oka a kötelezettel szerződő harmadik személy (előző kötelezett) hibás teljesítése, a fogyasztói szerződés kötelezettje követelheti az előző kötelezettől a hibás teljesítés miatt támasztott fogyasztói igények kielégítése költségeinek a megtérítését, feltéve, hogy a minőség megvizsgálására vonatkozó kötelezettségének eleget tett. Igényét az előző kötelezett is érvényesítheti a vele szerződő előző kötelezettel szemben, a fogyasztói igények érvényesítésére meghatározott – alábbi – határidők megfelelő alkalmazásával.

A fogyasztói szerződés kötelezettje a harmadik személy (előző kötelezett) hibás teljesítése miatti igényét a fogyasztó igényének kielégítésétől számított hatvannapos elévülési határidő alatt érvényesítheti. Az igény az előző kötelezett teljesítése időpontjától számított legfeljebb öt évig érvényesíthető; e határidő elmulasztása jogvesztéssel jár.

A hibás teljesítés jogkövetkezményeire vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell akkor is, ha a kötelezettség nem dolog szolgáltatására irányul: ilyenkor a kicserélésen a szolgáltatás újbóli teljesítését kell érteni.

 Pénzügyi kockázatok csökkentésének módszerei, kintlévőségek behajtásának lehetőségei

A villanyszerelési tevékenységre vonatkozó szerződések teljesítésének is jelentős kockázati eleme, hogy a megrendelő képes lesz-e a fizetési kötelezettségét a megfelelő időpontban és maradéktalanul teljesíteni, vagy az ellenszolgáltatás részletekben, késedelmesen, esetleg peres eljárás eredményeként realizálódik. A kockázatok csökkentésének módszerei közül az adott helyzetnek megfelelően célszerű választani és szerződésben megállapodni.

A tőkeszegény hazai vállalkozások kiadásait csökkenti, ha a vállalkozó a berendezések, készülékek, csövek építtető által történő beszerzésében állapodik meg, illetve, ha a felek a szerződésben több olyan műszakilag elhatárolható szakaszt határoznak meg, amelyik alkalmas a rész-számla benyújtására. Lehetőség van a vállalati összeg ügyvédnél való letétbe helyezésére a letéti szerződés szabályai szerint, vagy bankgarancia, mint szerződést biztosító mellékkötelezettség igénybe vételére.

A számlavezető hitelintézetnél fedezetigazolást lehet kérni. A fedezetigazolás összegét a hitelintézet elkülönítetten kezeli. A fedezetigazolást felhasználásakor a fizetésre vonatkozó megbízáshoz mellékelni kell, és a megbízáson „Fedezetigazolással” megjelölést kell feltüntetni. Terhelendő számlaként a fedezetigazoláson közölt bankszámlát kell megjelölni. A fizetési módban a feleknek - fedezetigazolás esetén is - meg kell állapodniuk.

Folyamatos teljesítés esetén az egyes részszámlák alapján benyújtott megbízáson „Részfizetés fedezetigazolásra” megjelölést, valamint a fedezetigazolás keltét és számát kell feltüntetni. A fedezetigazolás hátlapján a jogosult folyamatosan vezeti a részfizetések összegét.

A fedezetigazolás céljára szolgáló nyomtatványt a hitelintézet alakítja ki. A kötelezett a nyomtatvány erre kijelölt példányán a hitelintézetnél bejelentett aláírás bejelentésen meghatározott módon eszközölt aláírásával kérheti a hitelintézettől a fedezetigazolás részére történő kiadását vagy a jogosult részére történő elküldését. A kérelemben a hitelintézettel a kötelezett közli a fedezetigazolás kiállításához szükséges adatokat (a szállító neve, címe stb.).

Ha a kötelezett a pénzügyi biztosítékot bankszámláról nyújtja, a kérelemhez csatolandó átutalási (átvezetési) megbízáson átutaló (terhelendő) számlaként az említett számlát, jogosult (elismerendő) számlaként a fedezetbiztosítási számlát kell feltüntetni.

Megfelelő biztonságot nyújthat az azonnali beszedési megbízás (azonnali inkasszó) benyújtásának lehetősége. Ennek feltételeiről a feleknek szerződésben meg kell állapodni és szükséges a kötelezett hozzájárulása is, melyet a felhatalmazó levél kiállításával ad meg a számlavezető hitelintézetnek. Okirati bizonyíték lehet a kötelezett által is aláírt építési napló (felmérési napló), műszaki átadás-átvételi jegyzőkönyv, rész-átadás jegyzőkönyve, a tételes és összegszerűen is kimutatott hibajegyzék valamint az utófelülvizsgálati eljárás jegyzőkönyve. Az azonnali beszedési megbízás részletszabályait a pénz- és elszámolásforgalom, valamint a pénzfeldolgozás szabályairól szóló 9/2001. (MK 147.) MNB rendelkezés (19. § – 23. §) tartalmazza. A szerződéses megállapodás előtt célszerű a feltételeket a számlavezető hitelintézettel egyeztetni.

A ki nem egyenlített számla, mint lejárt követelés érvényesítése fizetési meghagyással indítható, amely jogerőre emelkedik és végrehajtható lesz, vagy ellentmondás miatt perré alakul. A fizetési meghagyásos eljárásban is bizonyítani kell a jogalap meglétét és összegszerűen meg kell jelölni a követelést. Peresítés esetén a szerződés, az építési napló (felmérési napló), a levelezések és a számlák alapvető bizonyítéknak minősülnek.

 V. Alkatrész-kereskedelem

2005. évi CLXIV. törvény a kereskedelemről

Az alkatrész vagy más, saját termék értékesítésével is foglalkozó villanyszerelőnek a kereskedelmi tevékenysége körében az alábbi értelmező rendelkezéseket célszerű ismernie.

Internetes kereskedelem: olyan kereskedelmi tevékenység, amelynek során termékek, illetőleg szolgáltatások gazdasági tevékenység keretében történő értékesítése történik a világhálón, valamint egyéb elektronikus hírközlő eszközön keresztül, távollévők között kötött szerződés keretében, ide nem értve a csomagküldő kereskedelmet.

Kereskedelmi szolgáltatás: a termékek értékesítését elősegítő vagy az értékesítéssel összefüggő szolgáltatások üzletszerű nyújtása, így különösen a termékek kölcsönzése, kiskereskedelem keretében értékesített fogyasztási cikkek javítása.

Kereskedelmi tevékenység: kis-, illetve nagykereskedelmi tevékenység, kereskedelmi ügynöki tevékenység, vendéglátás, turisztikai tevékenység üzletszerű végzése, kereskedelmi szolgáltatás nyújtása, amelybe beleértendő a vásárolt termékek és kereskedelmi szolgáltatások gazdasági tevékenység keretében történő értékesítése, házhoz szállítása.

Kereskedelmi ügynöki tevékenység: olyan tevékenység, amelynek keretében a kereskedő más javára termékek, szolgáltatások eladására vagy vételére tárgyalásokat folytat, és azokra megbízás alapján szerződést köt.

Kereskedő: aki kereskedelmi tevékenységet folytat.

Kiskereskedelem: termékek és kereskedelmi szolgáltatások értékesítése, illetve nyújtása közvetlenül a vásárló részére.

Nagykereskedelem: termékek átalakítás (feldolgozás) nélküli továbbértékesítése kereskedő, feldolgozó részére, ideértve a termékek raktározásával, szállításával és a termékekhez kapcsolódó közvetlen szolgáltatások nyújtásával folytatott tevékenységet, a nagybani piaci tevékenységet, valamint a felvásárló tevékenységet is.

Üzlet: szilárd térelemekkel körülhatárolt, talajjal egybeépített vagy ahhoz rögzített, tartós használatra készült, rendszeresen (állandóan vagy ideiglenes jelleggel) nyitva tartó kis- és nagykereskedelmi, jármű- és üzemanyag-kereskedelmi, vendéglátó, szálláshely-szolgáltató, idegenforgalmi, továbbá lakossági fogyasztási cikk javító-szolgáltató értékesítőhely, ideértve a lakástól vagy lakóingatlantól műszakilag el nem különíthető, fogyasztási cikk javító-szolgáltató tevékenység céljára kialakított helyet, a raktározás, tárolás célját szolgáló nyitott, értékesítést folytató helyet, valamint a különböző intézményekben, munkahelyeken üzemelő értékesítő helyeket és a csomagküldő kereskedésnek vevőszolgálat céljából működtetett helyiségét.

 12.1. A kereskedelmi tevékenységek folytatásának feltételei

Kereskedelmi tevékenység külön jogszabály alapján meghatározott működési engedéllyel rendelkező üzletben folytatható. Az üzletben kereskedelmi tevékenységet végző személynek szintén a külön jogszabályban meghatározott szakképesítéssel kell rendelkeznie.

A kereskedőnek az árusítás helyén rendelkeznie kell az árusított termék (saját termék) eredetét hitelt érdemlően igazoló bizonylattal (számla, szállítólevél, termékkísérő okmány stb.). Saját előállítású termék esetén a termékhez felhasznált nem saját előállítású termék eredetét hitelt érdemlően igazoló bizonylattal kell rendelkeznie a kereskedőnek az árusítás helyén. Ha a kereskedő a bizonylatokat az adóhatósághoz bejelentett helyen - de nem az üzletben - őrzi, köteles az eredeti bizonylatok, dokumentumok másolatát az üzletben tartani. Az ellenőrzést végző hatóság felhívására köteles az eredeti bizonylatokat, dokumentumokat három munkanapon belül bemutatni.

A kereskedő köteles biztosítani, hogy a vásárló a megvásárolni kívánt termék jellegétől függően, annak méretét, súlyát, illetve használhatóságát az üzletben ellenőrizhesse. A kereskedő, az üzletben foglalkoztatottakkal szemben nem tanúsíthat olyan magatartást, amely a foglalkoztatott személyiségi jogait, az egyenlő bánásmód követelményét, a munkaviszonnyal kapcsolatban létrejött szerződést sérti, vagy joggal való visszaélésnek minősül.

Az üzletekben jól látható és könnyen hozzáférhető helyen vásárlók könyvét kell elhelyezni. A vásárlók a vásárlók könyvébe jegyezhetik be az üzlet működésével kapcsolatos panaszaikat, bejelentéseiket és javaslataikat. A vásárlót e jogának gyakorlásában megakadályozni vagy befolyásolni tilos. A bejegyzést a külön jogszabályban meghatározottak szerint kell a kereskedőnek megvizsgálnia és az intézkedésről harminc napon belül a vásárlót tájékoztatnia.

Az üzlet nyitvatartási idejét a vásárlási szokások, a foglalkoztatottak és a lakókörnyezet érdekeinek figyelembevételével a kereskedő állapítja meg. A kereskedő köteles az üzlet nyitvatartási idejét a működési engedély iránti kérelem beadásakor, illetve az abban bekövetkező változást, az azt megelőző öt munkanapon belül a kereskedelmi hatóságnak írásban bejelenteni, továbbá az üzlet nyitvatartási idejéről és az abban bekövetkező változásokról a vásárlókat tájékoztatni.

 12.2. A kereskedelmi tevékenységek folytatásának ellenőrzése, jogkövetkezmények

Az egyes kereskedelmi tevékenységek folytatására vonatkozó jogszabályi és hatósági előírások megtartásának ellenőrzését a kereskedelmi hatóság, illetve a külön jogszabályokban meghatározott hatóságok végzik.

Ha a kereskedő a kereskedelmi tevékenység folytatásához előírt kötelezettségeinek nem tesz eleget, a kereskedelmi hatóság az üzlet ideiglenes bezáratásáról, azonnali bezáratásáról, illetve a működési engedély visszavonásáról külön jogszabályban foglaltak szerint határozatban dönt, amely határozat fellebbezésre tekintet nélkül azonnal végrehajtható. Az ellenőrzésre jogosult hatóság bírságot is kiszabhat.

 13. 4/1997. (I. 22.) Korm. rendelet az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeiről

Csak működési engedéllyel rendelkező üzletben folytatható kereskedelmi tevékenység. Az engedélyezésben közreműködő hatóságok, az ÁNTSZ, a környezetvédelmi és a tűzvédelmi szakhatóság és az építésügyi hatóság, ha az üzlet-kialakítás építési vagy rendeltetés-módosítási engedélyköteles.

Az üzlet nyitvatartási idejét a kereskedő állapítja meg, és azt írásban köteles bejelenteni az üzlet helye szerint illetékes önkormányzat jegyzőjének. A nyitvatartási idő megváltozásáról a kereskedőnek a jegyzőt három munkanapon belül értesítenie kell.

Az üzletek működési engedély szerinti működését és a kereskedelmi tevékenység folytatására vonatkozó jogszabályi rendelkezések betartását a jegyző, a szakhatóságok, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség és a területi fogyasztóvédelmi felügyelőségek ellenőrzik, amelyek együttműködési megállapodás alapján a rendőrséggel együtt közös ellenőrzéseket is folytathatnak.

Ha az ellenőrzés során megállapítást nyer, hogy az üzlet vagy az üzletben kereskedelmi tevékenységet folytatók a jogszabályokban foglalt előírásoknak nem felelnek meg, illetve azokat nem tartják be, a jegyző az üzletet az észlelt hiányosság megszüntetéséig, de legfeljebb 90 napra ideiglenesen bezárathatja.

A szóbeli vásárlói panaszt lehetőleg azonnal orvosolni kell. A vásárló az írásbeli panaszát – két példányban, a jegyző által hitelesített számozott oldalú – vásárlók könyvében teheti meg. A vásárlók könyvét a kereskedő köteles az üzletben jól látható és hozzáférhető helyen elhelyezni. A vásárló a panaszával a jegyzőn és a fogyasztóvédelmi felügyelőségen kívül a területi gazdasági kamarák mellett működő békéltető testülethez fordulhat. Az üzletben e szervezetek nevét, címét és telefonszámát jól láthatóan és olvashatóan fel kell tüntetni. A jegyző, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség és a felügyelőségek két évre visszamenőleg vizsgálhatják a vásárlók könyvébe tett bejegyzéseket.

 3/2003. (I. 25.) BM-GKM-KvVM együttes rendelet az építési termékek műszaki követelményeinek, megfelelőség igazolásának, valamint forgalomba hozatalának és felhasználásának részletes szabályairól

A rendelet hatálya kiterjed valamennyi építési termékre, annak gyártójára, forgalmazójára, importálójára, továbbforgalmazójára, belföldi felhasználójára, továbbá az ezekből létrehozott építmény építtetőjére, tervezőjére, és kivitelezőjére, valamint az építési termékek műszaki specifikációját jóváhagyó, a megfelelőség-igazolás során közreműködő vizsgáló, ellenőrző és tanúsító szervezetekre, az építményeket engedélyező építésfelügyeleti és fogyasztóvédelmi hatóságokra, vámszervekre.

Építési termék minden olyan anyag, szerkezet, berendezés, vagy több különböző részből összeállított elem, amelyet azért állítanak elő, hogy építményekbe állandó jelleggel beépítsék. A szállító a termék gyártója, forgalomba hozója. Felhasználónak minősül, aki a terméket betervezi, beszerzi, beépíti, illetve felhasználja. Jóváhagyott műszaki specifikáció az a közzétett műszaki dokumentáció, amely tartalmazza a termékre vonatkozó műszaki követelményeket, alkalmazási feltételeket és a termék megfelelőség igazolásának módozatát is.

A megfelelőség-igazolás vizsgálatokon alapuló dokumentum, amely igazolja, hogy a termék, illetve műszaki megoldás megfelel a rá vonatkozó műszaki specifikációban foglalt követelményeknek. A kijelölt tanúsító szervezet által kiadott megfelelőség-igazolást megfelelőségi tanúsítványnak nevezzük.

Forgalomba hozni, továbbforgalmazni vagy beépíteni csak megfelelő igazolással rendelkező, építési célra alkalmas építési terméket szabad. A betervezés feltétele, hogy legyen jóváhagyott műszaki specifikáció.

A termék építési célra akkor alkalmas, ha a gyártó utasításainak és az építészeti-műszaki terveknek megfelelő szakszerű beépítést követően a termék teljes tervezett élettartama alatt rendeltetésszerű használat és előírt karbantartás mellett az építmény – amelybe a termék beépítésre kerül – kielégíti az alapvető követelményeket.

A megfelelőség-igazolási eljárás alapját magyar nemzeti szabvány, ezen belül a honosított harmonizált szabvány, az európai unióhoz történő csatlakozást követően az európai műszaki engedély, illetőleg az építőipari műszaki engedély, mint jóváhagyott műszaki specifikációk alkotják.

Azokra a termékekre, amelyekre vonatkozóan európai műszaki engedélyt adtak ki, az építőipari műszaki engedélyt ennek alapján kell kiadni legfeljebb öt év érvényességi idővel.

A szállító feladata a termékre előírt megfelelőség-igazolási eljárás lefolytatása, valamint a megfelelőségi tanúsítvány, vagy szállítói megfelelőségi nyilatkozat termékhez való csatolása.

Azokat a gépeket, felvonókat, gázfogyasztó készülékeket, gáznemű vagy folyékony tüzelőanyaggal üzemelő melegvíz-kazánokat és egyes villamossági termékeket, amelyeket építményekbe építenek be és megfelelőség-igazolásuk más jogszabály szerint az építési célú alkalmazás követelményeinek figyelembevételével már megtörtént, nem kell ismételten eljárásnak alávetni.

A megfelelőség-igazolás másolatát a szállító köteles a felhasználónak és az ellenőrzésre jogosult szervezeteknek átadni. A megfelelőség-igazolásokat az igazolás kiállítója, illetve a szállító köteles azok kiállítását követően tíz évig megőrizni. Aki az építési termék forgalmazása, vagy felhasználása során annak jellemzőit a szállítótól történő átvétel után megváltoztatta, vagy a rendeltetés szerinti alkalmazástól eltér, önálló megfelelőség-igazolást kell adnia.

A terméket a megfelelőség-igazolása mellett a szállítónak megfelelőségi jelöléssel kell ellátnia. A CE megfelelőségi jelzéssel jogszerűen ellátott import termékek korlátozás nélkül hozhatók forgalomba.

 7/2001. (III. 29.) GM rendelet a fogyasztói forgalomba kerülő áruk és szolgáltatások árának feltüntetéséről

A rendelet hatálya a fogyasztói forgalomba kerülő áru eladási árának, egységárának valamint a szolgáltatás díjának feltüntetésére terjed ki. A fizetendő eladási ár és a szolgáltatás díja magában foglalja az általános forgalmi adót, az árut vagy szolgáltatást terhelő más adók illetve fizetési kötelezettségek összegét is. Egységár az áru egy egységéért (kg, liter, ml, m, m2, m3, db) fizetendő eladási ár. Ömlesztett áru az, melynek mérése, csomagolása a fogyasztó jelenlétében történik.

Minden áru eladási árát fel kell tüntetni az árun, vagy az áru mellett kifüggesztett árjegyzéken. Ömlesztett árun az egységárat a mértékegységgel együtt kell feltüntetni. Az egységárat Ft/l, Ft/m3, Ft/kg, Ft/m, Ft/m3 vagy Ft/db formában kell megadni.

A szolgáltatás díját a szolgáltatás nyújtásának vagy kínálásának helyén jól látható módon kell feltüntetni. Ha ez a szolgáltatás jellegéből adódóan nem lehetséges (pl. épületvillamossági szerelések, szerviz tevékenység), akkor a szolgáltatásnyújtás megkezdése előtt kell a fogyasztót a szolgáltatás díjáról tájékoztatni.