Barion Pixel

Villanyszerelők Lapja

A megjelenések éves ütemezése a Médiaajánlat oldalon található.

Villanyszerelők Lapja 2007. január-február

Energiatakarékos kompakt fénycsövek

netadmin |  3016
1 3 (1)

Óda a kazánbeüzemelőkhöz

netadmin |  3163

Személyes történetem alapján számomra úgy tűnik fel, hogy a kazánbeüzemelők szakmák feletti, külön kasztot alkotnak. Erős szükségük lenne "konfliktuskezelő" és "kapcsolatépítő tréningekre", arról már nem is szólva, hogy saját szakmájuk területén is hangsúlyt kellene fektetniük a folyamatos ismeretbővítésre. Sorozatosan olyan esetekkel szembesülök, amikor is noha nyilvánvaló, hogy az adott kazánbeüzemelőnek fogalma sincs a készülék meghibásodásának okáról, igen jelentős összegű ellentételezést vár el szakértelmének hiányáért. Rövid írásomat az a megfontolás ihlette, hogy a szakmák közötti kooperáció szükségességéről csak akkor lehet beszélni, ha az egyes szakmák képviselői mind elsajátították az alapvető tudásbázisokat. Először is, visszataszítónak gondolnám azt az elektromos szerelési helyzetet, hogy ha valaki jelentős beruházással megvásárolna egy villamos berendezést - például egy villamos elosztószekrényt, amelynek a beszerzési ára lassan megközelíti egy felső kategóriás gázkazán értékét -, a gyártó pedig olyan garanciális feltételeket állapítana meg, amelyek teljesítése nem is a vásárlón múlik, adott esetben például az, hogy a vételezett elektromos áram mindig 50 Hz frekvenciájú, 230 V feszültségű lesz. Hasonlóképpen, aki áttanulmányozza egyes gázkazán-gyártók garanciális feltételeit rögzítő brosúráit, olyan kitételekkel kell szembesülnie, amelyek nyilvánvalóvá teszik, hogy ezek teljesítése nem a megrendelőn áll vagy bukik. Képzeljük el azt a helyzetet, hogy a kazán elektromos csatlakozása eltér a Magyarországon megszokott dugvillás rendszertől: ennek következtében egy elektromos szakembernek elő kell készítenie a megfelelő csatlakozási feltételeket. A garanciális feltételek természetesen rögzítik, hogy a kazánbeüzemelő jogosult kizárólag ennek elvégzésére: nehogy kár keletkezzen a berendezésben! Igen ám, de azt elfelejtik, hogy az adott munka villamossági természetű, ennek megfelelően ennek elvégzéséhez OKJ-s villanyszerelői képesítéssel kell rendelkezni! Arról nem is beszélve, hogy a karbantartás során a kazánbeüzemelő szakember megbontva a berendezés borítását feszültség alatt álló készülékegységekhez férhet hozzá, tehát lényegében feszültség alatti munkavégzést valósít meg. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy ezek a szakemberek vajon fel vannak-e készülve azokra a veszélyforrásokra, amelyek ilyenkor fenyegetik? Elég csak annyit megjegyezni, hogy már az is árulkodó, hogy egyedül jár, látogatja a megrendelőket: áramütéses baleset esetén ki fogja megkezdeni a mentését? De nézzünk egy konkrét történetet! Egy budapesti kertvárosi lakóingatlanban került sor kazán üzembe helyezésére. A megszokott módon a megrendelő kiválasztja a terméket, megvásárolja, hazaszállíttatja. Ezt követően a gépész kivitelező vizes oldalról, a villanyszerelő pedig elektromos oldalról beköti. Ezt követően a kazánbeüzemelőnek ideális esetben az lenne pusztán a dolga, hogy egyeztetett időpontban megjelenik a helyszínen, felkapcsolja a leválasztó kapcsolót, és szabályszerűen üzembe helyezi a készüléket. Megbontja a burkolatot, és szabályszerűen beköti a fázist, a nullavezetőt, valamint a védővezetőt. (Nem elhanyagolható szempont, hogy a történetben szereplő beüzemelő rendszeresen "földelésről" beszélt, szemmel láthatóan nem tudta elválasztani ezt a két különálló szakmai fogalmat.) Adott esetben nem ez történt. A kazán nem indult. Tekintettel arra, hogy a villanyszerelő volt a megrendelő és saját felelősségére elvégezte az említett elektromos csatlakoztatásokat, rögtön felmerült a gyanú, hogy ő rontott el valamit. De a bekötés helyes volt. Minden rendben volt, a kazán mégsem indult. Ekkor következett a "telefonos segítség" igénybevétele: riasztó volt hallani, hogy a kazánbeüzemelő által feltett kérdések alig haladták meg egy némileg tájékozott laikus megközelítésének szakmai szintjét. De a kazán csak nem akart beindulni: a két és fél órás tanakodás konklúziója az lett, hogy másnap folytatni kell a kazán kiismerését. Közben persze aktív párbeszéd zajlott a megrendelő és a kazánbeüzemelő között. Kiderült, hogy olyan garanciális feltételeket határozott meg a gyártó (például iszapülepítő), amely egyfelől adott esetben felesleges, másfelől igen jelentősen megdrágítják a beruházást. Amikor pedig egy nap elteltével megjelent: csoda történt, az első szabályos indításra a készülék elindult. A mai napig is folytatódik a találgatás, hogy mi történhetett: a legracionálisabb megoldás csak az lehet, hogy az éjszaka folyamán koboldok vagy tündérek fogadták a tulajdonost kegyeikbe. Egy elfogadható, alapkiszerelésű kazán beszerzési ára hozzávetőlegesen 200 000 Ft, a történetben egy közel félmillió forintos készülék szerepel. Hozzátartozik a történethez, hogy a berendezéshez mellékelt tájékoztató elektromos szemszögből egyszerűen nevetséges: ember legyen a talpán az, aki "egy elosztóba szerelt, kétsarkú leválasztó-kapcsolót" kihúz a tokjából! Valószínűsíthetően csak arról van szó, hogy a "dugvilla" kifejezést tévesen fordították le. Kérdés, hogy a patinás, nagynevű kazángyártó cég hogyan engedheti meg magának azt, hogy használhatatlan telepítési útmutatót mellékeljen készülékéhez. Nem kevésbé felháborító az a körülmény sem, hogy alig néhány hibakód leírását tartalmazza az útmutató: természetesen minden más esetben a szerviz-szolgálatot kell értesíteni. A kazánbeüzemelő a javításhoz szükséges alkatrészek nélkül érkezett a helyszínre. Képzeljük el azt a villamos kivitelező vállalkozót, aki egy meghibásodás esetén úgy érkezik ki a helyszínre, hogy például nincs nála néhány különböző értékű biztosító! Vagy nincsenek is információk a kazánnal kapcsolatban olyan típushibákról, amelyek szereléséhez standard alkatrészekre lenne szükség? A kazánbeüzemelők ma úgy tűnnek fel az emberek szemében, mint akik 20 000 forintos kiszállási díj mellett elkérik a porszívót az égéstér tisztításához. Végül is csak nézőpont kérdése az egész: most azért kellett 22 000 forintot kifizetni, mert egy délutánon keresztül próbálta megjavítani a kazánt. Egyéb esetben egy mérésért és egy kapcsoló felkapcsolásáért kellett volna 20 000 forintot kifizetni! Nem baj, egy év elteltével majd újra hívhatjuk, hiszen más esetben elvesztenénk a garanciát a termékre! Tanulságként talán az rögzíthető, hogy miként a háztartási klímaszerelők számára bevezették a zöldkártya-rendszert, úgy talán a kazánbeüzemelők számára is külön engedélyhez kellene kötni a szakma gyakorlását.  

A biometrikus ujjlenyomat-olvasó rendszerek

Ledneczki László |  10 040
1 5 (1)

Napjaink fejlődő világában a biztonsági kérdések előkelő helyet foglalnak el egy vállalati informatikai rendszer megtervezésénél és kivitelezésénél. A legkorszerűbb műszaki megoldásokat alkalmazó beléptetőrendszerek kialakításánál ma már mindenképpen gondolni kell a biometrikus azonosító rendszerekre. Mielőtt nekilátnánk a rendszerek megismerésének, először is vizsgáljuk meg a biometria fogalmát. Ez egy olyan fogalom, amely szorosan kötődik az élőlények fizikai, kémiai paramétereihez. A biometrikus azonosító egy olyan eszköz, amely méri és rögzíti egy élőlény, jelen esetben egy emberi személy egyedi fizikai, testi jellemzőit, és ezeket az adatokat azonosításra és hitelesítésre használja fel. Mikor a biometrikus rendszer azonosítja a személyt, egy egész adatállományból keresi ki a megegyezőt. A rendszer használható továbbá ellenőrzési célból, amikor a biometrikus rendszer hitelesít egy személyt az előzőleg bejegyzett mintái alapján. Egy sor különleges előnyt kínál a biometria alkalmazása a személyazonosság- és jogosultságvizsgálat céljára. A biometrikus azonosítás az emberek valódi, tőlük elválaszthatatlan azonosságán alapul. A hagyományos azonosítási eljárásokban alkalmazott tárgyak, mint például a chipkártyák, a proximity, vagy mágneskártyák, a mechanikus kulcsok stb. elveszthetők, ellophatók, lemásolhatók vagy egyszerűen csak otthon felejtjük őket. A jelszavakat, számkódokat el szoktuk felejteni, közölhetjük másokkal vagy kileshetők. Ezektől a hátrányoktól mentes minden biometrikus eljárás. Az ujjunkat mindenhova magunkkal visszük, és a hangunkat sem tudjuk kölcsönadni. A gyakorlati tapasztalatok szerint nem okoz nehézséget az embereknek azonosításkor egy szenzor megérintése vagy a nevük kimondása. Ma már nagyon sok típusát ismerjük a biometrikus olvasóknak, például az ujjlenyomat minden embernek sajátos tulajdonsága. Annak, hogy két egyforma ujjlenyomatot találjunk, olyan kicsi a valószínűsége, hogy bárki azonosítható az ujjlenyomata alapján. Az olvasó csak mintegy negyven-hatvan jellemző pontot rögzít, így a teljes adatbázisban való keresés és azonosítás rendkívül rövid ideig tart. A felvett mintákból nem lehet visszaállítani az ujjlenyomatot, így nem kell tartani a személyiségi jogok megsértésétől. De hogy is működik az ujjlenyomat-olvasó? Az ujjlenyomat számítástechnikai feldolgozásához szükséges egy kép készítése az ujj bőrredőiről, amelyhez egy speciális felvevőeszköz szükséges. A felvevő- szenzoroknak nagyon sok típusát ismerjük már. Az optikai ujjlenyomat-olvasók a feldolgozandó képet egy optikai rendszeren keresztül egy képbontó eszköz felületére képezik le, amelynek köszönhetően a kép elektromos jellé alakul. A kapacitív és a nyomásérzékelős elven működő eszközök eltérő jeleket érzékelnek a bőrredők "dombos" és "völgyes" részein. Ezekben egy olyan szigetelőfelület van, amelynek töltését a hozzáérő ujj felületének részei határozzák meg. Ezzel szemben az ultrahangos és rádiófrekvenciás szenzorok az ujjra bocsátott és visszavert hang, illetve rádiófrekvenciás jelek különbségei alapján térképezik fel a bőr redőzetét. A gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy jelenleg az optikai érzékelők terjedtek el, ár-érték arányban a legkedvezőbb hányadost adják, működésük egyszerű és biztonságos. A megfelelő fényviszonyt belső fényforrás, nagyrészt LED-diódák biztosítják. Energiatakarékosság szempontjából ezek csak akkor gyulladnak fel, ha a szenzort megérintjük, de vannak állandó háttér világításos típusok is. A képleképzést általában CMOS vagy CCD kamera, esetleg szkenner végzi, ezek a félvezetők hosszú élettartamot biztosítanak az eszköz számára. A kapacitív eljáráson alapuló érzékelők működését az ujjal való érintkezés erősen befolyásolja, továbbá a százaz vagy nedves bőrfelület további hibalehetőségeket ad. Pontatlanabb ez a típus, mint az optikai elvű, ellenben a megfelelő gyártástechnológiával ez finomítható, ezáltal az eszköz hatékonysága és biztonsága növelhető. Három különböző módszer létezik az ujjlenyomat egyezőségének vizsgálatára. Ezek egyike a bőrön elhelyezkedő minuteia pontok helyzetéről szerzett információkon alapul. A minuteia-pontok nem mások, mint a bőr redőiben lévő mélyedések elágazásai és találkozásai. Ebből egy átlagos ujjon 50-60 db található. A készülék 15-20 pontot vesz csak figyelembe, emiatt a tárolt adatok nem lesznek túl nagyok. A megfeleltetés úgy valósul meg, hogy a néhány sikeresen beazonosított pont és a hozzájuk rendelt bőrredő futási irányának segítségével kiszámításra kerül az az eltolás és elforgatási szög, amellyel a mintavételezett ponthalmaz áttranszformálható egy alaphalmazba (vagy másképpen referenciahalmazba). Ezek után az egymással átfedésbe eső pontok összepárosíthatók, és az azonosság-vizsgálat elvégezhető. A további vizsgálatok a textúra- és frekvenciajellemzők, továbbá a redőzetstruktúra-térkép vizsgálatán alapulnak. Az azonosítási eljárást az ujjlenyomat- azonosító a következőképpen hajtja végre. Először a kapott mintában beazonosítja azt a referenciapontot, amelyen a redőzet a legnagyobb ívben hajlik. A kép közepét ez a pont fogja adni. Erre a pontra kerül rá egy 80 szektorból álló korong. Az adatok elkészítésére az eszköz az ún. Gábor-szűrőt használja. A Gábor-szűrő fizikailag olyan, mint egy sűrűn összekarcolt üveglemez, amelyen a karcolások azonos távolságú párhuzamos egyenesek: ez tulajdonképpen egy olyan matematikai képlet, amelyen a referenciához képest az egyenesek szöge paraméterként adható meg. A Gábor-szűrő lényege, hogy a szűrő vonalaira merőleges vonalak képét elnyomja, az azzal párhuzamosakat pedig kiemeli. A korong minden szektorát nyolc különböző elfordulású Gábor-szűrővel transzformálják, ezáltal kialakul az ujjlenyomat nyolc kódképe. A kódkép rendkívül kis adatokból tevődik össze: függ a Gábor-szűrő felbontásától, az elfordulás szögétől, továbbá a szektorra bontás sűrűségétől. Ez alapján két ujjlenyomat könnyen összehasonlítható, csak a két adathalmaz ún. Haming-távolságát kell kiszámítani, majd egy beállított tűrésen belül megvizsgálni. Az ujj redőzete az évek múlásával kis mértékben változik, és a számítástechnika fejlődésével az esetleges változások (lásd: vágott seb, karcolások) könnyen kiszűrésre kerülhetnek. A nagyobb biztonság érdekében az élő ujj detektálása a fejlődés következő alapköve. Az eszközök nagy többsége már különbséget tud tenni az élő ujj és az ujjlenyomat másolata között. Ezt az ujj valamilyen elektrodinamikus, optikai, termikus vagy biológiai jellemzőjének a vizsgálatával vagy ezek kombinációjával érik el. Jellemző adat a hőmérséklet, a szívlüktetés érzékelése, továbbá a bőrszín spektrumának analizálása. Az elektrodinamikai jellemzők megvizsgálására épülő eszközök viszonylag drágák, általában ezt meg lehet kerülni úgy, hogy a kért ujjlenyomat mellé kódot, jelszót kell egy kódbillentyűzeten megadni. Sajnos ez a lehetőség nem válik a fejlődés javára, bár a két változó már elegendő biztonságot nyújthat. Az ujjlenyomat-olvasó biztonságtechnikai eszköz is, ezért szabotázsvédelemmel is el van látva. Olcsóbb típusoknál ezt egy általános mikrokapcsoló oldja meg: a falra rögzítéskor egy rugó ellenében a mikrokapcsoló felhúzott állásba kerül. Ha az olvasót eltávolítják a falról, akkor a mikrokapcsoló alaphelyzetbe kerül, és a riasztórendszernek jelet ad. Komolyabb eszközöknél általában rezgés-, fény- stb. érzékelők is megtalálhatók, továbbá a falon kívüli szerelés helyett a süllyesztett kivitel kerül előtérbe. Az ujjlenyomat-azonosító rendkívül biztonságos, és ma már szinte a legelterjedtebb az egész világon. Mivel új technológiáról van szó, jelenleg meglehetősen drága áron lehet hozzájutni a piacon, de a technológia tökéletesedésével és elterjedésével feltételezhetően egyre olcsóbbá és népszerűbbé válik majd.  

Európából jöttem. Villanyszerelés Németországban

netadmin |  6448

Az alábbi publikációval a Villanyszerelők Lapja cikksorozatot indít, amelynek a célja az, hogy általános információkat közöljön az Európai Unió gazdaságilag meghatározó országaiban történő szakirányú munkavállaláshoz. Nyomatékosan ki kell hangsúlyozni, hogy a cikk célja nem lehet a teljes tájékoztatás: a konkrét és aktuális feltételekről minden esetben többirányú információszerzés szükséges. A németországi munkavállalással kapcsolatban Nagy Lajosné, az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének gazdasági szakértője szolgált információkkal. Általános tudnivalók Magyarország 2004. május 1-jei csatlakozását követően a hazánk és az Európai Unió többi tagországa közötti áruforgalomban és tőkemozgásban, valamint a szolgáltatások, illetve a munkaerő szabad áramlásában a magyar EU-csatlakozási szerződés egyes fejezeteiben foglaltak az irányadók. A Szerződésben rögzítették, hogy számos EU-tagország, így Németország is átmeneti korlátozásokkal élhet meghatározott időszakra ezen EU-alapjogok gyakorlásában. Ennek megfelelően a magyar munkavállalók átmenetileg (2+3+2 évig, azaz maximum 7 évig) német munkáltatónál nem, vagy csak a jelenleg hatályos német munkaügyi rendeletek adta kivételek szerint foglalkoztathatók. Ez a korlátozás vonatkozik a szolgáltatások szabad áramlására is, tehát például a nyers építőiparra, az építőipari szakiparra is. S most, az első két éves periódus után sem változtak meg a szabályozási feltétek! A hazai vállalkozások tehát korlátozott számban, ún. kontingens alapján vállalhatnak Németországban munkát a szerelőiparban, ez éppúgy vonatkozik a gáz-, víz-, fűtésszerelésre, mint a villanyszerelésre, a villámhárító- és földelést biztosító berendezések szerelésére. Németország és Magyarország kormánya 1989. január 3-án írta alá azt a kormánymegállapodást, amely magyarországi székhelyű vállalatok magyar munkavállalóinak vállalkozási szerződés keretében történő németországi foglalkoztatását biztosítja. A kormánymegállapodást a 14/1989. (II. 17.) MT rendelettel hirdették ki. E megállapodás alapján a 2006/2007. kontingensévben havonta átlag 3690 magyar építőipari munkavállaló németországi foglalkoztatására nyílik lehetőség. A kontingens-elszámolási időszak adott év októberében kezdődik és a következő év szeptember végéig tart, tehát egy évet ölel fel. A kontingenskeretek betartásáért a megállapodást aláíró magyar fél által kijelölt szervezet - a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal (MKEH) - a felelős. A munkavállalók szakmai végzettsége A vállalkozási szerződések teljesítésére kiküldött munkavállalóknak a munka elvégzéséhez szükséges középfokú szakmai végzettséggel kell rendelkezniük, és mintegy 10%-os arányt képezhetnek az összes kiküldötti létszámon belül azok a munkavállalók, akik nem rendelkeznek a munkavégzéshez szükséges szakmai végzettséggel. A vállalkozási szerződések kritériumai. A német joggyakorlat élesen elkülöníti a vállalkozási szerződésekre és a munkaerő-átengedésre vonatkozó feltételeket. A németországi vállalkozás során a vállalkozási szerződés összeállításakor és a szerződés teljesítése során fokozatosan ügyelni kell arra, hogy ezek a feltételek betartásra kerüljenek, ellenkező esetben a német ellenőrző szervek szigorú szankciókat alkalmaznak, amennyiben úgy ítélik meg, hogy a tevékenység során illegális munkaerő-átengedés valósult meg. Fontos, hogy a kiküldő magyar cégnek német kifejezéssel: nennenswert, azaz megnevezhető tevékenysége legyen Magyarországon. Német részről a magyarországi tevékenység meglétének ellenőrzése különösen nagy hangsúlyt kap. Kiküldött munkavállalók esetében szükséges feltétel az E 101-es igazolás megléte, mert csak ebben az esetben történhet a társadalombiztosítási járulékok fizetése Magyarországon. Ha egy munkavállaló nem rendelkezik ilyen igazolással - akár azért, mert elfelejtettek számára ilyet megkérni, akár pedig azért, mert már nem kaphat ilyen igazolást -, a TB járulékok fizetése Németországban válik kötelezővé! Részletesebben a bérfizetési kötelezettségekről A Szövetségi Munkaügyi Ügynökség 2005. januártól a benyújtott szerződéseket aszerint is vizsgáltatja, hogy azok összértéke fedezi-e a munkavállalók részére a kiküldetési törvény szerint kifizetendő bruttó béreket, a kiküldetéssel összefüggő egyéb költségeket (pl. Auslösung, munkavállalási engedély illetéke) és a németországi telephely, illetve cégképviselet üzemeltetéséhez szükséges költségeket. Például a németországi telephely, illetve cégképviselet általános költségeihez az alábbiakat veszik számításba: a műszaki és adminisztratív személyzet bérköltsége; irodabérleti díjak (bérleti díj, dologi költségek); adók, biztosítások stb. Általános elv, hogy a vállalkozási szerződéses konstrukcióban foglalkoztatott magyar munkavállalók bérezési felté- telei nem lehetnek kedvezőtlenebbek az ugyanolyan vagy hasonló munkakörben foglalkoztatott német munkavállalók bérfeltételeinél. A munkavállalók bérezési feltételeinek vizsgálata során a munkavállalóknak kifizetendő nettó bérek nagyságát kell figyelembe venni. A nettó bérek nagyságának kiszámítása a bértarifa-szerződésekben foglalt bruttó bérek alapján történik. A kötelezően fizetendő nettó órabérek nagysága függ attól is, hogy a munkáltató köteles-e a német szabadságbiztosítási pénztári eljárásban (ULAK) részt venni, vagy sem. A magyar vállalkozási szerződések engedélyezésében illetékes német munkaügyi ügynökség egy évente kiadásra kerülő, ún. "Bértarifa-szabályozások kiválasztott gazdasági és szolgáltatási szektorokban" című összeállítás alapján határozza meg a vállalkozási szerződéses magyar munkavállalóknak kifizetendő nettó bérek nagyságát. A megállapodásokban foglalt bruttó bérekből - amelyek az egyes munkakörök betöltésére meghatározott havi bruttó alapbér mellett az egyéb olyan pótlékokat is magában foglalja, mint a 13. havi fizetés, egyes esetekben a szabadság idejére járó különpótlék - a munkaügyi hivatal levonja az SZJA-ként, szolidaritási pótadóként és TB-járulékként a német munkavállaló által fizetendő összeget. Az így kapott nettó összeg képezi a magyar munkavállalók részére kifizetendő bérek nagyságát. A mellékelt táblázat a villanyszerelés területén foglalkoztatott munkavállalóknak minimálisan kifizetendő nettó órabéreket tartalmazza. Kiküldetési pótlék- (Auslösung)  fizetési kötelezettség Auslösung-kötelezettség (szállás, étkezés ingyenes biztosítása) csak azokra a cégekre vonatkozik, amelyek tevékenységére a vonatkozó német tarifaszerződések előírják az Auslösung-fizetési kötelezettséget (ilyen az építőipar, a szerelőipar és a villanyszerelő-ipar). Amenynyiben egy munkáltató ingyenes szállást és napi háromszori étkezést biztosít munkavállalói részére, teljesítette az Auslösung-fizetési kötelezettségét. Az építőiparban a nettó bér fizetési kötelezettségen túl a munkavállalók javadalmazásánál figyelembe kell venni az építőiparban hatályos ún. kiküldetési törvény végrehajtásához kapcsolódó minimál bruttó bérfizetési kötelezettséget is, melynek mértékét a munkaügyi miniszter rendeletben szabályozza. A kiküldetési törvény 1996. március 1-jén lépett hatályba, és vonatkozik minden külföldi kiküldött építőipari munkavállaló németországi foglalkoztatására. Tájékoztatás a kiküldetési törvényről A kiküldetési törvény hatálya a nyers építőipari és az építőipari szakipari tevékenységekre korlátozódik. A 3. Szociális Törvénykönyv (Drittes Sozialgesetzbuch) 211. §. (1) bekezdése határozza meg, hogy mely tevékenységek sorolandók a nyers építőiparhoz és az építőipari szakiparhoz. "Az építőiparhoz azok az üzemek sorolandók, amelyek iparszerűen és túlnyomórészt építőipari szolgáltatásokat végeznek az építési piacon. Építőipari szolgáltatások mindazok a szolgáltatások, amelyek építmények létesítésére, karbantartására, átalakítására vagy megsemmisítésére irányulnak". Az építőipari szolgáltatások listáját az Építőipari Üzemekről szóló Rendelet (Baubetriebe-Verordnung) 1. és 2. §-a tartalmazza. A kiküldetési törvény hatálya alá eső munkáltatók munkavállalóik részére a németországi foglalkoztatás során kötelesek az építőiparban előírt minimál bruttó bért és az építőiparban előírt minimál szabadság-napokat és az e napokra eső kötelezően előírt ún. szabadságpénzt biztosítani, amennyiben a fentiek biztosítására a vonatkozó bértarifa-szerződést a munkaügyi miniszter általánosan kötelező érvényűvé nyilvánítja. Jelenleg a kiküldetési törvényhez csatlakozóan a nyers építőiparban, az építőipari bontási ágazatban (Építőipari Üzemekről szóló Rendelet 1. §), a tetőfedő szakiparban és a festő-mázoló szakiparban van általánosan kötelező érvényű bértarifa-szerződés. A szabadságbiztosítási pénztári rendszerben (ULAK) való kötelező részvétel kizárólag a nyers építőiparban van. A kiküldetési törvényben - a törvény betartásának ellenőrizhetősége érdekében - bejelentési kötelezettséget is előírnak az építőiparban foglalkoztatott külföldi munkavállalók esetében. A munkáltatók kötelesek bejelenteni . a törvény hatálya alá tartozó munkavállalók nevét, születési idejét, . a németországi foglalkoztatás kezdési időpontját és várható hosszát, . a foglalkoztatás helyszínét, . a foglalkoztatással összefüggő okmányok (bérlisták, munkaóra-nyilvántartás) tárolásának helyét, . a németországi foglalkoztatás felelős megbízottjának vagy képviselőjének nevét. A foglalkoztatás megkezdése előtt országosan egységesen a kölni székhelyű Pénzügyi Főfelügyelőség pénzügyi ellenőrzési és feketemunka-ellenes osztályára kell írásban, a hivatal által kiadott formanyomtatványon bejelentkezni, postai úton, vagy telefaxon. A hivatal elérhetősége: Abteilung Finanzkontrolle Schwarzarbeit, Bei der Oberfinanzdi- rektion Köln, Neusser Str. 159., 50733 Köln. Telefax: 00 49 (0)221 37993-741 Fentieken túl a cégek a foglalkoztatás helyszínén kötelesek óranyilvántartást vezetni, amelyben szerepelnie kell a napi munkaidő kezdetének, végének és a ténylegesen ledolgozott munkaidőnek. A törvény a szabálysértésekre szankciókat ír elő, amelyek 25-50 ezer euró közötti pénzbírsággal járhatnak. A munkavállalás maximális időtartama A vállalkozási szerződéses munkavállalók részére általában egy adott vállalkozási szerződés teljesítésének időtartamára adható ki munkavállalási engedély. A kormánymegállapodás azonban lehetőséget ad arra, hogy egy munkavégzés befejezését követően a munkavállaló közvetlenül egy másik munkavégzésen legyen foglalkoztatható, azonban az összes foglalkoztatási idő nem haladhatja meg a 24 hónapot. Kivételes esetekben, amennyiben egy adott vállalkozási szerződés teljesítése már az engedélyezés során bizonyíthatóan 2 évnél tovább tart, a munkavállalási engedély maximum 36 hónapos időszakra adható ki. Ez azt jelenti, hogy egy vállalkozási szerződéses magyar munkavállaló az esetek túlnyomó többségében folyamatosan maximum 2 évig foglalkoztatható Németországban. A vállalkozási szerződéses magyar cégek vezető beosztású vagy adminisztratív munkakörben foglalkoztatott munkavállalói a fentiekkel ellentétben a magyar-EU csatlakozási megállapodásnak a magyar cégek EU-beli telephelyein foglalkoztatandó kulcsszemélyzet tartózkodási engedélyeire vonatkozó cikke alapján időbeni korlátozás nélkül tartózkodhatnak Németországban és kaphatnak munkavállalási engedélyt. Az e formában foglalkoztatható munkavállalók száma függ a cég németországi tevékenységének nagyságától, maximum azonban 4 fő kaphat ily módon munkavállalási engedélyt. Fontos tudni viszont, hogy az adott cég vezető beosztású munkatársa, aki munkáltatói jogokkal is rendelkezik (pl. ügyvezető igazgató), tevékenységét munkavállalási engedély nélkül fejtheti ki. Illeték A vállalkozási szerződések teljesítéséhez szükséges munkavállalási engedélyek kiadását a német munkaügyi kormányzat jelentős mértékű illetékfizetési kötelezettséghez kötötte. A munkaügyi hatóság részére 1993. március óta illetéket kell fizetni a vállalkozási szerződésekre kiváltandó munkavállalási engedélyekért. Az illeték mértéke a munkavállalási engedély érvényességi idejéhez igazodik. Az 1996. október 1-jén hatályba lépett módosított illetékrendelet alapján a munkavállalási engedélyek kiváltásával összefüggően két illetéket szabnak ki a német munkaügyi hatóságok. 1.) Alapilleték (Grundgebühr). Az alapilleték nagysága 200 euró, vállalkozási szerződésenként. Az alapilletéket a vállalkozási szerződés benyújtásakor kell megfizetni. A Hessen Tartományi Munkaügyi Regionális Igazgatóság a benyújtott szerződésekre vonatkozó engedély-ígérvényt (az ún. Zustimmungsbescheid-ot) csak abban az esetben adhatja ki a kérelmező cégnek, ha az alapilleték a hivatal pénztárába befolyt. Szerződéshosszabbítási kérelmek, valamint garanciális munkavégzés engedélyezésére irányuló kérelmek esetén az alapilleték 100 euró. Az illeték semmilyen esetben (pl. szerződés meghiúsulása esetén) nem téríthető viszsza. 2.) Munkavállalási engedély illetéke, az ún. futamidő-illeték (Laufzeitgebühr). Az illetéket munkavállalónként és a munkavállaló foglalkoztatásának minden megkezdett naptári hónapjára vetítve állapítják meg. Az illeték nagysága 75 euró munkavállalónként és naptári hónapra. Az illetéket a szerződéshosszabbítás során és a garanciális munkavégzés céljából foglalkoztatott munkavállalók esetében is meg kell fizetni. Az illeték befizetése a munkavállalási engedélyek kiváltása előtt esedékes. A futamidő-illetéket alapvetően egy öszszegben, a munkavállalási engedélyek kiadása előtt kell befizetni. 6 hónapnál hoszszabb vállalkozási szerződések esetében azonban lehetőség van arra, hogy az illetékbefizetés csak 6 hónapra előre történjen. A futamidő-illeték a munkáltató kérésére visszatéríthető, amennyiben a munkavállaló részére kiváltott munkavállalási engedély a tervezett időnél korábban viszszaadásra kerül. Az illeték csak meg nem kezdett "foglalkoztatási hónapra" téríthető vissza a szerződés teljesítését követően. A vállalkozási szerződések magyarországi engedélyezési eljárása A kormánymegállapodás alapján németországi munkavégzésre kizárólag Magyarországon bejegyzett cégek kaphatnak munkavállalóik részére munkavállalási engedélyt. A német szerződéses partnernek pedig Németországban bejegyzett cégnek kell lennie. A kontingenskérelemhez csatolni kell a cég és az alvállalkozó(k) kontingentált vállalkozási exportra való szakmai megfelelőségéről szóló minősítését. A minősítést a szakmai, gazdasági érdekképviseletek által létrehozott Vállalkozói Érdekegyeztető Fórum (VÉF) és az országos gazdasági kamarák végzik el az MKEH egyetértésével meghirdetett követelményrendszer és eljárási rend szerint, melyről írásos dokumentum készül. A Vállalkozói Érdekegyeztető Fórum általi minősítést a cégek például az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségénél (ÉVOSZ) kezdeményezhetik (1013 Budapest, Döbrentei tér 1., telefon: 201-0333). A megfelelőséget kinyilvánító szakvéleményt kizáró okok az alábbiak lehetnek: . mérlegadatokkal alátámasztott gazdálkodási tevékenység hiánya; . ha a vállalkozás kizárólagosan a cég irányításához kapcsolódó adminisztratív létszámot foglalkoztat; . a számlavezető bank negatív tartalmú nyilatkozata a cég pénzügyi és fizetési helyzetéről; . a megjelölt szakmai területen végzett befejezett, értékelhető referenciamunka hiánya; . a megjelölt szakmai terület közvetlen gyakorlására jogosító képesítéssel rendelkező irányító személy hiánya; . a vállalkozás ellen etikai eljárás során elmarasztaló határozat született; . valótlan adatközlés. A VÉF-minősítésre vonatkozó eljárási rend és információs lap megtalálható az ÉVOSZ honlapján: www.evosz.hu/dokumentumok. Az Országos Gazdasági Kamarák kontingentált vállalkozási exportra való szakmai megfelelőségéről szóló előminősítési rendszere csaknem egyező a Vállalkozói Érdekegyeztető Fórum (VÉF) minősítési rendszerével. Különbség mutatkozik abban, hogy az előminősítési kérelemhez kötelezően csatolni kell pl. a tárgyévet megelőző két gazdasági év egyszerűsített éves beszámolóját (kiegészítő mellékletekkel együtt), valamint a 30 napnál nem régebbi cégkivonatot, illetve a vállalkozói igazolvány másolatát. A kamarai előminősítésre vonatkozó eljárási rend és információs lap megtalálható az MKIK honlapján: www.mkik.hu. A kontingentált vállalkozási exportengedély-kérelmeket az 53/1999. GM rendelet 1/A sz. mellékletében meghatározott, e célra rendszeresített formanyomtatvány (megtalálható az MKEH honlapján: www.mkeh.hu) felhasználásával, két példányban kell benyújtani. Az engedélyek a kérelem elbírálása után személyesen vehetők át, vagy tértivevényes küldeményként postázzák a kérelmezőnek. Emeljünk ki néhány elemet a vállalkozási engedélykérelemhez csatolandó mellékletek közül! Nyilatkozat (Erklärung) A nyilatkozatot a magyar szerződéses fél adja a német munkaügyi ügynökség által összeállított formanyomtatványon. A nyilatkozatban egyrészt felsorolásra kerülnek a vállalkozási szerződés főbb adatai, mint pl. a szerződéskötők neve, telephelye Magyarországon és Németországban, a munkavégzés helye(i), a szerződéses kötelezettség teljesítésének kezdési és befejezési időpontja, a teljesítéshez szükséges munkavállalói létszám, a munkavállalók szakmai besorolása. A nyilatkozatban szakmánkénti bontásban részletes bemutatásra kerülnek a munkavállalók havi bérezésének feltételei is. Formanyomtatvány az építőipari kvótaszabályozott szerződésekhez A formanyomtatványon a vállalkozási szerződéses német partner nyilatkozik munkavállalói létszámáról a kitöltést megelőző időszak március és szeptember havi állapot szerint, nyilatkozik továbbá arról, hogy ebben az időszakban bocsátott-e el vagy foglalkoztatott-e rövidített munkaidőben munkavállalókat. Annak igazolására, hogy ő maga német építőipari cég, mellékeli a szociális különbiztosítási pénztár (ZVK) igazolását is. Tevékenységbejelentés igazolása - Gewerbe-Anmeldung A német belső rendelkezések előírják, hogy minden Németországban tevékenykedő cégnek tevékenységét a telephelye vagy munkavégzés helye szerint illetékes helyi önkormányzatnál (Landratsamt-Gewerbeamt) be kell jelenteni. A bejelentés formanyomtatványon történik, melyhez csatolni kell a magyarországi cégbejegyzés másolatát, hiteles fordítását, a nem önálló telephely vezetőjének személyi okmányait, a telephelyre vonatkozó bérleti szerződést, valamint a kézműveskamarai bejegyzést, amennyiben fennáll ez a kötelezettség (villanyszerelői tevékenység esetén igen!). Kézművesjegyzékbe történő bejegyzés A kézművesipari tevékenységek (túlnyomórészt építőipari vagy azzal rokon tevékenységek) gyakorlását Németországban külön rendelet szabályozza (Handwerksordnung). A rendelet lényege, hogy a kézművesjegyzékbe kötelezően bejegyzendő tevékenységek gyakorlása csak azon cégek számára engedélyezett, amelyek a tevékenység gyakorlásához szükséges ismeretekkel rendelkező vezető beosztású munkavállalót alkalmaznak. A szakmai ismereteket az ún. mestervizsgáról szóló bizonyítvánnyal kell igazolni. A mestervizsga-igazolás bemutatása alól a rendelet lehetőséget ad felmentés kérésére olyan esetekben, ha a mestervizsga letétele a cégvezető munkatársa számára "méltánytalanul nagy" megterhelést jelentene. A felmentés megadásáról a tartományelnök (Landespräsident) dönt. Adóhatósági igazolás A vállalkozási szerződéses cégeknek a telephelyük szerint illetékes adóhatóságnál (Finanzamt) adószámot kell kérniük. Az adószám megadását a hivatal írásban igazolja. A magyar vállalkozási szerződéses cégek németországi nem önálló telephelyét a két ország között megkötött kettős adóztatást elkerülő egyezményben foglaltak figyelembevételével számos adókötelezettség terheli. A vállalkozási szerződések németországi engedélyezési eljárása A magyar vállalkozási szerződéses cégek németországi engedélyezése a Frankfurt Városi Munkaügyi Ügynökség hivatalában működő Hessen Tartományi Munkaügyi Regionális Igazgatóságon és a Frankfurt Városi Munkaügyi Ügynökségen történik. A hivatal elérhetősége: Serviceeinheit der Regionaldirektion Hessen, c/o Agentur für Arbeit, Hainerweg 44, 60599 Frankfurt am Main. Telefon: 00 49 (0)69 59769-0. A vállalkozási szerződések német részről történő kétlépcsős engedélyezése során a városi munkaügyi ügynökség a szerződések formai és alaki kellékeit vizsgálja, valamint elvégzi a szerződéssel kapcsolatos adminisztrációs tevékenységet, a tartományi munkaügyi regionális igazgatóság a szerződések tartalmi részét ellenőrzi a vonatkozó német rendeletek, előírások szigorú figyelembevételével. Azt, hogy egy vállalkozási szerződés teljesítése engedélyezhető-e, kizárólag a tartományi munkaügyi regionális igazgatóság dönti el. A munkaügyi ügynökség a tartományi munkaügyi regionális igazgatóság írásos hozzájárulásának kézhezvétele után ellenőrzi, hogy a hozzájárulásban meghatározott, a munkavállalási engedélyek kiváltása előtt lerovandó illetéket a kérelmező cég befizette-e. A Magyarországról kiküldött munkavállalók németországi tartózkodását a vállalkozási szerződés időtartamára a lakóhely szerint illetékes önkormányzatnál kell bejelenteni, a Németországba történő megérkezést követően 8 napon belül. Az Európai Unió és az Európai Szabadkereskedelmi Övezet állampolgárai részére 2005. január 1-től nem kell tartózkodási engedélyt beszerezni, ugyanakkor célszerű megkérni az idegenrendészeti szervektől azt az igazolást (Freizügigkeitsbescheinigung), amely igazolja, hogy a munkavállalók a bevándorlási törvény alapján jogosan tartózkodnak Németországban. A munkavállalók a munkavégzést csak a munkavállalási engedély kézhezvételét követően kezdhetik meg. A munkavállalási engedélyek kérelmezése a Frankfurti Munkaügyi Ügynökségen történik. A munkavállalási engedélykérelem előre nyomott (sárga színű) formanyomtatvány, amelyet rendszerint a munkáltatók töltenek ki az engedélykérelemben felsorolt kérdések alapján, és a munkavállalóval aláíratják. Az egyes munkavállalók munkavállalási engedélykérelméhez másolatban mellékelni kell a munkavállalók útlevelének vagy személyi igazolványának az azonosításhoz szükséges oldalait. A munkavállalási engedélykérelem érvényesítése a kérelem munkaügyi ügynökségi ellenjegyzésével történik.  Mint már korábban leírtuk, az építőiparban foglalkoztatott külföldi munkavállalók esetében a németországi foglalkoztatást szabályozó ún. kiküldetési törvény előírja, hogy a munkavállalókat országosan egységesen a kölni székhelyű Pénzügyi Főigazgatósághoz a foglalkoztatás várható kezdési és befejezési időpontjának feltüntetésével be kell jelenteni. A magyar cégek kötelezettségei az engedélyezési eljárásban A magyar vállalkozóknak, mint munkáltatóknak a kötelezettségei közé tartozik a vállalkozási szerződések teljesítését elősegítő kormánymegállapodásban és annak végrehajtási előírásaiban foglaltak maradéktalan betartása. Ezen kötelezettségek betartása alatt a magyar munkavállalók németországi foglalkoztatására vonatkozó német hatósági előírások betartása értendő, hiszen a magánjogi szerződésekben foglalt kötelezettségek betartására más, nem munkaügyi hatósági előírások, szabályozások vonatkoznak. A magyar vállalkozási szerződéses cégek szerződéseik teljesítésére a német munkaügyi hatósági engedélyeket csak abban az esetben kapják meg, ha felelős munkatársaik aláírásával igazolják annak a német munkaügyi hatóság által összeállított és kézbesített információs anyagnak (Merkblatt 16 A) átvételét, amely megismerteti a cégekkel, hogy milyen jogaik és kötelezettségeik vannak németországi vállalkozási szerződéses tevékenységük kifejtése során. A munkaerő-átengedés vizsgálata A vállalkozási szerződés teljesítését a teljesítés helye szerint illetékes vámhivatal helyszíni ellenőrzés alapján vizsgálja. A vámhivatal minden egyes, a körzetében teljesítendő vállalkozási szerződésről értesítést kap, és kötelessége az e szerződéseken folyó munkavégzést ellenőrizni. A megállapított szabálysértéseket szankcionálja, egyben a szankcionálás tényéről értesíti a Hessen Tartományi Munkaügyi Regionális Igazgatóságot.

Elektromos mérések - Kábelek mérése II.

Pástyán Ferenc |  9742
1

A cikk második részében a kábelek hosszmérésével, valamint falba ágyazott kábelek, rövidzárak és szakadások keresésére alkalmas teszterekkel foglalkozunk. A kábelek hosszának mérése - különösen, ha hosszú és kábeldobra feltekercselt kábelekről van szó - nem egyszerű feladat. A mérés elvégzéséhez többféle elven működő készüléket használhatunk. A legrégebbi módszer a kábel ellenállásának mérése. Ehhez a kábel mindkét végének hozzáférhetőnek kell lennie. Ha a kábel mindkét vége hozzáférhető a méréshez, akkor le tudjuk mérni az egyes erek ellenállását külön-külön. Ha ismerjük az ér méretét és anyagát, az ellenállásra vonatkozó egyenlet ismeretében kiszámíthatjuk az ér, azaz a kábel hosszát. Ha a kábel két vége olyan távol van egymástól, hogy a méréshez egyszerre nem tudunk mindkét véghez hozzáérni, akkor a (kéteres) kábel egyik végén a kábelt rövidre zárjuk, majd a mérést elvégezve a kapott értéket osztjuk kettővel. A méréshez használható készülékek természetesen automatikusan elvégzik a szükséges számításokat, és a kijelzőn közvetlenül a kábel hosszát kapjuk (1. ábra). Ahhoz azonban, hogy pontosan tudjunk mérni, néhány feltételt biztosítani kell. 1. A kábel ellenállása a hőmérséklet függvényében változik. Ezért nem mindegy, hogy milyen hőmérsékleten mérünk. A modern műszerek azonban hőmérséklet- kompenzációval rendelkeznek. Ahhoz, hogy a mérőműszer hőmérséklet-kompenzációja megfelelőn működjön, a mérőműszernek és a mérendő kábelnek azonos hőmérsékleten kell lennie. Ezért a mérés megkezdése előtt legalább 2 óra hosszával a műszert és a kábelt azonos térben, egymás közelében kell tárolni. Egyes készülékekhez kalibráló hurkot is szállítanak. A kalibráló hurkot szintén a mérendő kábel mellett kell tárolni, a mérés megkezdése előtt legalább negyed órával. 2. A mérőkábel ellenállásának kompenzálása. Méréskor a mérőkábel ellenállása, kompenzálás nélkül, beleszámítana a mért értékbe. Ennek elkerülése két módon lehetséges: vagy mérés előtt megmérjük a mérőkábelek ellenállását, és azt majd kivonjuk a mért értékből, vagy négyvezetékes mérési módszert használunk. Az első esetben a mérőkábelek végét rövidre zárjuk, és a műszert kinullázzuk. Korszerűbb készülékek esetében ezt a készülék automatikusan elvégzi nullázó állásban. Ezzel a készülék mérésre kész. A második esetben ilyen nullázásra nincs szükség, a négyvezetékes mérési módnál a mérőkábelek ellenállása nem számít bele a mérésbe (lásd 2. ábra). Miután a feltételek teljesültek, a műszeren beállítjuk a kábelér átmérőjét és anyagát, és elvégezzük a mérést (3.ábra). A fenti módon mérő műszerekkel akár 20 km-ig is mérhetünk kábelhosszt. Az elérhető pontosság (a műszer pontossága!) általában 2-3% (a mért értékre vonatkoztatva), a kábelér mérete 0,5.500 mm2 lehet. A pontosságnál meg kell jegyezni, hogy ez a mérőműszer pontossága, és nem számít bele a kábelér keresztmetszetének szórásából adódó hiba. Az esetek jelentős részében nem tudunk a kábel mindkét végéhez hozzáférni (pl. egy épületben), és így annak hossza az előző módszerrel nem mérhető le. Erre a problémára megoldás a (pulzus-)visszaverődés alapján működő kábel-hosszmérő (4. ábra). A működés alapja az, hogy ha egy nyitott végű kábelre egy impulzust adunk, akkor az a kábel paramétereitől (anyagától és mechanikai kialakításától) függően egy adott idő múlva verődik vissza. A kibocsátott és visszavert impulzus közötti idő arányos a kábel hosszával (5. ábra). Az elmondottakból következik, hogy a mérés adott típusú kábelekre (amelyek elektromos paraméterei ismertek) végezhető el pontosan. Az új fejlesztésű készülékek memóriájában akár több száz kábel paramétere is eltárolható, méréskor a kábel típusát kell a mérőműszeren beállítani. A fenti mérési elv azonban nem csak a kábel hosszának mérésére, hanem kábelszakadások helyének megállapítására is alkalmas. Szakadáskor a visszaverődés a szakadási helyen következik be, így nem a kábel teljes hosszát, hanem a kábel szakadásának a mérési helytől számított távolságát kapjuk meg (6. ábra). Az ezen az elven működő készülékekkel a kábeltől függően 2000 m-ig mérhetünk kábelhosszt kb. 0,1 m felbontással. A pontosság itt is 2-3% körül mozog, amely nem tartalmazza a kábel mechanikai kialakításának szórásából adódó hibát. A mindennapi munka során sokszor kell megállapítanunk falban futó kábelek helyét, továbbá, hogy melyik biztosító melyik kábelhez tartozik. Erre a célra kétfajta eszközt használhatunk. Az egyik fajta készülék a feszültség alatt lévő kábel helyének meghatározására szolgál. Ennél feltétel az, hogy a kábel feszültség alatt legyen. Előnye az, hogy nem kíván különösebb előkészületet, a falban futó kábel nyomvonalát egyszerűen tudjuk meghatározni. Hátrány az, hogy ha egymás mellett több kábel fut, akkor ezeket nem tudjuk ezzel a készülékkel szétválogatni (7. ábra). A készülék kivitelétől függően általában 10 cm mélységig használható kábelkeresésre. A berendezés általában egy erősítésszabályozóval is rendelkeznek, amellyel a detektálási érzékenység változtatható a finomabb keresés érdekében. A detektálás általában hang- és fényjelzéssel történik a használat egyszerűsítésének céljából. Természetszerűleg ezek a készülékek használhatók a kábelek hibahelyeinek felkutatására is, hiszen csak feszültség alatt lévő kábeleket érzékel. A berendezések egy része alkalmas fémkeresésre is, általában 4-6 cm mélységig. Ezzel a falban futó víz- és gázvezetékek, vagy egyéb falban futó fémszerkezetek helye határozható meg. Mint említettük, a fenti típusú készülékek nem használhatók abban az esetben, ha egymás mellett több kábel fut a falban vagy a kapcsolószekrényben stb. Ilyen feladatnál adóegységgel felszerelt kábelkeresőt használhatunk (8. ábra). Ebben az esetben a készülék két részből, egy adóegységből és egy vevőegységből áll. A keresendő nyomvonalhoz a kábel általában nem lehet feszültség alatt. Az adóegység, amelyet a kábel végére kell csatlakoztatni, a modernebb kivitelű készülékeknél kódolt jelet ad a kábelre. Ez a kódolt jel lehetővé teszi a más jelektől való megkülönböztetést és egyszerűsíti a digitális kijelzést. A készülékek kábel-azonosításra, kábel falban történő keresésére általában 10-30 cm mélységig alkalmasak. A kijelzést hangjelzés egészíti ki. Ezek a típusok jól használhatók biztosítók azonosítására is. Nincs más dolgunk, mint az adóegységet abba az aljzatba csatlakoztatni, amelynek a biztosítóját keressük, és a kapcsolószekrényben a hozzá tartozó biztosítónál fogunk azonosító jelet kapni. 9. ábra: adóegység csatlakoztatása, 10. ábra: a biztosító azonosítása a vevőegység segítségével. Természetesen ezek a típusok is használhatók kábel szakadási helyének meghatározására. Nyilvánvalóan itt nem kapjuk meg méterben a szakadási helyet, a kábel hosszában kell a készüléket végigvinnünk a szakadási hely megkereséséhez. Vannak esetek, amikor jól jönne a kábeleken kívül a falban elrejtett (fa)tiplik és egyéb faszerkezetek helyének a meghatározása (11. ábra). Erre is találunk készüléket, amely egyaránt alkalmas falba temetett fa- és fémszerkezetek felkutatására. Az érzékelési mélység 2.5 cm, de ez általában elegendő is. A készüléket a falra a feltételezett helyre kell helyezni, és a kijelzőt maximum- vagy minimumkeresésre állítani, majd lassan mozgatni a falon. A keresett fa- vagy fémszerkezet helyén a kijelző a beállított módon jelez. A készülékkel természetesen a keresett kábel nyomvonalát is meghatározhatjuk.  

A madáreltérítőkről

netadmin |  3963

A Hortobágyi Nemzeti Park egy kitüntetett területén repcét termesztenek, ami a túzokmadarak kedvelt őszi-téli eledele is egyben. A problémát az jelenti, hogy az adott terület felett húzódik egy magasfeszültségű távvezeték: nyilvánvalónak tűnik fel, hogy ezek a vezetékek direkt veszélyt jelentenek a nagytestű madarak számára, hiszen navigálóképességük elmarad fürgébb társaikétól. A közvetlen veszélyforrást elsősorban nem az áramütés kockázata képezi, hanem a mechanikai ütközéskor fellépő sérülés lehetősége. Noha az áramszolgáltató tervbe vette az adott területen a földalatti vezeték telepítését, áthidaló megoldásként mintegy negyven darab ún. Firefly madáreltérítő eszközt szereltek fel az elmúlt év végén. Ennek vonatkozásában a közelmúltban sajtótájékoztatót tartottak, amelyen részt vettek az E.ON Tiszántúli Áramszolgáltató Zrt., a Madártani Egyesület, valamint az eszközt Magyarországon forgalmazó vállalkozás, a Drive Electric Kft. képviselői. Először is, le kell szögezni, hogy helytelen a "madárriasztó" kifejezés használata: az alkalmazott technológia egyik előnye pontosan abban foglalható össze, hogy az állatokra nem gyakorol "traumatikus" hatást (mint más fény- vagy hangeszközök), hanem arra törekszik, hogy szerepe a figyelemfelhívásban, eltérítésben kimerüljön, az állatok bioritmusának megváltoztatása nélkül. A szóban forgó eszközt egy amerikai vadbiológus fejlesztette ki, tanulmányozva a korábban bevezetett madáreltérítő rendszereket is. Mindenki ismeri például a nagyfeszültségű vezetékeken elhelyezett gömböket, amelyek nem csupán a légiforgalmú közlekedőeszközöknek nyújtanak segítséget, védelmet, hanem a madaraknak is. Ezeknél azonban komoly nehézséget jelent az a körülmény, hogy már a vezeték létesítése során felhelyezendők, s feszültség alatt nem távolíthatók el, pozíciójuk nem módosítható. Hatásfokuk pedig más eszközökhöz képest igen rossz, különösen esős, párás időben, rossz látási viszonyok között, amikor is pedig a legnagyobb szükség volna rájuk. Ezzel a szemben az ismertetendő eszköz egyik kitüntetett eleme a mobilitás: akár az alkalmi madárvonulásokhoz igazodva, feszültség alatti munkavégzés keretében helyezhetők fel a vezetékekre. Az említett sajtótájékoztatót követően az E.ON szakemberei rövid terepi munkavégzés keretében demonstrálták az eljárást. A Firefly eszköz felépítése a következőképpen jellemezhető. Az eszköz két alkotóelemből épül fel: speciálisan madáreltérítési funkcióval rendelkezik egy mozgó, forgásra képes műanyaglap, amely speciális fóliaborítást kapott. A fólia ugyanis 3D felépítésű, és belső szerkezete a gyémántkristály rácsszerkezetéhez hasonlít: ennek következtében a ráeső fényt nem csupán merőlegesen veri vissza, hanem a tér minden irányába szétszórja. Szintén kiemelendő tulajdonsága ennek a lapkának az, hogy az UV-tartományt is nagy hatásfokkal visszaveri. Ez azért érdekes, mert köztudomású, hogy a madarak eltérő látásmechanizmussal rendelkeznek, mint az emberek: számukra nagy segítséget jelent az emberek számára hozzáférhetetlen ultraviola tartomány érzékelése is. A lapkát befedik a fent leírt speciális fóliával. Egyik oldalon narancs-vörös, míg a másik felén zöldessárga színű borítást kap. A FireFly másik fontos eleme a - speciális időjárásálló poliamidból készült - rugós rögzítőkengyel. A két alkatrész közti összeköttetést biztosítja a zárt golyóscsapágyas függesztjék. Ennek központi eleme egy csapágy, amely lehetővé teszi, hogy a legkisebb szellő hatására is forgómozgást kezdjen a lapka. A két színelem forgómozgásának eredményeképpen egy villogó fényhatás keletkezik: ez úgy hat a madarak ösztönrendszerére, hogy veszélyforrásként azonosítják a berendezést. Tekintettel arra, hogy a készüléket már 100-150 méterről meglátják a madarak, elégséges idejük marad a mozgásirány megváltoztatására, a szükséges navigáció elvégzésére. A feltaláló és gyakorlati tapasztalatok szerint a készülékeket mintegy 15 méterenként célszerű elhelyezni a vezetékeken. Nagy előnye más rendszerekkel szemben a Firefly-nak, hogy segédenergia nélkül üzemel, éveken keresztül nem igényel karbantartást. A készülék tervezésénél a kültéri behatásokkal úgy kalkuláltak, hogy 15 éves szavatosságot vállal a gyártó vállalat. A lapka anyagát úgy alakították ki, hogy a téli periódusban erősebben jelentkező zúzmarásodásnak is fokozottan ellenálljon, szintén javítva a készülék hatásfokát. Fontos, hogy a lapkákon fluoreszkáló csíkokat is elhelyeztek, amelyek a nappali időszakban magukba gyűjtött fényt éjszaka kisugározzák, így biztosítva az éjjeli működés hatékonyságát. Hozzávetőlegesen 8-9 órás utánvilágítási tartam biztosított ezáltal, tehát lényegében 24 órán keresztül fejti ki hatását a készülék. A vezetékre történő felhelyezés, rögzítés egy speciális, poliamid keverékből álló kengyel segítségével történik: egy szigetelt rúd biztosítja ennek biztonságos eljuttatását a feszültség alatt álló vezetékhez (akár a talajról is), s a kengyel záródása biztos kötést eredményez. A kengyel belsejében, a vezetékkel érintkező felületen egy időjárási viszonyoknak ellenálló gumitbetét található. Ez biztosítja egyfelől a biztos tapadást, másfelől védi magát az alumíniumvezetéket is a forgóeszköz kiváltotta súrlódástól. A készülék előnyeként továbbá kiemelhető, hogy rendeltetése nem pusztán a vezetékekre vonatkozó veszélyérzet felkeltésére irányul: gyakori problémaként jelentkezik ugyanis a szolgáltatóknál az, hogy a madarak tartózkodási helyként előszeretettel választják az oszlopfejeket, a szabadtéri transzformátorállomások környezetét. Ennek sok esetben az az eredménye, hogy rövidzárlat áll be a két fázis, illetve a fémtest és a fázisvezető között. A kutatások kimutatták, hogy az eszköz működése kiterjed a közeli távolságtartásra: egyes madárfajok kedvelt, elektromos szempontból érintett fészkelési helyszíneire telepítettek készülékeket, s azt tapasztalták, hogy lényegében jelentősen csökkent a balesetek száma. A készülék alkalmazási tartománya nem korlátozódik a nagyfeszültségű távvezetékekre: használatuk éppígy elképzelhető például antennák merevítősodronyán vagy hajók kötélzetén. Szintén frekventált alkalmazási területként jelölhető meg a vasúti felsővezetékek, a külföldön már igen elterjedt szélerőművek övezete. De további alkalmazási területek a repülőtéri használattól kezdve a vadállatoktól való védekezésig, illetve a nemzeti parkok megóvásáig terjednek. A termék Magyarországon a 2006-os Industria Szakvásáron került bemutatásra a szélesebb nagyközönség számára, s különdíjban részesült. A magyarországi forgalmazó elküldte a bemutató készülékeket a hazai szolgáltatóknak, így elterjedésére rövid időn belül sor kerülhet. Ezeket a munkálatokat nagy mértékben elősegíti az, hogy Győr környékén egy érdekes kísérletet hajtanak végre a közeljövőben, azt vizsgálva, hogy hogyan reagálnak a seregélyek a FireFly-ra. Ki kell emelni, hogy a rögzítő kengyel nem csak a FAM-os munkákhoz szükséges, ez biztosítja az elmozdulásmentes rögzítést. Tekintettel arra, hogy a rögzítőelem az ár közel 50%-át teszi ki, olyan alkalmazásokhoz, ahol nincsenek ilyen szigorú rögzítési követelmények, egyszerűbb módon is kihelyezhető a termék, lényegesen kedvezőbb áron.

Munkavállalás Labanchonban

netadmin |  4063
1 5 (1)

Sorozatunkban ez alkalommal egy olyan villanyszerelő bemutatására kerül sor, aki több éve elszakadt a hazai villanyszereléstől, tekintettel arra, hogy rendszeresen Ausztriában vállal szakirányú megrendeléseket. További érdekessége szakmai pályájának az, hogy külföldön - szembesülve a helyi igényekkel - tanulta ki az épület-felügyeleti rendszerek telepítését. Sárközi Elemér eredetileg autószerelő szeretett volna lenni, de mivel ez akkoriban divatszakmának számított, és a korlátozott iskolai helyekre nem sikerült bejutnia, végül a mosonmagyaróvári Hunyadi Mátyás Szakmunkásiskola villanyszerelési szakát végezte el. A tanulási, önképzési hajlandóság már ekkor is meghatározó volt számára: esti tagozaton szerzett érettségi bizonyítványt. Kísérletet tett az egyetemi tanulmányok elkezdésére is: ez azonban anyagi nehézségek miatt meghiúsult. Maradt tehát a szakmunkás képesítés és az érettségi, amely 1974-ben biztos megélhetést biztosított számára. Egy államközi szerződés keretében lehetősége nyílt arra, hogy az NDK-ban vállaljon munkát: 3, 6, illetve 9 éves időtartamú szerződéssel lehetett kint tartózkodni, a jelentkezők szinte állampolgársággal járó előnyöket élvezhettek a lakáshoz jutástól kezdve az igencsak megbecsülendő fizetésig. Legfontosabb előnyként azonban a nyelvtanulás lehetősége kínálkozott: három év alatt a kicsit is igyekvő ember annyi alapozást szerezhetett, hogy akár a tartós kinti munkavállaláson is elgondolkozhatott. A hazatérés után karbantartói állásokat vállalt el nagyobb erőműveknél: így például dolgozott az inotai, pétfürdői erőműveknél is. Ki kell azonban hangsúlyozni, hogy ez a munkakör nem felelt meg Elemér elvárásainak: a monoton, helyhez kötött munkavégzés nem használta ki azokat a készségeket, amelyeket korábban megszerzett. Kézenfekvőnek mutatkozott az az idea, hogy német nyelvtudása alapján külföldön vállaljon munkát. A rendszerváltást megelőző években következett be a fordulat: egy ausztriai érdekeltségekkel rendelkező székesfehérvári vállalat keretében nyílt lehetősége az első ausztriai utakra, villanyszerelési munkák elvégzésére. Szomorú vetülete is volt azonban ennek a történetnek: jellemzően 100 magyar villanyszerelőből hozzávetőlegesen 70 az első napokban hazajött, tehát nagyon kevesen tudtak hosszú évekre megkapaszkodni. Alapvetően az jelentette a problémát, hogy a magyar villanyszerelők hozzászoktak egyfajta "szocialista" munkamorálhoz, tehát a pontatlan, kényelmes munkavégzéshez. Márpedig Ausztriában nem lehetett "szemre" dolgozni: az épületvillamosság minden egyes elemét nagyfokú pontossággal kellett végrehajtani. S persze a megfelelő sebesség is elvárás volt: aki nem tudta felvenni a megfelelő tempót, aki tovább szöszmötölt egy kapcsolóval, mint amennyi idő erre biztosítva volt, az már pakolhatott is. Röviden: igen jelentős fluktuáció alakult ki. S ez természetes is volt, hiszen a hazai keresetek többszörösét, pontosabban sok-sokszorosát lehetett megkeresni. A jövedelmek közötti különbség akkora volt, hogy Elemér hosszú távú vállalati lakáskölcsönét néhány hónap alatt maradéktalanul visszafizethette. Ez az átütő kereseti különbség érlelte meg Elemérben, hogy hosszabb távon is külföldön marad. Az első időkben a magyar vállalat, később saját szervezésében jutott megrendeléshez. Igaz, volt néhány kísérlet arra is, hogy hazaköltözzön: időközben családot alapított, nem volt mindegy tehát, hogy hol vállal munkát. Vezető szerelőként kezdett itthon dolgozni egy osztrák tulajdonú vállalkozás számára, olyan komplexumok elektromos kivitelezése fűződik a nevéhez, mint például a budapesti Madách-Center, a Deutsche Bank épülete, illetve több irodaház létesítése. Az elektromos kivitelezés természetesen már ekkor erős- és gyengeáramú rendszerek komplex telepítését ölelte fel. Ezekhez a munkákhoz jelentős szakmai tapasztalatot gyűjtött össze Ausztriában: a külföldi munkavégzés egyik letagadhatatlan előnyének feltétlenül a korszerű technológiákhoz való hozzáférés bizonyult, hiszen a szerelési alapanyagoktól kezdve a szerszámkészletig sorolhatók azok a fejezetek, amelyeknél Elemérnek módja volt a legújabb technológiákkal való megismerkedésre. Az itthoni munkavégzésnek az anyavállalat csődje vetett véget. Egy sikertelen vállalkozás után Elemérnek korábbi osztrák összeköttetéseit felhasználva sikerült Izraelben munkát vállalnia. Egy fél évet töltött el itt Elemér, egy új építésű kaszinó elektromos kivitelezését látta el magyar kollégákkal. (Építésének idején etalonnak számított a szórakoztató központ, ma drótkerítés veszi körbe a háborús körülmények miatt.) A kivitelezés szakmai érdekessége az volt, hogy itt találkozott először Elemér buszrendszer-alapú világítástechnikával, illetve egyéb épület-felügyeleti megoldásokkal: a helyi Intercontinental szállóban kísérletezett először különböző világítási alaphelyzetek programozásával. Ugyanez az osztrák munkakapcsolat biztosított számára munkalehetőséget Venezuelában is, ahol hasonló létesítmények villanyszerelését végezték el. Sajnos itt is felmerült a magyar munkatársak megbízhatatlansága: csak úgy lehetett fegyelmet tartani, hogy egyes szerelőket haza kellett küldeni. A gond itt is a munkamorál volt: feszített munkatempóban kellett dolgozni, s ebbe bizony nem fért bele az éjszakai randalírozás, az italozás. Ebben a periódusban sor került még további külföldi szerelési munkákra is, azonban az igazi hozadéka ezeknek az "utazásoknak" egy osztrák kivitelező társasággal való megismerkedés. Lényegében ennek köszönhető a folyamatos foglalkoztatás és az EIB-technikával való közelebbi "munkakapcsolat". Az osztrák céggel történő együttműködés kezdetén hamar kiderült, hogy nyugati szomszédunknál nem lehet a vonatkozó szakismeretek nélkül boldogulni: már az első munkánál, egy turistaház (!) elektromos szerelésénél támaszkodni kellett az EIB-ismeretekre. Hangsúlyozni kell, hogy Elemér korábban nem ismerte ezt a rendszert: a megrendelő szakembere vállalta a feladatot, hogy a tervrajzok alapján elmagyarázza az újfajta technikát a magyar szerelőcsapatnak. S valóban így történt az első munka: lépésről lépésre instruálták a létesítés során. Megmutatták a megfelelő szerelési alapanyagokat, elmagyarázták, hogy milyen kábeleket lehet alkalmazni, ismertették a különféle modulok rendeltetését, illetve nyomatékosították az erős- és gyengeáramú rendszerek megkülönböztetését. Lépésről-lépésre sajátították el azt a szemléletmódot, hogy a létesítmények milyen szerteágazó rendszerei integrálhatók az EIB-felügyeletbe: a riasztórendszerektől kezdve az árnyékolástechnikán át egészen a világítástechnikáig számos feladatot oldottak meg. Az EIB-technikával való megismerkedés egyúttal rádöbbentette Elemért arra is, hogy a szakmai információk frissítése napi kérdés: a bővíthető modulok által ugyanis szinte mindennaposak a fejlesztések, a különböző gyártók újdonságait rendszeresen követni szükséges. Az EIB-technikával kapcsolatban nagyon sokan félnek a programozási munkafázistól. Elemér is tartott eleinte ettől a lépéstől, később azonban mégis beiratkozott egy multinacionális nagyvállalat szaktanfolyamára. Jellemző, hogy magyarországi tájékozódása, keresgélése alatt nagyon sok, meghatározó cégnél nem is tudtak a rendszerről! Az is jellemző, hogy sok ismerős szerelő kinevette: 50 évesen nekiáll tanulni! Az is tanulságos ellenben, hogy az osztrák partner támogatásával jutott hozzá a szoftver licenszéhez! A jövőre vonatkozó elképzelései között kiemelte azt, hogy EIB-programozóként szeretne dolgozni, méghozzá a magyar piacon. Noha szereti a hagyományos villanyszerelést, s meg is kívánja tartani ezt vállalkozási profilként, de szakmai kihívásnak ma már a programozást tekinti: elindítani egy EIB-rendszert, és működőképes létesítményt átadni a megrendelőnek. Meggyőződése, hogy az osztrák példa előbb-utóbb hazai gyakorlattá válik, és az EIB-technika nálunk is rohamos fejlődésnek indul. S ha ez bekövetkezik, akkor a technológia több hazai vállalkozás számára biztosít majd megélhetést. Sajnos, ma még az a gyakoribb, hogy a villanyszerelők visszamondják (!) az EIB-technikára vonatkozó megbízásokat. Elemér tervei szerint másfél éven belül szeretne itthon dolgozni: természetesen erre csak akkor nyílik lehetőség, ha cégalapítási elképzelései előrehaladnak, illetve fontosnak tartja, hogy közel 20 éves osztrák munkakapcsolatát megfelelő módon, a megrendelő szempontjaira tekintettel kívánja lezárni.

A fény forrása VII. – A fénycsövek színe

netadmin |  5679
1 5 (1)

Bizonyára a kedves olvasó is járt már úgy, hogy kinézett magának egy barna ruhadarabot az üzletben, majd amikor vásárlás után megnézte az utcán, rájött arra, hogy amit vett, annak a színe kaki. De számtalan hasonló eset sorolható fel példaként a rossz színvisszaadású világításnál történő téves színes termékválasztásra. Ezért gyakran tévesen a fénycsöves világítást okolják. Hasonló jelenséget tapasztalunk abban az esetben is, ha két azonos típusú fénycsővel világítunk meg egy színes tárgyat, ezt más-más színűnek látjuk. A helyesen kiválasztott, jó szín-visszaadású fénycsöves világítás mellett lehet színhelyesen érzékelni a színeket. Így például képtárakat, galériákat is világítanak fénycsövekkel, pedig az ilyen jellegű helyiségekben igenis szükség van a tökéletes színfelismerésre.

A LED-technológia

Láng Ernő |  6592

A LED az angol elnevezés rövidítésén alapul (Light Emitting Diode – azaz fénykibocsátó dióda), s egyre jelentősebb helyet foglal el a világítástechnikai eszköztárunkban. Felfedezése óta a LED-et számos különböző alkalmazásban használták. Kezdetben inkább jelzőfényként, órákban, kalkulátorokban, távirányítókban, majd háttérvilágításként sok más elektronikus eszközben.

Az új villámvédelmi szabvány II

Kruppa Attila |  4664

Vezérfonál a szabvány megértéséhez Amint azt előző cikkünkben már említettük, az 5. pont lényegében vázolja azt az elvi hatásmechanizmust, amely a villámok és a villámkárok, illetve az utóbbiak következtében előálló veszteségek között teremt kapcsolatot, és amelynek ismerete nélkülözhetetlen a szabvány további lapjainak értelmezéséhez, alkalmazásához. Ne számítsunk bonyolult összefüggésekre: a lényeg a tapasztalható jelenségek leírásának szintjén kerül tárgyalásra. A leírás egyfajta vezérfonal, amely segítséget nyújt a szabvány, különösen a Kockázatelemzés megértéséhez. A villámok épületekre gyakorolt hatása A vezérfonál első elemeként a villámcsapások épületekre gyakorolt hatását taglalja a szabvány. Ez számos paraméter függvénye, melyek között az épületjellemzőket is megtaláljuk: . szerkezet (fa, tégla, beton, vasalt beton, acélszerkezet), . funkció (lakóház, iroda, mezőgazdasági épület, színház, szálloda, iskola, kórház, múzeum, templom, börtön, üzlet, bank, üzem, gyár, sportcsarnok), . benn tartózkodók és tartalom (személyek és állatok, éghető vagy nem éghető anyagok jelenléte, elektromos és elektronikus rendszerek alacsony vagy magas lökőfeszültség-állósággal), . csatlakozó szolgáltatások (elektromos hálózat, telefonhálózat, csővezetékek), . meglévő, illetve tervezett védelmi intézkedések (intézkedések a fizikai károsodás vagy életveszély csökkentésére, intézkedések a belső rendszerek meghibásodásának elkerülésére), . a veszély nagysága és jellege (nehezen kiüríthető épületek, vagy olyan épületek, ahol pánikkal kell számolni, környezetüket veszélyeztető létesítmények. Ezek a jellemzők a szabvány második lapjában kifejtve (számszerűsítve) jelennek majd meg, mint kockázatot befolyásoló tényezők. A villám által okozott károk és veszteségek A vezérfonál második eleme a villámcsapások, az ezek által okozott kár- és veszteségtípusok logikai összerendezése. A károk és veszteségek forrásai (source) olyan villámcsapások, amelyek lecsapási pontja a védendő épülethez viszonyítva négyféle lehet: . S1 - Épületet érő közvetlen villám, . S2 - Épület közelében lecsapó villám, . S3 - Épülethez csatlakozó szolgáltatást érő villám, . S4 - Épülethez csatlakozó szolgáltatás közelében lecsapó villám. (Amint azt az előző cikk végén megjegyeztük, a épületek [építmények] és a szolgáltatások villámvédelmét a szabvány különválasztja. Itt azonban eltekintünk a különbségektől, és csupán az épületekre koncentrálunk. A szabvány bemutatásának szempontjából ez az egyszerűsítés megengedhető.) A lecsapó villámok által okozott károkat (damage) három csoportba sorolja a szabvány, függetlenül a villámok és a védendő épület kölcsönös helyzetétől: . D1 - Emberek és állatok érintési- és lépésfeszültség által bekövetkező sérülése, . D2 - Fizikai károsodások (tűz, robbanás, mechanikai sérülés, vegyianyagok kiszabadulása) a villámáramok hatására, . D3 - Belső rendszerek meghibásodása a villám által keltett elektromágneses impulzus hatására. A károk közvetve és közvetlenül is veszteségekhez (loss) vezetnek, amelyeknek négy típusát különbözteti meg a szabvány: . L1 - Emberi élet elvesztése, . L2 - Közszolgáltatás elvesztése, . L3 - Kulturális örökség elvesztése, . L4 - Gazdasági érték elvesztése (épület és tartalma, szolgáltatás és tevékenység megszűnése). Egy-egy villámcsapás persze nem vezet szükségszerűen a felsorolt veszteségek bármelyikéhez is. A károk és veszteségek bekövetkezése csak valamilyen valószínűséggel jellemezhető, amely függvénye a villámjelenségek statisztikus előfordulásának, fizikai paramétereinek. A valószínűséget a védendő épületek jellemzői is (méret, szerkezeti kialakítás, funkció stb.) befolyásolják. A veszteség forrása (pl. épület közelében lecsapó villám) és a veszteség (pl. emberi élet elvesztése) közötti kapcsolat, amely a veszteség kockázatát meghatározza majd, részleteiben tehát számos tényezőtől függ. Ezeket a tényezőket a szabvány második lapja, az MSZ EN 62305-2 a kockázatértékelés bemenő adataiként majd felsorolja, részletes tanulmányozásuk itt szükségtelen. A mindennapi élet szempontjából a veszteség és a veszteség bekövetkezésének kockázata értelemszerűen együtt veendő figyelembe. Ennek megfelelően a szabvány bevezeti az előbb említett veszteségtípusokhoz kapcsolódó kockázatok (risk) alábbi típusait is: . R1 - Emberi élet elvesztésének kockázata, . R2 - Közszolgáltatás elvesztésének kockázata, . R3 - Kulturális örökség elvesztésének kockázata, . R4 - Gazdasági érték elvesztésének kockázata. A villámvédelem szükségessége és gazdasági célszerűsége A bevezetőben említett vezérfonál harmadik eleme az alkalmazást érinti. A szabvány úgy fogalmaz, hogy a védendő épület villámvédelmének szükségességét annak figyelembevételével kell értékelni, hogy csökkentsük az L1, L2 és L3 közösségi értékek (social values) elvesztésének esélyét. Ez a megközelítés magyarázatra aligha szorul, annál is inkább, mivel az MSZ 274-2-ben a "Rendeltetés szerinti besorolás" e szempontrendszert tartalmazza. Ez az értékelés azonban csak a villámvédelem kialakításának szükségszerűségére utal majd, figyelmen kívül hagyja a gazdaságosság kérdését. Az L4 kategória, azaz a gazdasági érték elvesztése az előbbieken túlmenően más megfontolásokat is lehetővé tesz: a villámvédelem tisztán gazdasági érdek is lehet, amennyiben kialakítása gazdaságos. A villámvédelem szükségességét, illetve gazdasági célszerűségét ezzel összhangban két különböző metódus alapján kell meghatározni. . A villámvédelem kialakítása abban az esetben szükséges, ha az R1, R2 és R3 kockázatok értéke nagyobb, mint a kategóriára megadott elfogadható kockázat (tolerable risk). Veszteség típusa RT (1/év) Emberi élet elvesztése, vagy tartós egészségkárosodás 10-5 Közszolgáltatás elvesztése 10-3 Kulturális örökség elvesztése 10-3 A kockázat meghatározásának módját a szabvány 2. lapja közli. . A villámvédelem kialakítása abban az esetben célszerű (gazdaságos), ha a villámvédelem kialakításának költsége (CPM), a villámvédelem megléte ellenére bekövetkező becsült veszteség (CRL), valamint a villámvédelem nélkül bekövetkező becsült veszteség (CL) az alábbi összefüggésben van: CPM+ CRL<CL. A vonatkozó számításokat ez esetre is a 2. lap közli. Védelmi intézkedések A védelmi intézkedések rövid felsorolása a gondolati vezérfonál utolsó elemét adja. A 7. pontban leírt és a 8.-ban kissé bővebben kifejtett védelmi intézkedések (protection measures) célja a D1, D2 és D3 kártípusok kockázatának csökkentése. Ebből eredően az alábbi elvi megoldások kínálkoznak. . Érintési- és lépésfeszültség által bekövetkező sérülések kockázatának csökkentésére: - érinthető vezetőképes részek megfelelő szigetelése, - potenciálkiegyenlítés, - fizikai korlátozások és figyelmeztető feliratok. . fizikai károsodások kockázatának csökkentésére: - villámhárító (Lightning protection system - LPS), illetve árnyékolás, (az előbbi épületek, az utóbbi szolgáltatások esetén), - belső rendszerek meghibásodása kockázatának csökkentésére, - elektromágneses villámimpulzus (LEMP) elleni védelem (épületek esetén), - túlfeszültség-levezetők (SPD-k) telepítése a vezetékek különböző pontjain és végein, - kábelek mágneses árnyékolása. A megoldási lehetőségek részletes kifejtése az MSZ EN 62305 többi lapján történik. A kínálkozó lehetőségek közül az egyes kártípusok kockázatának csökkentésére leginkább alkalmas védelmi intézkedések kiválasztását a szabvány a tervező és a tulajdonos közös feladataként határozza meg, mégpedig műszaki és gazdasági szempontok alapján. Összefoglalás A leírtak alapján az MSZ EN 62305 szabványsor első lapjának szerepe a következőkben foglalható össze. . Ismerteti a legfontosabb alapfogalmakat. . Olyan adatokat és szempontokat közöl mellékleteiben, amelyekre a szabványsor további lapjai ugyan nem feltétlenül hivatkoznak, de amelyek kapcsolatot teremtenek más villámvédelmi vonatkozású szabványokkal, illetve segítik a tervezést és kivitelezést. . Bevezeti a szabvány további lapjait, vezérfonalat ad a szabvány felépítésének, működésének megértéséhez. Cikksorozatunkat a szabvány második lapjának, a kockázatelemzésnek a bemutatásával folytatjuk.