Death, danger, escape...
2011/5. lapszám | netadmin | 8302 |
Figylem! Ez a cikk 13 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Az alábbi történet színhelye egy kereskedelmi irodaház, amelynek földszintjén egy vendéglátó-ipari egységet kívántak létrehozni. Amennyire általános kivitelezési feladatról volt szó, a megoldás meg- valósítása sajnálatos módon több mint egyedire sike...
Az alábbi történet színhelye egy kereskedelmi irodaház, amelynek földszintjén egy vendéglátó-ipari egységet kívántak létrehozni. Amennyire általános kivitelezési feladatról volt szó, a megoldás meg- valósítása sajnálatos módon több mint egyedire sikerült: az üzem- szerű körülmények a halálos áramütés valószínűségét hordozták magukban.
A tervdokumentáció egy melegkonyha létrehozását tartalmazta, az ehhez szükséges berendezésekkel, illetve az ezeket kiszolgáló elektromos hálózattal. Az első nehézséget az jelentette, hogy többször is sor került az eredeti tervek módosítására: más készülékek, más csatlakozóhelyek, más nyomvonalak váltak szükségessé. A kivitelező – szokásos módon – egy idő után megelégelte a folyamatosan változó elvárásokat: közölte, hogy az utolsó módosítások szerint elvégzi az elektromos kialakítást, a további változtatásokat pedig pótmunkában valósítja majd meg.
Azt azonban látni kell, hogy egy konyhában az utólagos változtatások keresztülvitele meglehetősen problematikus: egyedi teknőszigetelést kell készíteni, számos vezetéket az aljzatban vezetnek el, a falakra csempe kerül, teljes vízzárást kell biztosítani stb. Elég csak arra gondolni, hogy egyes tisztítási feladatokat gőzborotvával hajtanak végre, így magas IP-besorolású szerelvényeket kell alkalmazni: a sort sokáig lehetne folytatni annak megvilágítására, hogy ezek a konyhahelyiségek valóban különleges odafigyelést igényelnek. Ez a munkaszakasz egy részleges átadás-átvételi procedúrával zárult: noha nem az aktuális elvárások szerint, de az eredeti terveknek megfelelően elkészítette a kivitelező a létesítményt. A félreértések eloszlatásának érdekében fontos kiemelni, hogy egy-egy hasonló helyiség megvalósítása 50-100 millió forintos költséget igényel, tehát egyáltalán nem tekinthető kis volumenű beruházásnak.
A légkezeléstől a csatornázáson át a speciális konyhatechnikai berendezésekig számos olyan installálási feladattal kell kalkulálni, ami egy hagyományos létesítésnél nem jelenik meg. Akár egyetlen dugaszolóaljzat 10 cm-es elmozdítása további módosítások egész sorát teszi szükségessé. Időközben új tulajdonosa lett az épületnek, aki bérlőnek adta ki a helyiségeket: ez további változtatásokat igényelt, új berendezések, új funkciók jelentek meg. Időközben számos szabvány, jogszabály is megváltozott, így tovább bonyolódott a létesítés. Értelmezési nehézségek is megjelentek: új szerelésről, átalakításról, felújításról, esetleg bővítésről, garanciális javításról van szó? Mindegyik esetben más és más eljárásról beszélünk.
További bonyodalmakat generált az a körülmény, hogy a külföldi tulajdonos, illetve a harmadik országbeli bérlő is azt igényelte, hogy a saját nemzeti szabványaikkal is harmonizáljon a létesítés: így már három ország szabványainak kellett megfelelni. Továbbá az is kikötés volt, hogy minden, a telepítéssel kapcsolatos dokumentumnak kétnyelvűnek kell lennie, tükörfordítást kell alkalmazni. A műszaki elvárások közül ki kell emelni az EPH-rendszer teljes kiépítését, az áram-védőkapcsoló telepítését, valamint azt, hogy új felülvizsgálatokat is igényeltek. Elkezdődött az építkezés: a nemkívánatos megoldások láttán az üzemeltető több alkalommal is felhívta a kivitelező figyelmét arra, hogy ebben a formában a munka nem elfogadható, de a figyelmeztetéseket figyelmen kívül hagyták.
Erre a munkára is az volt jellemző, hogy feltétlenül a legolcsóbb megoldásokat preferálta a kivitelező. Ahogy emelkedett a vállalkozó költsége, úgy csökkentette kivitelezése műszaki színvonalát. Tekintettel arra, hogy a kivitelező jócskán eltért a tervdokumentációtól, az átadás-átvétel vitákba torkollt. Különös előjelként az egyik szombaton megtörtént az átadás: az üzemeltetők számára a mai napig nem derült ki, hogy ki és hogyan vette át a korábban erősen kifogásolt munkát. Ezt követően rohamtempóban elkezdődött a bútorok beszerelése, a berendezések üzembe helyezése stb.
A vészvilágítótestek cseréje is elkerülhetetlenné vált, hiszen nem tömített kivitelűeket szereltek fel eredetileg: persze csak azokat a darabokat váltották ki, amelyek úgymond „szem előtt vannak”. A szerelő konstatálta, hogy „valamiféle kábelek” fekszenek a földön: a szakácsok lábai között látszólag funkció nélküli vezetékek tekeregtek. Rutinszerűen rámért, hogy van-e benne áram. „Természetesen” üzemi feszültséget mért: 5x10 mm2-es kábelről volt szó, amelynek a végén 63 A-es biztosító helyezkedett el. A villanyszerelő közölte, hogy azonnal abbahagyja a munkát, ő nem akar semmibe belekeveredni. Értesítették a karbantartót, aki éppen akkor ért a helyszínre, amikor a szakácsok arra készültek, hogy felöntsék a padlót, azaz a nagytakarítás keretében alaposan felsúrolják: figyelmeztette őket, hogy halálos áramütés kockázata áll fenn. Ez péntek délután történt, a tulajdonost és az üzemeltetőket nem lehetett már értesíteni.
Egyedül a bérlők külföldi képviselőjét lehetett megtalálni: tekintettel arra, hogy közvetlen fenyegetés állt fenn, azonnal jegyzőkönyvet vettek fel. Ez magyar nyelven készült, így amikor a képviselő elé tették aláírásra, akkor kérte, hogy fordítsák le számára. Noha a helyszínen senki nem beszélt az idegen nyelvet, néhány angol kifejezéssel érzékeltetni lehetett a kialakult helyzet súlyosságát. Amint a bérlő képviselője felfogta a fenyegető veszély súlyosságát, úgymond beindította gépezetet: a hétvégére való tekintet nélkül berendelték a cég ügyvédjét, rögzítették a tényállást, értesítették az üzemeltetőt.
Gyorsszervizt kellett igénybe venni a hiba elhárításának érdekében: még aznap elvégezték a szerelést. Feszültségmentesítést hajtottak végre, feltárták a vezetékrendszert, eltávolították az indokolatlan kábelszakaszokat. A későbbi vizsgálatnál természetesen először az átadás-átvételi dokumentációt vizsgálták meg: a műszaki ellenőr nyilvánvalóan nem, vagy csak részlegesen teljesítette feladatát.
Felfüggesztették mind az ő, mind a kivitelezést végző vállalkozás kifizetését. (Az más kérdés, hogy a következő projektnél az illető vállalkozás nem csupán a műszaki ellenőrzést, hanem magát a kivitelezési projektet is elnyerte. Joggal fogalmazható meg a kérdés: ez hogyan lehetséges?) Az igazi csattanó azonban az, hogy a karbantartó cég villanyszerelőjét, aki észlelte a veszélyhelyzetet, rendkívüli felmondással azonnal el akarták távolítani a cégtől.
Szerencsére a vállalat ügyvédje, akinek át kellett tekintenie a dokumentumot, jelezte, hogy az elbocsátás nyomán munkaügyi per kezdődhet, beláthatatlan következményekkel. Mindenesetre a dolgozót más telephelyre helyezték, lényegében kitiltották a helyszínről. Végül felvettek egy új karbantartót az adott pozícióba: információi szerint a mai napig nem szerelték fel a helyiségbe az áram-védőkapcsolót, az EPH-rendszer teljes kialakítására nem került sor, a vezetékek végleges elrendezését nem hajtották végre.